SZILVESZTER 1935 BUDAPEST

ORTODOX ÜNNEP A TABÁNBAN 1934 JANUÁR

FÜRDŐVÁROSI TERVEK A LEBONTOTT TABÁNBAN

Magyar Filmhiradó 1935 december



1:10-nél kezdődik. Az első jelenetben a Fehérsas téri polgári iskolát bontják éppen!

ERDŐS VIRÁG: KARÁCSONY

Karácsony, 2010
minden nap karácsony






Viccnek durva, versnek
kevés:
íme, egy kis
meglepetés.
Nem egy nagy szám,
látom én is,
kilóra se sok, de mégis:
mikor ilyen nagy a fagy, a
szeretet meg egyre
fogy,
az embert mindig meglepi, hogy
nincs jobb, mint egy
meglepi.
Rajta, tessék,
bontsd ki bátran,
hadd ne főljek itt kabátban,
hétre várnak vacsira – de bocsika!
Most nézem csak,
anemjóját:
nyuszikás a
zacsija.
Mindegy, nem egy                    
nagy dolog, majd megoldják az
angyalok, mert
így is, úgy is az az első,
hogy mi mindent rejt a
belső,
olyan legyen körülbelül,
aminek az ember
örül,
ne lapuljon benne bánat,
vagy más ilyen
ronda
állat,
se betegség,
se halál, és
beférjen a
fa alá.
Sikerült is? Gratulálok!
Ne fáradj, majd kitalálok!
Annyit mondj még: ugye tetszik?
Azért izgultam egy percig!          
Költői, nem? Szinte rímes!
(Épp csak ez a
strófa rémes!)
Azt képzeld el: saját termék.
Erre esküdni is mernék!
Komoly is meg vicces is, mert
vannak benne
viccek is, de
nem genyózik,
nem is fröcsög,
nincsen benne f...,
se köcsög,
bármit mond is
(jól vagy rosszul),
az a fő, hogy
nem túl
hosszú...
Sőt! Ha mégse tetszik, másnap
oda lehet adni
másnak!
Bárki kapja, legyen
áldott (lásd a christmas
greeting
card-ot):
"Kedves Izém, satöbbi, csak
meg szeretném
köszönni, és
ezúton is kívánok egy
sokkal jobb fej
világot, ám tudnod kell, hogy
(bármily furcsa),
te vagy itt a helyzet kulcsa,
egyedül csak az a fontos,
(így írom, mert így a pontos)
hogy a szíved
legyen helyén, kétezertíz
hideg                                                  
telén.
Rajtad áll, hogy mit teszel, hogy
jó fiú vagy rossz leszel, hogy
vállat vonsz és legyintesz, vagy
észnél vagy és
beintesz, hogy
pakolod a cekkered, vagy
szép csendben kibekkeled...
Ha üldögélsz,
ha ácsorogsz,
ha élteted,
ha gáncsolod,
én
egy dolgot tanácsolok:
Legyen vidám karácsonyod!"

KARÁCSONY ANNO

Karácsony anno
2010. december 24.,
Szerző: hirszerzo.hu




1902: karácsonyi bevásárlás a fővárosban

#1© Vasárnapi újság




1914: karácsonyi üdvözlőlap

#2© Magángyűjteményből




1925: szegény emberek karácsonya - ingyen konyha Budapesten

#3© Pesti Napló




1927: Kellemes ünnepeket!

#4© Tolnai Világlapja




1927: Mennyből az angyal...! - karácsonyi sajtóhirdetés

#5© Tolnai Világlapja




1930 körül: karácsonyi jelmezben

#6© Magyar Nemzeti Múzeum Fényképtára




1931. Csinszka karácsonya

#7© Kellner Jenő felvétele




1931: Gombaszögi Frida karácsonyfáját díszíti

#8© Pesti Napló




1942. Betlehemjárás Lövétén a Hargita tövében.

#9© Képes Vasárnap




1945 december 23. A háború utáni első karácsony a Mindenki Karácsonyfája alatt a Ferenciek terén Budapesten.

#10© MTI / MAFIRT




1950 körül: karácsonyi gyermekfotó

#11© Magángyűjteményből




1955. december 10: karácsonyi forgalom a Budapesti Nagyáruháznál

#12© MTI / Mező Sándor




1961. december 19, Budapest. Karácsony előtt a Corvin Áruház illatszer osztályán

#13© MTI / Fényes Tamás




1973. december 26: karácsonyi ünepség a Parlament kupolacsarnokában

 MTI / Benkő Imre

Forrás:hvg.hu 2010

A TABÁNBAN MÁR JÁRTAK ANGYALOK

A szentestére még várni kell, de a Tabánba már leszállt néhány angyal, hogy ajándékokkal lepje meg a Virág Benedek Házba betérő nagycsaládosokat. Vecsey András önkormányzati képviselő szervezésében immáron harmadik alkalommal tartottak tabáni karácsonyt, amelyen a gyerekeket forró csokoládéval, kaláccsal, sült gesztenyével és teával, a felnőtteket illatos forralt borral vendégelték meg.
Három évvel ezelőtt újdonság volt, ma már igazi közösségi program a Tabáni Karácsonyi Délután.

Ezen a napon a segíteni vágyó kerületi polgárok jóvoltából megannyi gondosan becsomagolt ajándék kerül Virág Benedek Ház udvarában felállított nagycsaládosok karácsonyfája alá, ahol együtt örülhetnek a gyerekek és szüleik.
- Hogy a kezdeményezés sikeres, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Tabán Múzeum előtti udvart minden évben gyermeksereg tölti meg, és a velük tartó szülők és nagyszülők arcán ugyanaz a gyermeki mosoly ragyog, mint a kicsikén - mondja Vecsey András.
A naphegyi óvodások műsora után a szomszédos étterem udvarán terített asztallal is várták az ünneplő nagycsaládosokat.
A kicsik forró csokoládét, kalácsot és sült gesztenyét majszoltak, a felnőttek forralt borral melegítették fel magukat.
Nem maradt el a szokásos ingyenes tombola sem.
A támogatóknak köszönhetően értékes könyvek, féltett kincsek találtak gazdára. Jó helyre került a fődíj is, a sokszemélyes vacsorát egy újabb gyermekét váró fiatal pár nyerte meg.

A Tabánban már jártak angyalok 

Forrás:  Várnegyedonline.hu

TABÁN , DIGITÁLIS GRAFIKA

REGÉNYES MINDENNAPOK ANNO 1872

Hát igen. Az ARANY PÁVÁ-ban lakni 1872-ben sem volt olcsó mulatság. Valmiből finaszírozni kellett  Goldstein uramnak is a költségeket.....

TABÁN FESTMÉNY 1842-BŐL

BUDAPESTI NÓTÁK 1888-BÓL

Ismert dallamok alapján a  pórnép okulására készült dalszövegek útmutatást adnak a nagyvárosi élet mocsaraiban botorkálóknak:

      Nótája: Beh szomorú ez az élet énnekem.


      Jaj be széles ez a Duna, jaj be mély!
      Ugyan honnét jön a vize s hova mén?
      Jól tudom én, hogy a vize hol támad.
      Hull belé az én könyűm is - utánad.

      Azt is tudom, hová foly a hulláma:
      A Feketetenger nyeli magába.
      Az a tenger azért sós és fekete,
      Gyászszint visel, sok bánatköny hull bele.

      Lányok, ha ti senkit meg nem csalnátok,
      Megszünnék a vén Dunán a nagy átok:
      Csak örömköny folydogálna medrében,
      Mézestenger támadna a végében.

      Nótája: Befútta az útat a hó.

      Kerepesi uton végig
      A pálinkát ugyan mérik,
      Szegény embert várják-lesik,
      Igya el a keresetit.
      Ők nem bánják a családját,
      Neveletlen sok magzatját,
      Azok otthon éhezhetnek,
      Hideg házban feküdhetnek.

      Ne térj oda atyámfia,
      Verje meg az isten nyila,
      Ne idd te meg azt a mérget,
      A mit ottan pénzért mérnek.

      Nem ad erőt a pálinka,
      Csak hamarább visz a sirba.
      Csak az, a ki józanul él
      Hosszú, boldog éltet az ér.

      Nótája: Huszonkettő, huszonhárom, huszonnégy.

      Jó bort mérnek a budai korcsmákban,
      Ott mulat a pesti ember javában.
      Sok por akad meg a torkán odaát.
      Budai bor tisztítja meg a torkát.

      Ha vékonyan jut neki a földi jó,
      S majd lenyomja, adó, házbér, porczió.
      Átballag a lánczhidon ős Budára,
      Bút feledni a budai korcsmába.

      Okosan van berendezve az nagyon,
      Hogy hídpénz nincs a budai oldalon.
      Pesti ember, hogyha Budán jól mulat,
      A zsebében egy garasa sem marad.

      Nótája: Hej Budapest szép helyen van.

      Andrássy-út, Váczi-utcza,
      Be sok czifra nép tapossa.
      Ne járj arra, mondom neked,
      Megirigylik hű szivedet.

      Jobb madárnak a vadonban,
      A párjával boldog ottan,
      Ne is járjon kertek alatt,
      Előbb-utóbb lépen ragad.

      In: Csengeri János: Budapesti nóták, Bp., Méhner Vilmos kiadása 1888.

A HELY: TABÁN ( KOSSUTH RÁDIÓ SOROZATA)

ELSŐ RÉSZ

A hely két részes sorozatában egy gyönyörű völgyben sétálunk. A Tabán múltja és jelene izgalmas történeteket rejt, ahol sok nemzetiség élt az ókortól kezdve. Törökök építettek fürdőket, a kézműves tímárok negyede volt, híres volt a dombokon termő szőlőjéről, majd amikor egy fertőzés miatt kipusztult ez nemes növény újra kezdtek mindent. Az 1933-as év gyászt hozott, mert a girbegurba utcákon álló régi házakat elbontották. Írók, költők, festők siratták a Tabánt, amely ma egy gyönyörű park és néhány régi ház, mégis élő, aktív emberi közösség. Egyesületekkel és városnéző sétákat szervező lokálpatriótákkal.



MÁSODIK RÉSZ

A TABÁN GALÉRIA ÚJ KÉPEI

BUDAPEST RÉGI PIACZAI

VASÁRNAPI ÚJSÁG 1897 MÁRCIUS 14


                  B U D A P E ST  R É GI PIACZAI

Mindinkább pusztul, tünedezik a régi Budapest, hogy helyet adjon az új, fényes ragyogó világvárosnak. Egymás után eltűnnek azok a híres épületek, a melyek hajdanában nevezetes­ségei voltak a fővárosnak ; oda már az «Aranysas», a «Két pisztoly, a «Komlón és annyi más ; a Kúria épületének a lebontott törmelékeit is most hordják el töltésnek valahová.

S ha az ember valamelyik régi, ismerős épület táján pár hónapig meg nem fordul, később arra vetődve, azon veszi észre magát, hogy hire sincs az öreg ismerősnek: három-négy emeletes óriási új pa­lota hivalkodik a helyén. A ki 10—15 éve nem járt a fővárosban, most ha fölkerül, ugyancsak nagyot néz és gondolkozóba esik: vájjon jó helyt jár-e; nem aludt-e el a vonaton s nem vitte-e az el Isten tudja miféle nagy, fényes, idegen városba!

De ilyen nagy a változás minden téren, nemcsak az épületeknél. Oda vannak a többek közt,a régi piaczok is, emez érdekes különlegességei a régi fővárosnak, s a következő nemzedék, mely a nagyszerű vásárcsarnokokban sétálva szemlélgeti a csodás tengeri halakat, rákokat, óriási narancshalmokat, a bel- és külföld mindenféle élelmiszereinek  roppant tömegét; ha hallja a villamfényben fürdő boltozatok alatt visszhangzani a hizlalt kakasok kukorékolását, csirkék sipákolását, ludak gágogását, — az majd tán el sem hiszi, hogy volt valaha olyan idő, mikor Budapesten is épen úgy nyílt piaczon árultak, mint akármelyik vidéki városban, vagy helységben.

Azért hadd álljon itt ezeknek a piaczoknak a képe; legalább igy hadd maradjon fenn emlé­kezetük az utókorra. A főváros roppant területén több kisebbnagyobb piacz látta el a közönséget élelmisze­rekkel, használati czikkekkel; de némelyik kicsinységénél, vagy félre eső voltánál fogva, soha sem emelkedett nagyobb jelentőségre.Legismeretesebb s legjelentékenyebb piaczok voltak a dunaparti gyümölcspiacz, a Petőfi-téri, eskütéri piacz, aztán a hold-útczai hetivásár, ott az «Uj -épület» hamuszín falai mellett, meg az újvásártéri zsibvásár és heti piacz.

A Dunaparton túlnyomó volt a gyümölcsvásár. Édes, fűszeres illatukkal, sárgáló, pi­rosló, kékelő szinökkel csalogatták a vevőt az alma, körte, szilva, dinnye, szőlő és egyéb gyümölcsök roppant halmazai, a melyekhez utóbbi években a narancs és czitrom is egész garmadákban csatlakozott, akár csak Nápoly piaczán lettünk volna. Árultak pedig rendszerint jól kihizott kofák, kik roppant nagyságú esernyőik alatt táborozva, harczra mindig kész nyelvvel várták a vásárló szándékkal közelgő «nagyságákat* s izmos, vörös karú szakácsnékat. Sajnos azonban, évről-évre mind nagyobb számmal keveredtek emez ős kofaalakok közé férfi kofák is, a kik már nem darabszámra adták az almát, körtét, fürt számra a szőlőt, hanem fonton mérték! Sőt utóbb már a valódi törzsökös őskofák is ráfanyalodtak erre a dologra, önkénytelenül is bizonyítván ezzel, hogy a korszellemnek még a kofa, meg a piacz sem tud ellenállni.

 Az előrelátóbb kofák keserűen ki-ki is fakadtak annak idején a veszedelmes újítás ellen s meg­jósolták, hogy nem jó vége lesz még ennek. S íme a jóslat beteljesedett: megszűnt a piacz, felállott a vásárcsarnok! A Petőfi-tértől lefelé, egész a Vámház-palotáig hatalmas piacz terült el, méltó pajtása az újvásár-téri élelmi piaeznak. Ezeken a helyeken a világon mindent lehetett kapni sitt már nemcsak helybeli törzsökös kofák árultak, hanem heti vásárok alkalmával főkép vidékiek, kik a környékről beseregelve, szekereikről minden néven nevezendő élelmi szerrel bőven ellátták a főváros lakosságát. S az egésznek olyan képe volt, mint valami vidéki országos vásárnak, melyben szinte idegenszerűleg tűntek fel az oda vetődött czilinderes alakok s elegánsabb öltözetű úri nők. A legérdekesebb piaczok közé tartozott az ujvásár-téri zsibvásár, az ócska portékáknak eme valóságos múzeuma. A mi a fővárosban elnyűtt, elrongyollott, a báli czipőtől a czilinder kalapig, keztyűtől a lópokróczig, czégtáblától a takaréktűzhelyig, madárkalitkától a pipaszárig, — az mind ide került, hogy előbbi pályafutása befejezte után innen kiindulva, ismét új hivatást töltsön be e világon.

Bámult az ember: hogy kerülhet össze ennyi ócskaság; hogy lehet ilyen telepen teljesen rongygyá lett holmikat még használni; hogy lehet azokat olyan magasztalva ajánlgatni, és végre hogy lehet megvenni ? Pedig hát bizony mindez meglehetett. A dicséret nem veszett kárba, s minden ócska holmi apránként meglelte a maga gazdáját. Csak pár hete még, hogy ezek a piaczok megszűntek, s az ember, ha a vásárcsarnokok pompás palotáiból kijöu, már is szinte kételkedik, hogy csakugyan létezhettek-e vala? S ugyanazok a kofák árulgattak-e ott óriási napernyőik alatt, a kik most a csarnokok díszes rekeszeiben, kifüg­gesztett czégtábláik alatt kínálgatják porté­káikat ? De hát biz az mégis úgy van. S ha a főváros a régi piaczok megszűntével keleties zománczából vesztett is, de a világvárossá fejlődés felé viszont hatalmas lépést tett.

Erdélyi Mór fényképeivel

BÉKESSÉG ÓHAJTÁS 2012 DECEMBER 1

TABÁN TÁRSASÁG  2012 DECEMBER 1

   Templom napsütésben 2012 december 1.

A Tabán Múzeum 2012 szeptember elsejei bezárása óta most ült össze először a Tabán Társaság . A tabáni templomban megtartott Békesség –óhajtás szentmise után ,-melyet Hegyi Balázs atya celebrált, kiemelve Ybl munkásságát, testületileg vonultunk át a csődeljárás alatt lévő Rác fürdő-hotel komplexumba, mely az immár hontalanná lett egyesületnek volt szíves helyet adni,(köszönet érte a Rác Nosztalgia kft-nek) hogy az alábbi napirendi pontok alapján ülést tarthasson:


Ünnepi szentmise

                                M E G H Í V Ó

A Tabán Társaság Egyesület és az Ybl Miklós Egyesület
Tisztelettel meghívja Önt és kedves családját  2012. december 1.-én szombaton- a
                     „BÉKESSÉG-ÓHAJTÁS- 2012”
adventi rendezvényére
10.00
Szentmise a Tabáni Szent Katalin templomban
11. 00
„Ybl Miklós a Tabánban”
Konferencia a Rácz fürdő előadótermében
(Budapest,I.Hadnagy u.8-10.)
Előadók:
Dévényi Tamás építész
A Rácz fürdő újjáépítése
Potzner Ferenc építész
Az újjászülető Várbazár
Szmodits Júlia
A Mester és az Ybl Egyesület
Ulrich Zsuzsa
Beszámoló a Marlowban tett látogatásról
Jankóné Pajor Ildikó
A Tabán Társaság Egyesület jövő évi tervei- javaslatok

A konferencia anyagát a Tabáni Füzetek 10. számában adjuk közre


A hallgatóság

A helyszín meglehetősen lehangoló volt és nem csak azért, mert egy kész ötcsillagos-tervezését tekintve európa hírű- szálloda fürdő együttes több mint két éve nem tudja megnyitni kapuit a főpolgármester - kontra többségi tulajdonosok közötti anyagi vita miatt, de azért is, mert egy fűtetlen, világítás és mellékhelyiség használat nélküli előtérben kellett a tanácskozást megtartani (az ELMŰ nem kapcsolta vissza a villanyt) Ennek ellenére nagyon sokan voltak kíváncsiak az összejövetelre, nem utolsósorban a Tabán Múzeum bezárását körbelengő híresztelések miatt. 
A társaság elnöke hangsúlyozta, vége az eddigi kényelmes egyesületi életnek, alkalmazkodni kell a jelen mostoha körülményeihez. A Bem6 igazgatója felajánlotta , hogy bármikor mehetünk oda a rendezvényeinkkel, de a téma miatt, meg azért is , hogy ez a Tabán és nem a Bem rakpart, ezt választottuk. 

Alkalmazkodva az új helyzethez: nagyobb rendezvényeket a már (remélhetőleg) működő Rác fürdő számtalan gyönyörű termében , vagy a Sziklatemplom Szent István termében ( Bátor Botond Pálos rendfőnök felajánlása a Tabán Társaságnak) vagy a Bem6 ban tarthatunk, míg a kisebb összejöveteleket egy közeli tabáni kocsmában ( Gösser vagy Szarvas) fogjuk megtartani.


     
                     Dévényi Tamás előadása

A két neves építész tervező projektoros vetítés nélkül is színvonalasan összefoglalva tájékoztatta az egybegyűlteket a Várbazár felújításáról, részletesen kitérve a spontán felmerült – a Rác fürdő sorsát érintő –kérdésekre is. Sajnos, a tervező, miután ceruzáját letette, nem ura többé alkotásának, a megvalósulást a mindenkori anyagi helyzet, beruházói akarat és politikai szándék is erősen befolyásolja. Fura helyzetként került szóba, hogy állagmegóvás szempontjából az ötvenes évektől idáig elhanyagolt várkerti épületeket és kültéri létesítményeket most egy év alatt kellene rohamtempóban újjávarázsolni. Bővebbet az
                           yblbicentenárium.hu
honlapon lehet a témáról olvasni. Ybl Miklós méltatása a Tabáni Füzetek közeljövőben megjelenő 10. számában kerül megvalósításra. Mostoha körülmények között megtartott előadásukat a hallgatóság lelkes tapssal honorálta. 

     Beszámolót hallgatott meg a társaság Ulrich Zsuzsa Marlowe –ban tett látogatásáról (Tabáni Hajós Egylet).Marlowba a Tabán Társaság részéről Ulrich Zsuzsa titkár és Tóth Józsefné utaztak- ahol előkészítő tárgyalásokat folytattak a Marlow evezős klubbal és megszervezték a Szilágyi gimnázium két diákjának látogatását- akiket a Kézfogás testvérvárosi egyesület Marlow-i egyesülete hívott meg és térítette minden kiadásukat.A "Tabáni Regatta és Fesztivál 2013" szervezés alatt van- nemzetközi evezősverseny és kulturális fesztivál - szeptember közepén.


Vecsey András tabáni önkormányzati képviselő,

 akinek szívügye a Tabán Múzeum, némi vigaszhírt hozott az egybe gyűlteknek, szerinte körvonalazódni látszik egy megoldás, ez ügyben tevékenykedik. Vecsey András a következő tabáni programról adott tájékoztatást:

A felújítás alatt álló Virág Benedek ház kapuit egy délutánra, a harmadik alkalommal megrendezendő Tabáni Karácsony program lebonyolítására kinyitjuk. A karácsonyfánk alá várjuk az I. kerületi nagycsaládosok részére /ahogy az elmúlt két évben is/ a szépen becsomagolt játékokat, könyveket, ajándékokat, ruhaneműt vagy háztartási gépeket. December 15-én, szombaton 2 és 6 óra között fogyaszthatunk forralt bor, teát, ehetünk kakaós kalácsot és mészes puszedlit. 1/2 5 -kor átmegyünk a nemrég megnyílt Magyar Mese Múzeumba /Döbrentei utca 15. / és megnézzük a Nyárs utcai óvodások karácsonyi műsorát. Utána tombola, melynek fődíja egy 2 személyre szóló vacsora. A belépés ingyenes. Mindenkit szeretettel várunk.

Zárszóként Jankóné Pajor Ildikó elnök jelen helyzetben még nagyobb összetartást és a jövő évi programok megvalósításához segítséget kérve a tagoktól, mindenkinek kellemes ádventet és boldog karácsonyi ünnepeket kívánt minden jelenlévőnek

kassius

VIRÁG BENEDEK:BÉKESSÉG ÓHAJTÁS-ADVENTKOR

Virág Benedek

Békesség-óhajtás    

1801.

Pax optima rerum,
Quas homini novisse datum est: 
Pax una triumphis
Innumeris potior!*

Szállj le felséges palotád egéből
Béke! mennyeknek koronás leánya!
Szállj le s Európánk mezején jelenj meg
  Már valahára!
A vadon Mársnak dühödött kezéből
Üsd ki dárdáját: raboló vitézit
Puszta honnyoknak telekére vissza-
  Menni parancsold.
Ily soká tartó viadal piaccán
A szeléd lelkek fene tigrisekké
Válnak, elszokván az igaz, s az érző
  Emberi szívtől.
A dühösséggel keresett dicsőség
Vesszen el, Músám szabadon kiáltja:
A borostyánág, ha vereslik, undok
  Címer előttem –
Szállj le! s vígasztald meg az árvaságot
Béke, mennyeknek koronás leánya!
Hajh! sok országok szava kér, jelenj meg
  Már valahára.

YBL MIKLÓS

YBL MIKLÓS MÉLTATÁSA A VASÁRNAPI ÚJSÁGBAN

 1879 DECEMBER 21

IME egy ember, a ki még él s már is a legtöbb emlékköve van a ma­gyar hazában. Exegit monumenta, maga emelte emlékoszlopait, a főváros
és az ország annyi monumentális épülete születvén meg az ő agyában s az ő keze által nyervén alakot. Művész, a szó valódi értelmében, ki alkot és teremt s a legmaradandóbb anyagba öltözteti, a mit kigondol. Sokoldalú teremtő ereje, nemes Ízlése, roppant munkaképessége előtt tisztelettél hajolnak meg — nagy szó ! — még szaktársai is, s a ki közelebbről ismeri, megszereti benne a nagy előnyökkel biró, de azokkal visszaélni nem akaró, tetteiben nemes és mindenek fölött szerény embert. Már külső megjelenése rokonszenves, de egyszersmind imponáló. Hatalmas, majdnem athletai alak, oly arczczal és fejalakzattal, mely a művészek prototypjeül is beillenék. Szemei, beható tekintete elárulják szelleme folytonos működését, s hallgatása — mindig eszméket, gondolatot rejt, mely gondolatoknak kifejezője azonban nem a szó, hanem — a rajzón. Ha mindazt, a mit Ybl Miklós jót, helyest, czélszerüt s a közügy érdekében hasznosat gondol s a mit kisebb, bizalmasabb, szaktársi körben közölni is szokott, ha mindazt nagyobb közönség előtt is és a kellő szavak hangzatos ruhájába öltözötten tudná elmondani, ha mindazt, amit elmondania kellene, le lehetne rajzol­nia : erős meggyőződésünk, hogy középitkezéseink terén igen igen sok nem ugy történt volna, mint a hogy történt és semmi nagyobb fontosságú dolog nem történnék az ő véleménye ellenére. De ez nem adatott neki.

     Az, a mit ő mondani szokott: ,,a mig megmagyarázom, addig megcsinálom,"
egyrészről jellemzi az ő tetterejét, de másrészről nagy baj, hogy ne mondjuk
szerencsétlenség, mindannyiunkra nézve, a mi, nagy szavakat követelő, úgynevezett prókátor-viszonyaink között, a mikor a tett és a lényeg is a legtöbbször csak ugy bir igazán érvényesülni, ha az illető be tudja azt göngyölni a nagy szavak, a frázisok felhő-burkába! Ybl semmi nyelven sem lesz soha szónok, mert teljes életében a tett embere volt; de hogy mennyire magyarán, sőt zamatosán beszél anyanyelvén, arról mindenki meggyőződhetik, a kinek vele érintkeznie alkalma volt vagy van. A magyar mérnök- és építész egylet ez évi közgyűlését követő közebédet — természetesen  számos pohárköszöntés fűszerezte; poharat emelt ott hivatott és hivatatlan, cask Ybl, az egylet másod-alelnöke, hallgatott, daczára annak, hogy nem egy „halljuk" hangzott feléje. Ebéd után a társaság hajóra szállt s Ercsényig utazott a Duna szabályozási munkákat megtekintendő.
   Alig hogy a hajó megindult, a budai várkerti építetek irányába érve, fölkiáltott valaki — ha jói emlékszünk, épen Hieronymi, az egylet első alelnöke volt — rámutatva a ragyogó pompában tündöklő királyi építményre: ,,hm az Ybl toasztja!" S a sikerült ötletet lelkesedett sokszoros „éljen" követte, mely jelenet másodszor a vámháznál, aztán a ferenczvárosi gyönyörű, idomzatos templom irányában s végül Ercsény alatt az Eiáriis emlékére állított szobor előtt  ismétlődött. Szavát ritkán lehet venni, de keze-nyomat ott találjuk mindenütt, a merre tekintünk. Csak kisérjen el a szíves olvasó a nemzeti múzeum környékére — Budapestnek ezen (a sugárút leszámításával) talán legmodernebb részébe, s ha kérdjük : ki volt e paloták, e pompás épületmüvek mestere, ki építette az ideiglenes országházat, — ki a gr. Degenfeld-, ki a gr. Fcsftt/V/í-palotát, a nemz. lovardát, a gr. Károlyi
Alajos-féle palotát, a gr. Pálfyné, a Bókayféle pompás lakóházakat, a takarékpénztári nagyszerű bérházat (a volt „Ké t pisztoly" helyén), a Geist, Both és ismét ltoth-féle szép épületeket s kissé tovább a körút északibb részén az Unger-íéle bérházat? — Ybl, Ybl és ismét Ybl.
    Mennyi munka, mily végtelenül sokoldalú működés s közöttük milyen sikerek!
De ezzel még koránt sincs kimerítve az Ybl gyakorlati működésének ismerte­
tése. Müveinek még oly rövid méltatása és jellemzése is kötetet adna, s azért meg kell elégednünk azoknak csupán fölsoro­lásával, habár  félünk, hogy még a száraz névsor is nagyon hiányos marad. Az Ybl művészi termékenységének eredményei a már emlitetteken kivül Budapesten: a budai takarékpénztári épület (az első modern faragott-kő homlokzat a magyar fővárosban), a pesti takarékpénztári épület (a reáliskolautcza sarkán), az akadémia palotája (a melynek létesítésében neki szintén lényeges része volt), az akadémia bérháza, a Ganz-féle dunaparti ház (a melynek vasszerkezetű udvarhomlokzata szintén első volt e nemben nálunk, s a melynek sokáig jártak csudájára Budapest lakosai, sőt az idegenek is), a gr. Széchenyi Béla-iéle budai nagyúri palota, valamint a dr. Balassa országúti bérháza stb., stb. Ha hozzávetjük ezekhez a margitszigeti összes épületeket s azon két óriási művészi föladatot, a melyeknek megoldásán a mester most dolgozik: a lipótvárosi bazilika és a sugárúti operaház nagyszabású terve­zeteit : képét kapjuk — legalább nagyjából — annak is, hogy mit tett a mi Ybl-ünk — a főváros emelkedésének érdekében ! Ha pedig körültekintünk az országban s a legkülönbözőbb vidékeken, s ott is mindenütt az ő működésének egy-egy szerényebb vagy hatalmasabb méretű, de min­dig hozzá méltó idomzattal bíró emlékét találjuk: ugy valóban bámulnunk kell a fölött, hogy mint végezhetett ennyit és igy valaki, a ki ma még csak hatvanöt éves s bámulnunk kell, hogy az, a ki mindezt végezte, daczára ennek ma is oly teljes mértékben munkaképes s szellemileg és testileg  ma is oly rugékony, mint bármelyike az erőteljesebb fiataloknak.
      Ott van mindenekelőtt  Fóth. A Fóthi templom nemcsak egyike, sőt — a művészeti érték szempontjából is — bátran állithatjuk legelseje az ország hasonló modern épitményeinek, hanem mond­hatni, hogy — id. gr. Károlyi István műszeretete, müértehne ésmaeczenási bőkezűsége folytán — a modern épitőművészeti működés gyakorlata is innen datálható.
E n n e k is Ybl a mestere, valamint ő fejezte be a gr. Károlyi György csurgói kastélyát, átépítette a nagy-Károlyi templomot, ő épi tette a hódmezö-vásárhetyi templomot, majd átépítette a högyészi, tótmegyeri és surányi,
a lengyeltóti és marczuli kastélyokat. Ekkor került a sor a várpalotai kastélyra s a kecskeméti református templomra s a gr. Szapáryné irsai kápolnájára, míg legújabban a gr. Wenckheim Frigyes ó-kigyósi gyönyörű kastélyának nagyszerű konczepcziójával szerzett magának e téren is ujabb babé­
rokat. Hogy ennyi s ily végtelenül sokoldalú működés közben nem sikerülhetett minden ugy, a hogyan a mester maga sajá t magának kétségtelenül legszigorúbb birája — kívánta, az természetes; de bi­zonyos más oldalról, hogy sikerült nagyon sok oly mértékben, hogy e sikerek bár egyetlenét dicsőségéül számithatná bárki is, és bizonyos mindenekfölött: hogy Ybl megtett annyit, a mennyit a művészet és építészeti fejlődésünk érdekében, a fenforgott szerfölött nehéz hazai művészeti viszonyok közt tennie lehetett, s hogy ő nagyobb  joggal  követelheti hazai építésze­tünk terén nemcsak a mester, hanem az úttörő czimót is, mint bárki más, mert első volt, a  k i oly téren, a mely addig, mond­hatni, csaknem teljesen parlagon hevert, tenni mert és tenni birt!  . . . Ybl Miklós született 1814-ben SzékesFehérvárott, hol atyja kereskedő vala.
      Elemi és gymnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte; 1825-ben  B é c s b e  került, a honnan, a műegyetemi s akadémiai tanulmányokat bevégezve, Budára jött, s kísérletet tett az akkori orsz. építészeti igazgatóságnál alkalmazást nyerni. Ez azonban az ő és a hazai építészet végtelen szerencséjére, nem sikerült. Valóban, szinte megdöbbentő a gondolat, hogy e roppant tehetség és óriási munkaképesség mily könnyen elcsenevészhetett volna a „ b u r e a u " senyvesztő hatalmában, ha akkori . „hivatal-keresése" véletlenül sikerül, s önkénytelenül eszébe juttatja az embernek, hogy hány jóravaló tehetséget, hány szebb jövőt érdemlő fiatal technikust öl meg szellemileg a bureaukratizmus fojtó légköre, a kik a helyett, hogy megküzdve az élet és gyakorlat kezdet-nehézségeivel, czélszerübbnek találják
a „bizonyos " kényelmes párnáin megnyugodni, beállani a forma napszámosai közé.

Yblt szerették az istenek; nem kapott hivatalt, kénytelen volt szembeszállni és
megküzdeni a gyakorlati élet nehézségeivel, s ennek köszöni, hogy Ybl lett belőle, ennek köszönheti a  h a z a : hogy Ybl-je van ! Gyakorlati működését 1832-ben mini kőműves-inas kezdte a Pollák Mihály, akkori legjobb hirü pesti építőmester vezetése alatt, kiről  ma is a hála és elismerés meg­ható hangján emlékezik. „Pollák — igy nyilatkozott Ybl nem egyszer — kitűnő építész volt, alapos ismerője a régi formáknak, működésében mindig a tiszta,
klasszikái alakok körében mozgott, s a mit nála láttam és tőle  t a n u l t a m: az megmaradt nekem egész életemre! " 1835-ben— meghívás folytán — Prágába költözött, ahol, Koch Henrik cs. kir. bécsi építész utasításai szerint, négy év alatt fölépítette a herczeg Kinsky-féle palotát. 1839—40 ben tanulmányokat tett Münchenben és Olaszországban, és 1841 ben került vissza ismét Pestre, s ettől kezdve 1846-ig már önállólag működött a-Pollák Ágost építész társaságában. Ez időszakra esnek művei közül: a fóthi kastély egy részének berendezése s a kaplonyi templom és kripta építése. 1846-tól 1851-ig Fóthon lakott és építette a híres templomot, de ezen munkáját megelőzőleg még egyszer Olaszországba utazott, különleges tanulmányok végett. 1851-ben telepedett meg véglegesen Pesten s ekkor kezdte azon bámulatot  keltő s valóban az ö erejét igénylő működést, a melynek eredményeit műveinek fönti sorozata csak hézagosan mutatja.
Meg kell még említenünk, hogy habár a szónak nem épen mestere, azért
tettel és tanácscsal folytonosan tevékeny részt vett és vesz a közügyek azon részének intézésében, a mely az ő szakmáját érinti. Mint a fővárosi képviselő-testület tagja fáradhatlanul közreműködik a műszaki bizottságokban, a közmunkatanácsban, s különösen mint a magyar mérnök és építész-egylet müépitészeti szakosztályának elnöke oly valóban áldásos eredményű működést folytat, a melyre rajta kivül — ez idők szerint — senki sem volna ké­pes. Az ő neve az a kapocs, mely a szét­húzódó elemeket összetartja, a szétzülléstől megóvja, s a törekvéseket a helyes mederbe terelni képes. „A mi öregünk" nézeteibe mindenki belenyugszik, jóakaratában senki sem kétkedik s kimondott akaratának senki sem szegül ellent! Adja Isten, hogy még soká bírhassa őt a haza, s hogy megkezdett nagy müveit befejezetten hagyhassa az utókorra.

Ney Béla

MI LESZ VELED, VÁRBAZÁR?

              

OLVASÓINK KÜLDTÉK

Borzsák Attila olvasónk jóvoltából láthatjuk ezt a képet, melyet Lurja László a 20. század elejének neves grafikusa készített a legismertebb és legromantikusabb tabáni utca egyik legfestőbb szegletéről. Szemben  a Holdvilág utca, jobbra a legtöbbet festett tabáni ház a 14.szám kapuja látszik, balra vezet az út az Ács utca felé.

MÁS IS ÉSZREVETTE:ÚJRA BONTJÁK A TABÁNT?

Kiadó a Tabáni Terasz
(Vinkó József)

Egykor Tabakhane névvel illették, ami azt jelentette: Tímár-telep. Ez a név rövidült Tabánra.

    Nevezték Rácvárosnak is a betelepült rácok után. Bohém körökben csak magyar Montmartre-nak hívták, hiszen a két világháború között sehol nem lehetett úgy elmerülni a mámorban, mint ebben a Vár-, Gellért- és Nap-hegy közé ékelődött városrészben, a macskaköves görbe utcák, füstös, alacsony viskók romantikus világában. "A külföldi - írta Gundel Imre - joggal gondolhatta, hogy magyar barátja megbolondult, hogy ilyen obskurus helyre hozza." De aztán minden megvilágosodott. Aki sült libát akart, Godl asszonyhoz ment a Nap-hegy lejtőjére, esetleg a Víg Sereskocsishoz a hajdani Öntő utcába, ahol negyed libát kapott 45 krajcárér. Aki ürmösborban abált potykára vágyott, annak a Burgzsandár fogadóban volt a helye (a mai Attila utcában). A legjobb halászlét Albeckernél főzték, itt ücsörgött az árnyas fák alatt Ujházy Ede. A Bagyik vendéglő a kispörköltről, a Három 7-es a töltött káposztáról volt híres. Mindenütt mérték a kőkancsókba ledugaszolt plicer-wirmet, ami habzóborhoz hasonlított, és aki nagyon berúgott, azt a legendás Rudi bácsi (a Lámpás Rudi) kísérte ki a Döbrentei térig, kezében petróleumlámpással.

A Mélypince volt a leghíresebb kocsma. Krúdy és Bródy mellett ez volt a törzshelye báró Fejérváry Géza hadügyminiszternek, számos képviselőnek, hírlapírónak, s az idős Kálnay Lászlónak is, aki hajnalban a pikolóval küldette el vezércikkeit a Budapesti Hírlapnak. Őt nevezte Krúdy a "Tabán pajkosának", aki tudta, hogy "akkor legjobb a kocsmába menni, amikor az ebéd íze még az embernek a szájában van".

Amikor 1933 májusában döntött a városháza, hogy a Tabánt ledózeroltatja, Krausz Lipót, népszerű nevén Poldi bácsi, a Mélypince bérlője bement a hivatalba, és az urak elé öntötte a sok-sok cikket, amit róla és kocsmájáról írtak. Azt remélte, hogy a főváros megkíméli a legendás épületet, s meghagyja hírmondónak az utókor számára. Hiszen az ő pincéje 1549-ben épült, és az 1800-as évek elején már Virág Benedek, Vahot Imre járt ide. Május 13-án meg is jelent a kocsmában a főváros és a műemlékvédelem tizenöt fős bizottsága báró Babarczy kormánybiztos úr vezetésével. Csupa szakember, ezt rögtön látta Poldi bácsi. Megnézték a római boltíveket, bekukkantottak a két emelet mély pincékbe, hümmögtek, majd kimondták a halálos ítéletet: "500 éves építkezés, igaz, de mégsem műemlék".

Mintha Krúdy Gyula sejtette volna, mi következik. Két héttel korábban, "egy zivataros, sötét éjszakán" kiszökött a kórházból, és Poldi bácsival szótalanul megittak egy üveg jászberényit. Aztán visszament a kórterembe, és egy nappal a fővárosi bizottság döntése előtt, május 12-én meghalt. Ez volt a Tabán első halála.

A régi városrészből egyetlen épület maradt meg (hajdan fogadó, majd kelmefestő műhely), a Döbrentei utca 21. szám alatt álló Virág Benedek-ház. Itt működött tíz éven át a Tabáni Terasz. Idén tavasszal azonban az önkormányzat (sorozatos fizetési késedelem miatt) felmondta a vendéglőt üzemeltető vállalkozás bérleti szerződését. Azóta az épület ablakában rongyos hirdetésfoszlány látható: "Kiadó".

Különös módon a Tabáni Múzeum is zárva tart, "műszaki okok miatt". Pedig az nem bérlemény. Időnként megállok az épület előtt és várom, hogy megjelenjen valamilyen hirdetmény. Mi lesz a terasz és a múzeum sorsa? A Tabán meghal másodszor is? Ahogy Tarnay József írta: "Már nem sokáig állnak a falak / Mindent, mi régi, elpusztítanak, / Az apró, csendes kis házak helyét / Gőgös villáknak osztják szerteszét."

Valaki nyugtasson meg, hogy nem így lesz.

(Heti Válasz 2012 nov 27)

KÖSZÖNJÜK NOÉMI!

Köszönjük Noémi!
Kétórás séta  a Tabán történelmében Saly Noémi idegenvezetésével..............

Itt volt egy Tabán Múzeum 2012 okóber 1-ig

Ez meg az egykori budai Hét Választófejedelem fogadó hűlt helye..

Döbrentei Gábor mellszobra a róla elnevezett utca sarkán, bár csodáljuk, ámde nem szeretjük, nagy zsivány is volt érdemei mellett......

Mi lesz a sorsod, Tabán Múzeum?

Benedek Elek emlékköve...

     Itt nyílt  egy Mese múzeum (két házzal odébb)

A ház frissen renoválva............

Na, kezdjük a sétát.....

A tabáni, Alexandriai szent Katalinról elnevezett plébániatemplom...

Szombaton már volt egy plusz séta, annyian jelentkeztek...

Az 1806-ban felállított kőkereszt, előtte Szűz Mária szobor 1975-ből

A boltíveket hajdan freskók borították....

Két mise közt egy kis áttekintés a templom múltjáról

És ott szemben a  megfestett tabáni tűzvész 1810-ből

Íme  a felhők felett szent Flórián alakja magasodik, míg alant a lángbaborult Tabánt szemlélhetjük...

Még a Dunán úszó dereglyék is lángra kaptak...

És aki (ami) átvészelte a lángözönt (faszobor a régi templomból)

Itt a szomszédomban az ordas hegyek közt

A "szent Öreg" élt, Virág Benedek.

Kovakővel gyújtotta meg a gyertyát,

S lúdtollal körmölt magyar éneket,

Akkor se ismerték nálunk a költőt

Futó szegény vad, elbújt reszketeg,

Görcsös szókat gyalulva, gyúlt szemekkel,

Tág pupillával nézte az eget.

Zsinóros régi atillát viselt még,

Ráncos kezü és prédikáló bölcs volt

Szobája, mint az agg papok szobája,

A szekrényében likőr és gyümölcs volt:

És dicsérvén a Poézis hatalmát

Átnyújtott volna versemért egy almát...

(Kosztolányi Dezső: Ének Virág Benedekhez)

Várkert Kioszk , hajdan nagyhírű kerthelyiség, egyben a vár vízellátására szánt szivattyúgépház, közepén a toronynak álcázott kéménnyel..

Itt szállt meg egykoron  Beethoven (a Budai Hét Választó fejedelem fogadó hűlt helye), hogy ne kelljen sokat gyalogolnia Brunswickékhoz, meg süketségére is gyógyírt remélt a közeli fürdőkben...

A Semmelweis fűszeres család háza, ma Semmelweis Ignác Orvostörténeti Múzeum..

A Szarvas -ház tulajdonképpen három épületből állt össze és lett a szerb irodalom bölcsője..mint reformkori kávéház...

Ide járt a szerb származású Vitkovics Mihály költő, aki magyarnak vallotta magát...........

Azóta van ilyen magasan ,mióta 1896-ban elhordták körülötte a talajt; magánház lévén látogatni nem lehet, ha csak nincs szerencsénk és a kaput nyitva leljük...

És most irány a Kereszt tér

ahol az 1856-ban felállított szerb  kereszt emlékeztet arra, hogy egykor itt volt a Tabán temetője...no meg a legjobb halászlét is itt lehetett enni az Albeckernél..

"Végül bemutatom háromszázvalahány éves kedvenc szederfámat, melynek tiszteletére minden júliusban felveszek egy szederfoltokkal ékes trikót-akkor érik ugyanis!"

Na, ki tudja, hogyan alakulnak át a piros fejű kismajmok piros fenekűekké? Ha tavasszal eljöttök , megmondom!