1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2014. szeptember 1., hétfő

VÁRBAZÁR-BOHÓZAT 4567.FOLYTATÁS : ÍM LÁSSATOK CSODÁT…..

Mottó:mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.”

Készül az emelvény a ceremóniára


Az ima meghallgattatott.Az átadás napján 14 órára az utcakövezők lerakták  az utolsó követ  a Várbazár előtt, végre fölegyenesedhettek ,hogy tagjaikat  kinyújtóztassák és  sorbaálljanak a fizetségért.Hol vannak a kishtűek ,kik kételkedtek L.Simon szavaiban ?Ha egyszer  azt mondjuk  átadás lesz akkor átadás lesz és punktum Mert mienk itt az ország, a hatalom, és a dicsőség.



Igényes megoldás a házak megközelítésére

Hogy nincsen készen?Hol  a beharangozott matyóbabás  CBA ? Meg a Döbrentei utca feltúrva ?
Ráadásul ez nem is átadás volt, hanem birtokba vétel. Különben is  az utca kövezése sem a Várbazár projrekt része .Az a  kerületi önkormányzat dolga . Az meg nem uniós pénzből dolgozik sem itt, sem a Tabán Múzeumnál.



A volt Tabán Múzeum épülete a Döbrentei utcában szintén  felújítás  alatt
..
 Hát ott meg az a csoda hogy egyáltalán készül!  Különben is  választások után  már a kutyát  se érdekli  az egész, lényeg , hogy  a dicsőséget, ami az ima szerint is a mienk, learattuk.
Mit gondolsz :Tarlóssal az élen  miért tolongtak ott az emelvény körül  az önkormányzatis  honatyák?
S.N helyi lakos ,akit  az előző  tényfeltáró képsorozatból ismerünk, hazafelé  menet  beszédbe elegyedett a  kövező munkásokkal:

"Jövök hazafelé a Clark Ádám térről. Az Öntőház utca sarkánál ül és ácsorog vagy harminc-negyven kövezőmunkás. Kimerültek, feketék, mint a varjak, mind cigány. Megkérdezem az egyik kis csoporttól:
- Édes uraim, maguknak megköszönte már valaki ezt a borzasztó munkát, amit itt elvégeztek? Itt lakom, naponta láttam, hát most én megköszönöm...
Olyan döbbenet és hála ragyog föl az arcukon, hogy majdnem elsüllyedek. Mind rázza a fejét. A legidősebb, korombeli pasas, néz rám, elmesélhetetlen mosollyal, és azt mondja:
- Hát, asszonyom, énnekem, amióta dolgozok, még soha senki nem köszönte meg, hogy valamit megcsináltam. Maga az első.
És aztán kiderül, hogy a pénzükre várnak. Fél hétkor. Kettő óta. De még reménykednek, nem mennek haza. Hátha."


A kövezés utolsó pillanatai...... 

Forrás:S.N/Facebook

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése