2015. március 31., kedd
TABÁNI BORMÉRÉS UDVARA ANNO 1900
A boldogság kis dolgokjon múlik! Szemlélve ezt a több mint 100 éves képet, láthatjuk, milyen kevés kell hozzá. Egy-két pohár kadarka, egy disznóóltól sem mentes udvar, a tántorgónak menedéket nyújtó fatörzs, netán egy kerti pad s néhány poros leánder.Egy tabáni bormérés udvarán félig vagy vagy egészen részegen adják át magukat az urak borivás élvezetének.Érdemes jobban megszemlélni azt az urat, aki egy kerti padon fekve kezében borospoharat szorongatva gusztálja a bárányfelhőket.Micsoda nyugalmat sugárzó testtartás.Mindnek kalap van a fején! Mert adnak az úri megjelenésre! Ma már sajnos nem látni ilyen felhőtlen boldogságot, mert rég elmúltak azok a
boldog békeidők!
2015. március 30., hétfő
EGY HÍRES KOCSMA UTOLSÓ NAPJAI
1933 októberében, miután Krausz Poldi kocsmáros átköltözött Pestre az Izabella utcába, a Mély Pince -mielőtt végleg lebontották-bontási iroda lett.
Bővebbet a Mély Pincéről ITT és az oldalsáv "Mély Pince" címke alatt
2015. március 29., vasárnap
RESTAURÁLÁS
Festmény tisztítás és restaurálás - Guzsik Ödön:"Tabáni utca"
A restaurált festmény és kerete.
Az 1900-as évek közepén készült festmény felületét vastagon borította a por.
Bal oldalon a kép már megtisztított része.
A vászon tágulatait, és gyűrődéseit tisztítás közben folyamatosan egyenesítettük, az ég közepén lévő szakadást a vászon szálait összeillesztve és ragasztva javítottuk. A vászon dublírozására nem volt szükség, csak a festékréteg megerősítésére.
A festményen lévő kipergéseket és a szakadást tömítőmasszával pótoltuk.
A festmény retusálásához csökkentett olajtartalmú festéket használtunk.
A festmény és kerete restaurálás előtt.
Korabeli felvételen a Tabán egyik utca részlete.
forrás:blog.ecsetvonas.hu
forrás:blog.ecsetvonas.hu
!!RITKA ZÓRÁD ERNŐ KÉP!!
Zórád Ernő a Tabánt legtöbbször alakokkal népesítette be képein. Ez azon ritka képeinek egyike ,mely alakok nélkül való. Továbbá azért is ritka ,mert bár a Holdvilág utcát ebből a szögből sokan ábrázolták, Zórádnál nem láttunk eddig ilyen képet. Pár vonallal és színes folttal mesterien örökíti meg az utca varázsát
2015. március 28., szombat
2015. március 27., péntek
EGY KORCSMÁROS INTELMEI A SZÁZADFORDULÓ IDEJÉBŐL
Czeglédi László
Egy füzesabonyi kocsmáros intelmei a századforduló idejéb ől
A helytörténet és az életmódkutatás számára éppúgy fontos a szépírói emlékek meg rzése, mint a tényeket, adatokat tartalmazó források feldolgozása. Képet adnak a kor emberének gondolkodásáról, értékrendjér l, és ezen keresztül formálják a korabeli társadalom berendezkedésér l, viszonyairól kialakított elképzeléseinket.
Családi emlékeink között található egy kéziratos lap, amelyr l mindössze annyit tudunk, hogy Czeglédi Dávidtól (1870-1928), dédnagyapámtól származik, aki szigorú, de családszeret ember volt. Nevét 1912-t l kezdve ott találjuk a füzesabonyi elemi iskola iskolaszékének tagjai között, az iskolaszék jegyz könyveib l pedig kiderül, hogy tevékenyen részt vett a falusi közösség életében. Helybeli teend i mellett képvisel ként is kiállt a község érdekeiért.
Mint a vadásztársaság tagja jó kapcsolatot ápolt a vidék elöljáróival, de a község lakói emlékezetében leginkább a Kossuth utcai Dávid-kocsma kocsmárosaként ismert. Személyes irataiban is egyszer en csak ez a titulus szerepelt: kocsmáros.
Képvisel i tennivalói sokat szólították Budapestre, a hosszú utazások alatt pedig volt ideje elmélkedni. Valószín leg egy ilyen utazás alkalmával vetette papírra az itt közölt sorokat. Hogy az ötletet a kor közkedvelt kiadványából, a kalendáriumból vette, vagy maga játszadozott az ábécé betü ivel, igazából már nem érdekes. A lényeges, hogy fontosnak tartotta lejegyezni ezeket a gondolatokat, ami azt bizonyítja, hogy sajátjaként ismerte el a bennük
megfogalmazott erkölcsi értékeket, normákat. Ezek közül számos intelem még ma is általánosemberi értékeket képvisel, és így az év vége felé közelítve, amikor lassan majd számot vetünk az eltelt esztend történéseivel, talán érdemes elgondolkodni azon, hogy mit tudunk magunkévá tenni egy közel száz évvel ezel tt élt füzesabonyi kocsmáros emberségébő l.
INTELMEK
A
Amit kíván temagadnak,
azt tedd ember társaidnak,
légy kész inkább békét t rni,
mint másokkal perlekedni.
B
Bánj el házi cselédekkel
mindig ugy mint emberekkel,
testvéreid szívb l szeresd,
a szép egyeséget keresd.
Cz
Csufságot öregekbő ne tégy,
hogy ezért Istentől büntetést ne végy,
mert gyermek te is várhacz vénséget,
agy hát vénnek tisztességet.
D
Dolgozzál naponta s tanulj szerényen,
jókedvvel nem tunyás kénnyel,
mert ha most tanulni nem szerecz,
megbánod ha vén leszel.
E
Elvett jókat másaktól ne fitymáljad,
te azokat megháláljad,
s mondj érette köszönetet,
hogy így nyerhess dicséretet.
F
Fogadást csak okosan tégy,
hogy aztán szódnak ura légy,
soha ne eskügy hiába,
mert juthacz Isten haragjába.
G
Gondot másokra is viselj,
ne csupán te magadra ügyelj,
a szegényt is szívből szeresd,
bántalmakkal te ne illesd.
H
Ha nemes a nemzetséged,
az dicsővé nem tesz téged,
kinél az ész erkölcs nemes
dicsőségre az érdemes.
I
Ifiu kíméld értékedet,
mert bú éri sz fejedet,
a sok eszem iszom végre
juttat keser ínségre.
J
Jól elrendeld dolgaidat,
vidámul folytasd azokat,
amit véghez vihecz még ma,
ne halaszd azt majd holnapra.
K
Keress mindig igazságot,
gyűlöljed a hamisságot,
mert hacsak egyszer hazudni mersz,
hitelt többé nem igen nyersz.
L
Légy gyors munkás és hív szolga,
az ilyennek jól van dolga,
minden gonoszság kezdete,
a henyélés szeretete.
M
Megbántódon ne állj bosszút,
békességre ez legjobb út,
a rossz ember vétkét megvesd,
de magát az embert szeresd.
N
Ne csüggedj el ínségedben,
dolgozzál s bízzál Istenben,
erős lélek legyen benned,
ezzel lehet mindent tenned.
O
Oh félj az első vétkektől,
csak úgy lehecz ment sebektől,
akár mely rejtek helyen légy
lát az Isten rosszat ne tégy.
P
Pallérozott erkölcsü légy,
goromba szokásokat fel ne végy,
korán tanulj emberséget,
mert így tanálhacz kedvességet.
R
Rossz szavakat ha hallasz másoktól
el ne tanuld azt azoktul,
s vigyázz ne légy szitkozódó,
sem pedig szitkozódó káromkodó.
S
Senki neked jobb barátod,
mint szüleid ezt jól látod,
légy hát nekik szófogadó,
tiszteletet, becset adó.
Sz
Szép korona és ékesség
a tisztán tartott szüzesség,
hogy meg ne fosztassál ettől
irotóz a buja élettől.
T
Titos örömeket kerülj,
és azokban el ne merülj,
amit könnyen megsércz, megbántsz
ahhoz ne nyúlj játék gyanánt.
U
Utálj lopni senkit […]
[..] jószágokat […]
mert egy pénzt is lopni oly bűn,
hogy ríhatsz bánat nem szün.
V
Valami mérges kígyókat
úgy kerüld a csábítókat,
ne barátkozzál rosszakkal,
mert te is elromlasz azokkal.
Z
Zabolázd meg jól magadat,
minden rossz indulatodat,
légy békében mindenekkel,
Isteneddel embereddel.
Vége
forrás:füzesabony.hu
2015. március 25., szerda
2015. március 24., kedd
2015. március 5., csütörtök
RÁKOSI VIKTOR:AZ ÉN UTONÁLLÓM
nemeslelküségben: mindegyik le akar mondani a másik javára a tolvajokról. Furcsa az, ha egy magyar ember fest egy zseniális képet, mindjárt megteszik
„osztrák festő”-nek, de nincs rá eset, hogy egy-egy hazai gonosztevőnket hasonlóképp okkupálnák. Mi ezt nem igen viszonozhatjuk, mert ellopni való
hires emberük vajmi kevés van az osztrák sógoroknak, ellenben akasztani való Schenkekkel fölös számban dicsekedhetnek.
Beszéljünk tehát, a divatnak hódolva, mi is a tolvajokról, nem a nagy tolvajokról, hanem a kicsinyekről, kik tudvalevőleg nyakoncsipetnek, s igy nem oly
titokzatosak, mint amazok.
Nem is a kicsinyekről, csak kicsinyről, nem is tolvajról, hanem utonállóról... az én saját utonállómnak szentelem ezt a tárcát, kárpótlásul, mert egykor
megtagadtam tőle.
Egy éjjel gondolatokba és adósságokba merülve ballagok hazafelé a Stáhly-utcán. Szomoru vidék; határai egyik oldalon a Rókus, jajgató betegeivel,
másik oldalon a halottas kamara, hallgató halottaival. Ez a két első stáció, harmadik a - temető.
Éppen éjfélt ütött a Rókus templomtornyában. Egyszerre egy hiányosan öltözött alak elejbém toppan:
- Kérem, hány óra?
Figyelmeztettem őt a toronyóra üdvös intézményére, s ama reményemnek adtam kifejezést, hogy tán csak nem süket?
Ő biztosított róla, hogy fülei kifogástalanok, s ujólag azt a kivánságát fejezte ki, hogy szeretné magát az én zsebórámon tájékozni az idő állásáról.
Figyelmeztettem őt e kivánság káros következményeire.
Ő megfogta a balkaromat. Jó marka volt, két hétig kéklett, zöldült és feketéllett a helye.
- Ide azzal az órával.
Ez legalább őszinte nyilatkozat volt. Beláttam, hogy kötelességem hasonló őszinteséggel felelni.
- Tessék! - és azzal rövid, de vastag botommal ugy vágtam fejbe, hogy hátralépett.
Ki kell jelentenem, hogy nem azért vágtam fejbe, mintha a megsántulástól akartam volna őt óvni; de a fejét éppen közel tartotta hozzám, s ez volt a
legkényelmesebb ütés.
Ő megvakarta a fejét, s kijelenté, hogy kés is van nála, rögtön meg is mutatta, s fenyegetett, hogy majd mindjárt ő fogja nekem megmondani, hogy hányat
ütött az óra.
Én ezt nagyon szerettem volna tudni, már csak azért is, hogy az órámat a szerint igazitsam. A botot kezembe vettem, s várék.
Egyszerre csak elteszi a kést s azt mondja:
- Adjon uraságod egy forintot.
- Nem én!
- Hát egypár szivart.
- Nincs.
- Akkor kérek egy kis tüzet.
- Nesze! - s odadobtam neki egy skatulya svéd gyujtófát.
Ő fölvette, rágyujtott egy virginiára, s azzal köszönés nélkül eltávozott (Az udvariatlan.) A kis sétatér fái közt eltünt.
Tovább ballagtam.
A Stáhly- és Rökk Szilárd-utca sarkán állt ujra egy gyanus alak. Már éppen fejbe akartam ütni, mikor a hold egy téveteg sugara megvillantá a mellén
levő pléhtáblát: rendőrbiztos volt.
- Miféle veszekedés volt az ott a Stáhly-utcában? - kérdé.
- Semmi! Csak egy ur kérte az órámat, de nem adtam neki.
- Ki volt az az ur?
- Nem cseréltünk vizitkártyát. Azt hiszem, egyszerü utonálló.
- Tehát küzdelem is volt?
- Amennyiben fejbeütöttem.
- Nagyon megsebesült?
- Ki? én?
- Nem, az „ismeretlen tettes”.
- Meglehet, de nem láthattam, mert elszaladt. Ajánlom magamat, biztos ur.
- Kérem, tessék velem jönni.
- Csak nem kisér be?
- Nem, de jegyzőkönyvet kell fölvenni a tényálladékról.
- No jó.
Elmentünk a józsefvárosi kapitányságra, s csak jó két óra mulva, megnyaggatva kerültem haza. Ez eset óta mindig megijedek, valahányszor éjjel -
rendőrrel találkozom.
Rákosi Viktor (Sipulusz)
2015. március 3., kedd
EGY KÜLÖNLEGES CUKRÁSZDA A TABÁNBAN
Asztalka
1013 Budapest, Döbrentei utca 15.
Körülbelül negyedik legjobb dolog a világon, amikor az embernek sütit sütnek otthon, kávéval kínálják és éreztetik vele, hogy fontos. Valami ilyesmi történik a Tabán Plébánia árnyékában bújkáló Asztalkában, ahol teljesen újraértelmezték a vendéglátás és a cukrászda definícióját. Megnéztük a legújabb egyik kedvenc helyünket.
Aki sütött már mások örömére, az pontosan tudja, hogy néha nincs ennél jobb érzés, főleg amikor a produktum címzettje egy 8 éves gyerek izgatottságával majszolja a sütinket a kanapén. Nagyjából ez az a vízió, amiből kiindulva Berke Márta szeptember 27-én megnyitotta az Asztalkát, amely egy kissé eldugva, a Tabáni Plébánia mellett található.
Fotó: Balkányi László
A receptek nem mondhatók hagyományosnak, a palettán a jól megszokott krémesek és rigójancsik helyett például olasz és bajor receptek alapján készült édességeket - többek között almaboros tortát, meg trüffelt - találunk. Napi szinten 7-8 féle sütit lehet kapni, és néha előfordul, hogy egy igazi nagymama keze munkája is megkóstolható. A választék napi szinten változik, ez attól függ, hogy éppen milyen a hangulat, és hogy mit lehet frissen kapni.
Ezek a különlegességek tökéletesen beleillenek a környezetbe, ugyanis a dizájn - annak ellenére, hogy a lehető legegyszerűbb - szintén nem mindennapi. A falak és a pult simán csak fehérek, a szekrények antik darabok, az ülőalkalmatosságok pedig szintén olyanok, amiket dédnagyanyáink napfényes nappalijában láthattunk utoljára. Ezek persze komoly felújításon mentek keresztül, mielőtt idekerültek. Itt minden egyes elem egyedi, és komoly festmények is díszítik a falakat, hiszen a hely minigalériaként is funkcionál. A berendezési tárgyak egy része egyébként egy jó ajánlat ellenében megvásárolható, de éppen hozni is lehet dolgokat, ha hozzá szeretnénk járulni valami személyessel a hangulathoz.
A meleg italok is erősek az Asztalkában: rengetegféle fűszeres teát, saját különleges forró csokit (például málnásat) és kávékülönlegességet lehet az édesség mellé kérni. Mint a sütik, ezek is természetes, adalékanyagmentes összetevőkből készülnek. Ezen a fronton egyedi még az, hogy a vendég kiválaszthatja, hogy milyen bögréből szeretné inni az italát. A gyűjtemény darabjai piacokról, a vendégektől, rokonoktól, vagy barátoktól kerültek a szekrénybe.
A név egyébként nem szimplán egy kedves, beülős helyre próbál utalni, hanem az eredeti koncepció szerint a közösségi tér jellegre is, méghozzá azzal, hogy benne van az angol “talk” (beszélget) szó. Erre mi soha nem jöttünk volna rá, de ahogy elnéztük, ők sem különösebben erőltetik. Tény viszont, hogy ettől függetlenül a szocializálódás működik, nem ritka ugyanis, hogy egymástól független asztaltársaságok összebarátkoznak és talán legközelebb már együtt is érkeznek ide.
Talán egyetlen problémája a helynek, hogy egy kicsit nehéz rátalálni, de sokat segít ebben a szomszédos templom közönsége, illetve a pár lépésnyire található ingyenes parkoló.
Ínyenceknek és nyugalomra vágyóknak mindenképpen ajánljuk, hiszen annak ellenére, hogy egy viszonylag forgalmas út mellett található az Asztalka, valamiért mégsem jut el idáig a szokásos városi zaj.
Az Asztalka cukrászda honlapja
FORRÁS:
Dezse Balázs- We Love Budapest
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)