EGY RÉGI NÓTÁT HOZ BUDÁRÓL ÁT A SZÉL

Ének: Mensáros László

Egy régi nótát hoz Budáról át a szél

Úgy emlékszem, még iskolába jártam,
A vén Tabánban, ott fenn Budán.
A szomszéd udvarban lakott egy édes,
Tizenhat éves, kis szőke lány.
Büszke volt, miként egy igazi nő.
Tréfa volt, de mégis szeretett ő.
Egy szép napon egy gazdag úr jött érte,
Kezét megkérte, s elvitte őt.

Refr.:
Egy régi nótát hoz Budáról át a szél,
Melódiája fájó emlékről mesél.
Az én szívemnek szól a dal egy zongorán,
S úgy érzem én, hogy sír egy kis leány.
Az esti szél is még a múltról énekel.
A szívünk ennyi szépet nem felejthet el.
A május minden álma újra visszatér,
Ha régi nótát sír Budán a szél.

A kisleány most gazdag úri dáma,
De minden álma ma is enyém.
S azóta titkon, hogyha jő az alkony,
A pesti parton bolyongok én.
Fönn Budán, egy büszke palota áll.
Sóhajom, tudom, hogy odatalál.
S ott fent egy nóta hangzik minden este,
Nyugtot keresve a zongorán.

Refr.:
Egy régi nótát hoz Budáról át a szél.
Melódiája fájó emlékről mesél.
Az én szívemnek szól a dal egy zongorán,
S úgy érzem én, hogy sír egy kis leány.
Az esti szél is még a múltról énekel,
A szívünk ennyi szépet nem felejthet el.
A május minden álma újra visszatér,
Ha régi nótát sír Budán a szél.


Az esti szél is még a múltról énekel.
A szívünk ennyi szépet nem felejthet el.
A május minden álma újra visszatér,
Ha régi nótát sír Budán a szél.