Viadukt-vasut a Belvárosban.
— Összekötövonal az Eskü-tér—Akadémia között.
—
Akik a föváros fejlödését figyelemmel kisérik, megelégedéssel konstatálják, hogy a fejlödés, noha sok tekintetben abnormális, általánosságban a viszonyoknak megfelelö. Bajos volna itt részletezni azokat az okokat, amelyek az abnormális fejlödést elösegitették; de nemtagadható, hogy ezek az okok tulnyomó részben a vezetö hatóságok indolencziájának,szűk látókörének, sok esetben rossz akaratánakirhatók terhéül. Amilyen hatalmas erövel dolgozik a magántényezö a föváros fejlödésén,pusztán csak az ambicziótól sarkalva: ép olyan ellenáramlatot vehetünk észre a közhatóságok ténykedéseiben.
A privát ambiczió épitette meg Budapestet széppé, a közhatóság szabályozta csunyává. Leghatalmasabb intézményeinket a magántársulás alkotta meg; valamennyinél azonban ott látjuk ólálkodni a közhatóságot, amint arra törekszik, hogy a legjobb czél, a legüdvösebb törekvés se valósuljon meg a maga teljességében, hanem valamennyi alávettessék olyan és annyi hatósági sablonnak, amennyi tökéletesen elég a legszerencsésebb ötlet agyonverésére. S e tekintetben az elsöség érdeme Budapest székes föváros törvényhatóságát, tanácsát és a fövárosi közmunkatanácsot illeti meg. Ami rossz Budapesten született, az az ö hármuk érdeme. A jó, a hasznos intézmények, a praktikus dolgok alkotását nem ambiczionálták soha, söt amennyire telhetett, minden ilyennek elejét vették.
S ennek a tulságosan furcsa igyekezetnek róható fel az a legujabb terv is,a mely a városI villamos vasut eskütéri vonalát az akadémiai vonallal a Ferencz József-rakodóparton viadukt-rendszerben akarja öszszekötni.A viadukt-vasut terve, amely kurtánfurcsán átsiklott a föváros törvényhatóságának május 4-én tartott közgyülésében, fövárosszerte érthetö megdöbbenést keltett. Lehetetlennek tartja minden hozzáértö ember, hogy viadukt-vasutat épitsenek a Ferencz József rakodóparton s tönkretegyék a páratlanul szép korzót, s a belvárosi hajózási forgalmat. Annál kevésbbé tartják a tervet elfogadhatónak, mert maguk a közvetetlenül érdekelt szakköröksem tudják megokolni a terv szükségességét, miután sokkal megfelelöbb megoldások állanak rendelkezésre. Az ügy természetesen még f e l s ö b b j ó v á h a g y á s t igényel, amelynek eredménye bizonyára megnyugtatja azokat, akiket a föváros elhirtelenkedett határozata megijesztett.
Az első villamosvonal a Nyugati és a Király utca között
A rendkivül fontos ügy minden részletének megvilágitására pedig adjuk a következö érdekes részleteket: Az összekötö vonal elsö terve.A városi villamos vasut a fövárossal 1893-bankötötte meg a végleges szerzödést. Akkor vállalt kötelezettséget arra, hogy a Boráros-tértöl az Akadémiáig megfelelö összeköttetést létesit, amelynek irányát 1893-ban még hozzávetöleg sem tudtákmeghatározni.
El akarták azonban érni azt, hogy valamely definitiv vonal legyen a kezükben s miután az ujDunahidról akkor még szó se volt, készitettek égy tervet, amelyet a fövárosnak siették bemutatni. Aföváros, amely minden alkalommal, amig a vasút részvénytársaság még nem volt meg, ellenlábasavolt az uj intézménynek: a részvénytársaság megalakulása után igen nagy rokonszenvvel kisérte a vállalat fejlödésétIgy a borárostér—eskütér—akadémiai vonal tervét is szivesen fogadta és meleg ajánlatokkal küldte fel a kereskedelmi minisztééiumba felsöbb elbirálás végett. A minisztériumban nem fogadták olyan melegen az összekötö vonal tervét (pedig akkor mégsem hid, sem fö-gyüjtöcsatorna nem volt a Dunaparton). Söt az 1893-ban tartott utolsó mütanrendöri bejárás alkalmából kiadott miniszteri leirat n a g y o n is m e g f o n t o l á s r a m é l t ó n a k mondja az összeköttetés tervét, tekintettel arra a számos mellékkörülményre, amelyeket a belvárosi Dunapart bebálózásánál nem lehet figyelmen kivül hagyni A vállalat nem is bolygatta tovább a kérdést,kerülni akarta a konfliktusokat s várta a biztatóbb idöpontot.
A viadukt-vasut.
Az öt esztendei várakozás alatt a villamos vasut meggyökeresedett, kocsijai egész a kalaputczáig száguldják be a Belvárost s miután a Ferencz József-hid kiépült, az eskütörit már épitik, a Belvárost pedig minden izében restaurálják : elérkezettnek látta az idöt arra, hogy a belvárosi
összekötö vonal épitése végett lépéseket tegyen. Beadta terveit a fövároshoz, azt kérve, hogy a belvárosi rakodó-parton v i a d u k t - v a s u t a T é p i t h e s s e n .
A terveket a mérnöki hivatal megbirálta és e l f o g a d h a t ó n a k j e l e n t e t t e ki. Aterv szerint a kalap-utcza elött a villamos vasut az eskütéri hid kis ive alatt épitendö rakodópartikocsiutra tér le s lassan emelkedö viaduktra megy föl, amely viadukt mindenütt a rakodópart faláhozépitve végigvonul a Ferencz József-rakodóparton s az Eötvös-térnél akár az utszinen, akár tunnelszerüen jutna az Akadémiához. Az erre vonatkozó pontos megoldásról a mérnöki hivatal hallgat.
A viadukt-vasut — a mérnöki hivatal szerint — sem a rakodópart forgalmát, sem a dunaparti korzót nem alterálná. Ezt az állitását a következökép okolja meg : A belvárosi rakodópart teljes szélessége 28.4 méter. Ebböl a területböl 15.4 métert a raktárak foglalnak le; 8.8 méter burkolt kocsiut; 4.2 méter burkolatlan uttest.
A viadukt-vasut alapszélessége 7 méter lenne és pedig 1*5 méter a kocsikhoz való hozzáférnetésre; 5*5 méter a sinekre. A tulajdonképeni kocsiutra tehát csak 6 méter szélességü ut maradna,amelyen közlekedni lehetetlen lévén, a mérnöki hivatal azt proponálja, hogy a r a k t á r a k a t k e sk e n y i t s é k m e g 5 m é t e r r e l s ezt a területet a kocsiulhoz csatolják. A raktárak megkeskenyitése nem járna veszteséggel, mert a viaduktok alatt is raktárak épitését tervezik.
A cikk ebben a számban jelent meg
A tanács a viadukt-vasutról.
A mérnöki hivatal terve nem nyerte meg a tanács tetszését. Ez évi február 24-én tartott ülésé-ben tárgyalta a tervezetet és határozatilag visszaadta a mérnöki hivatalnak azzal, hogy fontoljameg jobban a tervezetet. A v i a d u k t - v a s u t l é t e s i t é s e k o c z k á z t a t n á a k o r z ós z é p s é g é t , z a v a r n á a D u n a p a r t p e r s p e k t i v á j á t s a r a k o d ó p a r t f o r g a l m á t . Felhivta végül arra, hogy az összekötttetésre m á s m e g o l d á s t tanulmányozzon.
A tervek visszakerültek a mérnöki hivatalba,amely a "más megoldásra" készitett is egy olyanelaboratumot, amelynek el nem fogadásáról már jóelöre biztos lehetett. Ez a másik megoldás:
A villamos vasut az eskütéri hid kalap-utczai oldalán levö kocsilejárón megy a rakódópartra és
a Petöfi-tér elött a rakodópart falán át megy az alagutba, a korzó alá. Az alagut mindenütt párhuzamosan haladna a fögyüjtö-csatorna alagutjával egész az Eötvös-térig. Ott a villamos vasut alagutja tovább halad a Lánczhid felé s az Akadémia délnyugoti oldalán az alsó rakodóparton ér véget A vasut kimegy az alsó partra és 30°/oo emelkedésü viadukton jut fel a felsö kocsiutra olyanformán,
hogy az egyik sinpár a Széchenyi-utczába, a másik az Árpád-utczába fog bekanyarodni.
Az alagut épitése esetén azonban a korzó fasorát ki kell vágatni, mert az alagut magasra emelkedik s a fáknak nem maradna elegendö talajuk.A fögyüjtö-csatorna alá pedig az alagut nem sülyeszthetö, mert elöször a csatorna feneke az alagut boltozatát állandóan nedvesitené s másodszor:
amély alagut levegöjét nehezen lehetne frissiteni és megujitani. Végre a legfontosabb akadálya az alagutnak az, hogy az Akadémiával való direkt összeköttetés ki lenne zárva, mert kerülö uton jutna a Rudolfrakodó-partra. (Persze a mérnöki hivatal már megfeledkezett arról, hogy az akadémiai végpontnak mi módon való összekötését a viaduktos vasainál sem tudta precziz megállapitani.)
Ez a magvas okoskodás mindamellett arra birta a föváros tanácsát, hogy a viadukt-vasul ellentáplált aggodalmáról letegyen s az alagutas rendszert elejtse. Ebben az értelemben javaslatul is tett a törvényhatóságnak, amelynek ülésén történetesen ép ennél a tárgynál olyan lárma volt, hogyaz elöadó a maga hangját sem hallotta s mikor a javaslat ellen fel akartak szólalni, az elnöklö föpolgármester nem engedte meg a fölszólalást, lévén a javaslat már h a t á r o z a t .
Ez a kis kompromisszum nem akadályozhatja ugyan meg a közérdeknek ebben az ügybenelfoglalt jogos álláspontja érvényesitését, de az esetet, mint a törvényhatóság elhatározásait jellemzökörülményt érdemes azért följegyezni. Miért kell a viadukt-vasut?
Minden más nyugat-európai metropolisban napirendre került már a közuti vasutaknak a földalá való terelése. A természetes fejlödésnek megfelelöen emelkedik a közlekedö eszközök forgalma s a rendes személyforgalom; de ezeknek megfelelöen nem lehet az utczákat is napról-napra, évröl-evre szélesbiteni. Az egyre fejlödö forgalom egy részét tehát okszerüen a föld alá terelik smiután erre a legalkalmasabbak: természetesen a vasutak kerülnek az utczák alá.
Az angol, amerikai közuti vasutaknál az alapitási költségek sohasem rugnak olyan összegre,mint nálnnk a fövárosi vasutaknál. Azt szokták erre mondani, hogy odakünn sokkal olcsóbb az épitési anyag. Az igaz is, de aránylag sokkalta drágább a m u n k a b é r , ami az egyensulyt teljesen helyreállitja. Az emlitett vasutaknál az épitési költség mindig normális, holott ezt a mi vasutainkról nem mondhatnók. Csak egyetlen összehasonlitást teszünk. A new-yorki 3. és 10. utcza és a Broadway alatt levö alagutak vasutépitése kilométerenkint 400.000 dollárba került. Az épités következtében a légszesz-,göz-és vizvezetéki csöveket, a csatornákat, telegráf-, telefon- és világitási kábeleket át kellett helyezni.
Budapesten, ahol a föld alatt még igen lényegtelen a beruházás, a földalatti villamos kilométerenkint
több mint egy millióba került (3.5 kilométer 3,600.000 forintba).Ezt a horribilis beruházási költséget ép ugy mint a lóvasut átalakitásának magas árait, igen gyengén lehet kamatoztatni még olyan jó vonalon is, mint az Andrássy-ut. Az Eskütér—Akadémia közötti vonalat pedig (amely különben nem több másfél kilométernél) nem tartják a legjobb vonalnak a a társaság fél a költséges beruházástól
A korzó.
A föváros egyesitése után kormány és nemzet vállvetve törekedtek a föváros szépitésén s aközös törekvés elsö gyümölcse a Dunapart kiépitése, amelyre a törvényhozás külön alapot létesitett.A tervezök, akik a Duna fontosságát minden irányban felfogták, a fövárosnak olyan területet akartakbiztositani, amelynek panorámája minden idökben mindenkire vonzó erövel legyen. Ez volt a dunaparti korzó létesitésének alap-oka.
Mihelyest a területkihasználás ügyét a kormány átengedte az alája rendelt hatóságoknak, akisszerüség nekiesett az ideális czélnak, darabokra szedte, a javát átadta a spekulácziónak a megmaradt kis részböl megvalósitotta a nagyok intenczióját: a dunamenti sétateret Keskeny kis terület a ferencz József-rakodópart sétatere, de legalább van. Aki használhatja, örvend, hogy teheti s alig jutott eddig valaki arra a gondolatra, hogy a fövárosnak ettöl az egyetlen nyugodt, szép fekvésü,
kicsinyke sétahelyétöl meg kellene válnia. Budapest szine-java téli-nyári üdülö helyéül avatta a korzót, amelyet elzártak a kocsiközlekedéstöl, hogy nyugalmat élvezzen, aki ott keresi a nyugalmát.Az egész fövárosnak ez az egyetlen területe, amely legalább nagyjában tiszta, de mindenek felett kellemes. Ezt a sétateret megöli a viadukt-vasut. A csilingelö, nyikorgó, viadukton dübörgövasut megrontja a korzó csöndjét, megzavarja a Dunapart perspektiváját, ki- és beszálló helyeivel lehetetlenné teszi a különben is keskeny utvonal rendes forgalmát. Azt a majdnem csodás szépségéta Dunapartnak, amit eddig zavartalanul élvezhettek a járókelök, most a száguldó villamosok viszikmagukkal. A Nr. 27. vagy 96-os kocsikban lehetne csak gyönyörködnünk s a föváros egész belsöterületén megszünnék az az egyetlen hely is, ahol a nagyvilági lárma, zaj, por és szemét elöl menekülni lehetett.
Nem, a korzó létesitésénél nem az volt a nemzeti akarat, hogy milliók árán olyan területet alkossunk, amelyen felépülhet a viaduktos vasut. Azokat, akik rábirták a törvényhozást az áldozatra, egészen más intenczió vezette. S reméljük, hogy ezt az intencziót a városi klikkek tábora sem fogjatönkresilányitani.
A hajózás érdekei.
A viadukt-vasut létesitése döntö csapás lenne a hajózási forgalomra is, amely az alig 1500 mé-
ter hossza Ferencz József-rakodóparton egyre hatalmasabb fejlödésnek indult.
A l á n c z h i d f ö - e s k ü t é r i partszakasz ma a legélénkebb személy- és áruforgalom lebonyolitására szolgál. De az egyre fejlödö hajózási igényeknek már most sincs elég terük, különösen amióta a Mária Valéria-utczai kocsiközlekedést is arakodó partra terelték. A rövid partszakaszon ahelyi személyszállitó gözösök mellett a Dunagözhajózási Társaság legnagyobb személyforgalmi épü-letei s teheráru-irodái, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társulat raktárai, szabad kikötök ésegyéb magánvállalatok kikötö-karói vannak egymásra halmozva. Rendes forgalmi lebonyolitásról szólni is alig lehet.
A tavaszi és öszi élénkebb forgalom idején a rakodópartokon nemcsak a kocsi-, de még agyalogközlekedést is gátolja a területhiány miatt szerte rakott áruhalmaz. A partokat elállják a hajók, amelyek néha hat-nyolcz napig vesztegelnek,mig a karó engedélyt megkapják, vagy amig atorlódás miatt rájuk kerül a sor. Esztendök óta egyre élénkebb a panasz a rakodópartok elégtelen volta miatt. Termelö, kereskedö és hajós kiszámithatatlan károkat szenved a vesztegetés következtében, amely a vizi ut szeszélyes volta mellett mindig mind a három faktorra nagy koczkázattal jár.
A belvárosi rakodópartot azonkivül most az eskütéri hid épitése miatt 150 folyóméterrel megröviditették, magára a ki- és berakó forgalomra azonban az a partrészlet örökre elveszett. A Lánczhidig terjedö szakaszon van az eskütér—rudasfürdöi és vigadó—lánczhidfö, Tabán-, fazekastéri propellerförgalom n e g y e d f é l m i l l i ó u t a s s a l .
Ott vannak a távolsági személyforgalom góczpontjai, a tömegáru-kereskedelem legfontosabb pártrészei olyan forgalmi arányokkal, amelyek napról-napra nagyobb tért, szabadabb mozgást követelnek. Az
1896-iki áruforgalmi statisztika szerint a ki- é s b e s z á l l i t á s felülhaládja a tiz millió métermázsát.S most jön a viaduktos villamos vasut. De ugyan hová ? Hol állitják fel az oszlopokat azon akeskeny területen, a m e l y nem f e l e l m e g a mostani forgalmi igényekneksem? Vagy azt hiszik a városi urak, hogy a villamos vasarkádjai egyáltalán nem forgalmi akadályok s mellettük-alattuk kényelmesen lebonyolitható a kocsi- és a gyalogforgalom ? És a vasutak lejárói ? Azok valamennyien a korzóra szolgálnak s nem rakodópartra nyulnak le ?
Nagyon nyakatekert okoskodás az, amely az Eskütér-Akadémia között egyéb összekötö vonalata rakodópartnál nem talál! Mert nem a k a r. Mert vannak bizonyos lokális érdekek, amelyek aztdiktálják, hogy le a rakodópartra I S amelyeknek egyetlen érvelésük az, hegy j ö n a k e r e s k e -d e l m i k i k ö t ö és n i n c s s z ü k s é g a rak o d ó p a r t o k r a .Persze ezek a lovasitott tengerész urak, akik másokkal akarnak elhitetni olyan döreséget, amit maguk nem hisznek. Másoknak szeretnék bebeszélni azt, hogy ha meglesz a kikötö h u s z o n ö t -h a r m i n c z év m u l v a : akkor a belváros dunaparti személyforgalmat is ott bonyolitják le; s akinek a belvárosi parton lehet és kell árut felvagy leadni, az majd Ujpestre vagy Csepelszigetre megy rakodni.
A helyes megoldás.
A föváros tanácsa, ha elég gondosan átolvassa a mérnöki hivatalnak azt a jelentését, amelyben az alagut-rendszert kifogásolja: magától is rájött volna az alagut elönyére, A mérnöki hivatal kifogásai tulajdonkép az alagut m e l l e t t szólnak, a hiba csak az, hogy a z a l a g u t a t a k o r z ó a l á t e r -v e z t e , a m i r e p e d i g n i n c s s z ü k s é g . A villamos vasut a Ferencz József-rakodópart kalap-utczai szakasza elött letér az eskütéri hid alatt épitendö kocsiutra s ezen megy egész a Petöfi-téri szakaszig. Ott a rakodópart falánál bemegy az alagutba s a meghajtott fögyüjtö-csatorna fölött (ép ugy, mint az oktogon-téri földalatti) átkanyarodik a Mária Valéria-utczába és megy az Akadémiáig. A
Rudolf-rakodópart kezdeténél ugyanügy jön fölszinre, amint a mérnöki hivatal a viaduktos és az alagut-rendszernél proponálta. Persze ez a megoldás költségesebb, de észszerübb és az egyetlen lehetö mód arra, hogy a Gizella-téri villamossal csatlakozásba kerüljön. A másik, ugyancsak alagutszerü megoldása a kérdésnek az, hogy a vasut már az eskütéri hid oldalán menjen az alagutba. Ez esetben a hidfö alatt kell az alagutat megépiteni s miután az alagut mélysége még a sikló-szerü közlekedést is felülmulná, a villamos kocsik s ü l y e s z t ö k segitségével jutnának a hidfö alatt épitett csatornába s ugyancsak olyan módon kerülnének vissza a rendes alagutba. Ez a megoldás csak látszatra nehéz, de példa rá a Themse alatt közlekedö vasutak hálózata.
Az alagut épitése kettös sinpárral folyó méterenkint hazai rendszer szerint 800 forintbakerülne, tehát körülbelül 1.200,000 forintba. De megépithetö 500 forintjával is s akkor csak750.000 forintba kerül. Ennél a viadukt jóval olcsóbb, mert alig 250—300.000 forintba kerül.
A czél azonban, amelyért kell, hogy az egész föváros sikra szálljon, több mint néhány ezer forintnak a megtakaritása. Nem engedhetö meg, hogy a viadukt-vasuttal tönkre tegyék a korzót, a rakodópartot s a hajózás érdekeit. A kormány, sem a belügyi, sem a kereskedelmi, nem avatkozott még a kérdésbe. Hiszszük és elvárjuk, hogy beleszólásuk meghozza a kivánt eredményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése