1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2015. december 29., kedd

WALLBURG EGON: MÉLY PINCE


 A báró Wallburg Egon név alatt Zórád Ernő rejtőzik,jó pár festményét e névvel szignálja

2015. december 28., hétfő

A LEBONTOTT ÁLMOK KORCSMÁI............... (Értekezés az egykor volt tabáni korcsmákról) IX...rész

*ALSÓ-AVAr

Hadnagy u 3 thgy
BCZLJ: HADNAGY u 3
1882,83,84 Miliner András
1908 ,11,12,13 ,16 , Avar László vend.
1928 özv. Avar Lászlóné
Avar László vendéglője a Hadnagy utcában szemben a Rácz vendéglővel.Nevezetessége a halászlé és az ürmösbor. 1933-ban a Csend utcába költözött.
"Szerelmespárok válasszák inkább az "alsó Avar" kerthelyiségét. Egy fontos tanács: uraim, a hölgyet úgy kell leültetni, hogy a szerb templom órájára lásson. Ettől kezdve nyert ügyük van. A toronyórán ugyanis - míg el nem pusztul Tabánostul, mindenestül - évtizedeken át, pontosan, megbízhatóan és roppant megnyugtatóan: még csak fél nyolc múlt öt perccel"

Kereszt u 19 Vendéglő a Hadastyánhoz
f:462 Saly Noémi: Kiskocsma, kispörkölt, kis korsó sör

*FELSŐ AVAR


BCZLJ: KERESZT u 19
1890,91,94,96 Klajo M
1904,05 Kováts József

1906,07 Bartsch Béla
1907-08 ,08 ,09,11 ,12 ,13,14 ,16 ,22 ,28 Avar Mihály
Vendéglő a hadastyánhoz a Kereszt utca 19 szám alatt , Avar Mihály vendéglője :”Vendéglő a hadastyánhoz”


*ÁLLHATATOS TENGERI MALAC
BCZLJ:nincs adat
A XIX.századbn műkódött , az Ördög-árok áradása sodorta el. A Krisztiniavárosban volt


*ÁPRILIS ELSEJÉHEZ
BCZLJ: DÖBRENTEI u 595
1882,83,84 Nosek Ignácz „Április elsejéhez”
ATTILA u 19 1883,84 Kotschy Erzsébet
1888,90,91,92,94 Nosek Ignácz „Április elsejéhez”
Bolondos neve volt Nosek Ignácz vendéglőjének. Hogy ő tréfálta-e meg vendégeit,vagy azok őt, arról nem szól a fáma

*APRÓD u 1-3
BCZLJ: nincs adat
Engelhardt Fridolin kocsmája 1867 körül (lásd ..... oldalt)
*ARANY BÁRÁNY
BCZLJ:nincs adat
A Rudas fürdő elött Várkert rakparton

*ARANY CSILLAG
BCZLJ: VÁRKERT rakpart 68 1880,81 Schmidt Károly , «az arany csillaghoz», «z.goldenen Stern»,
a Rudas oldalában a Gellérthegy felé

*ARANY KACSA vendéglő
BCZLJ:nincs adat
Róla nevezték ei az Aranykacsa utcát. Két korcsma is volt az utcában

*ARANYKACSA u 19
BCZLJ: 1888,90,91,92 Heindl József 

1899 ,1900 Lentner Alajos

*ARANYKAKAS U 5
BCZLJ: 1891,92 Hang József, Molnár János
1894,96,99,1900,02,03 ,11 Hang József
1904,05 Hajós Károly

*ARANY LIBA vagy ARANY LÚD
Fiákeren érkező külföldienek szolgál fel orsovai kaviárt , ráklevest, fácánt, vagy erdei szalonkát, lúdmájat sauté-gombával, s az ételekhez illő márkás italokat. Horgony és Kökény utca között a Döbrentei utcában
(később Tabáni Serfőzőház) .Középkori eredetű, korábban a darmstadti gróf tulajdona. A Tabáni vagy Ráczvárosi Serfőzőházat 1890 körül bontották le, alaprajz nem maradt róla.1713ig a császári katonai kincstár-é volt ,obsitos katonák kapták a sörfőzési jogot.Utolsó bérlője Mayerffy Ferenc 1809-1815


BCZLJ: FŐ u 548 1880,81 Borbély József „az arany lúdhoz”

2015. december 25., péntek

A LEBONTOTT ÁLMOK KORCSMÁI............... (Értekezés az egykor volt tabáni korcsmákról) VIII..rész







2. NEVEZETES TABÁNI KORCSMÁK




* Albecker a Holdvilág u 7-ben

BCZLJ: HOLDVILÁG u 7 1891,92,94,96,98 Albecker Antal

*ALBECKER a Hullám u 15-BEN

 Közvetlenül a naphegyi szőlők alatt a lépcsős Kőműves utca környékén Albicker, Albecker néven : A név korábbi Albiker változata arra utal, hogy a család korai őse a svájci Albikonból (Albingshoven) származhatott.




Hullám u 15.thgy
BCZLJ HULLÁM u 15 1891,92 Eberhart Pálné
1902,03 ,04,05 ,06,07,08 Albecker Antal
1907,08 Schreil Győző


A késobbi, csak Magyarországon eloforduló Albecker névalak az Albach pataknévre és az Ulm közelében fekvo Albeck falu nevére mutatna, ám ez valószínuleg a főként württembergi eredetű Buda vidéki németség ajkán keletkezett torzítás eredménye.Az endermettingeni Albicker család tagjai 1764-ben leltek új otthonra a jezsuiták törökbálinti birtokán.A törökbálinti Benedikt Albicker (1746-1792 ) is Diósdra költözött, miután 1770-ben egy diósdi özvegyet vett nőül.( diósfa.hu ) A diósdi születésű Albecker Antal 1863-ban vette feleségűl a vele egykorú egyancsak tabáni Rohardt Jozefát. A nyilvántartásokban az 1870-es években szatócsként (Greissler), majd az 1890-es években már kocsmárosként szereplő Albecker Antal „polgári állása” a latinul kiállított házasságlevél szerint ekkor még vinicola (szőlőműves,kapás-németül hauer) ahogy leginkább nevezték akkoriban Budán őket. Ez nem volt egy ritka foglalkozás errefelé, hiszen akkr még- jó negyedszázaddal a szőlőket a környéken (is) kipusztító filoxéra (magyarul szőlőgyökértetű) megjelenése előtt- javában virágzott a szőlőművelés a közeli Gellérthegy , Naphegy és Sashegy lankáin. Albecker a Holdvilág utcában kezdte szatócsként, belekóstolt a dohánytőzsde üzletbe,majd bormérő lett,korcsmáros a Holdvilág u 7-ben ,ahol lakott. Későbbiekben a Hullám u 15-ben bérelt korcsmát. Veje ,Schreil Győző már itt átvette és vitte tovább az üzletet., Kereszt téri vendéglőben ő már csak magánzóként üldögélt.

*ALBECKER A KERESZT TÉR 4-BEN


BCZLJ: KERESZT tér 4 1908,09,10,10,11,12 ,13,16,22,28 Schreil Győző

Buda első halászlécsárdája,udvarán öreg gesztenyefával,írók, művészek tanyája.A kapualjban üldögélő szolga "Lámpás Rudi" kísérte le a hazatérő vendéget a Dunapartra. Az alapító Albecker után Schreil Győző a tulajdonos.

Az Albecker megnyitása az új helyen 1908-bA Tabán szívében ,a Kereszt téren volt a tabáni kisvendéglők egyik reprezentánsa,a messze földön híres "ALBECKER" ,a 4-es számú házban.Zórád Ernő visszaemlékezései szerint remek bort mértek,pl sashegyit ,vagy a szikrai kadart.
Minden vendéglőnek meg volt a saját ételspecialitása,itt a halételekhez értettek a legjobban.
A hely hírnevét mutatja, hogy Mátéka Béla "Filléres budapesti útikalauza" négy vendéglőt tart a környéken említésre méltónak, köztük az ALBECKER-t.A vendéglő speciális szolgáltatása volt, hogy az átmulatott éjszaka után tántorgó léptekkel hazainduló vendéget égő lámpással kísérték le a Döbrentei térre a konflisig,vagy villamosig.A tabáni kisvendéglők hírnevét a helyi borok , az ínycsiklandő ételek ,az olcsó árak alapozták meg.
„Remek sajtokat is kínáltak a görbe utcákban szerénykedő vendéglők. Különösen népszerű volt a szerb hagyományból származó köményes és borsos, amelyet kis szeletekre vágva kínáltak a jóféle nedűk mellé. Ugyancsak örömmel eszegették eleink a házi disznótorosokat: akadt hely, ahol hetente kétszer is öltek, mert a „népek” olyan tempóban ettek, hogy a ritkább utánpótlás már kikezdte volna a firma jó hírét. Mámoros tollal írt irodalmi művek szólnak a zsírban pirosló hurkákról, a foszlós kenyérről, a kalácsokról, az apróra vágott gyümölcsökkel rakott süteményekről, az esztendős befőttekről, a déltájban vagy estefelé az egész Tabánt belengő nyálcsorgató illatokról.
S bár való, akkoriban még nem dívott a cigizők elkülönítése, e miatt mégsem jutott eszébe tiltakozni senkinek. Sőt, egyesek szerint volt valami izgató abban, ahogy a főtt házi debreceni és a tulajdonos által saját kezűleg reszelt és almával vegyített torma illata, a sörök és borok kipárolgása összekeveredett a havannák kékes füstjével. Mai ésszel pedig szinte felfoghatatlan, micsoda földöntúli gyönyört jelenthetett egy, a macskaköveken zörgő konflison tele hassal hazatérni egy olyan helységben, amely gyakorlatilag egy generáció szeme láttára lett közepes méretű településből világváros. Őszintén sajnálhatjuk, hogy eleink lebontották a Tabánt.”
Forrás. mfor Mesél a múlt c. cikksorozata
                

A LEBONTOTT ÁLMOK KORCSMÁI............... (Értekezés az egykor volt tabáni korcsmákról) VII..rész

1g.    specialisták
Forrás :PESTI NAPLÓ 1930JÚNIUS
  
  
               
       

KERTHELYISÉG ANNO


A LEBONTOTT ÁLMOK KORCSMÁI............... (Értekezés az egykor volt tabáni korcsmákról) VI..rész

1.e   TABÁNI KORCSMA ANNO 1830
A reformkor végefelé Nagy Ignác , aki akkoriban a legnépszerűbb írók közé tartozott. terjedelmes bűnügyi regényt írt (1844-45) Magyar Titkok címmel.Ez a zegzugos, novellisztikus kalandokból összeszőtt, lankadatlanul izgalmas történetáradat az éppen keletkezőben levő pesti alvilág, a vidéki betyár-garázdálkodások, a hagyományos és az új bűnök, a még igen kezdetleges bűnüldözési próbálkozások országos körképe. Részben riportsorozat, részben erkölcsi javító szándék, részben figyelmeztetés a társadalmi veszélyekre, részben a legközönségesebb ponyva.Ebből a könyvből emeljük ki azt a részt , melyben a főhős egyik este az utca népe által sodortatva egy tabáni vendéglő felé veszi útját az akkor még Hosszú utca névre hallgató későbbi legendás Hadnagy utcában, egyben hiteles leírását adva a helynek és közönségének egyaránt:" Menjünk tehát mi is a hegyre, ha úgy tetszik , nyájas olvasó.Ha a sötétség nem akadályoztatna, örömest leírnók az embereket,kik előttünk, mögöttünk s körülöttünk haladnak,így azonban csak annyit mondhattunk, hogy egyetlen politikus sem volt közöttünk, mert mindnyájan egyazon czél felé látszottak törekedni.(…) Az egész tömeg az úgynevezett Hosszú utcába vonult, melynek még nincsenek ugyan lámpái, de annál több csapszéke és lebuja van, hol eszén és egészségén ugyszólván valóságos potom áron túladhat az ember. Egyébiránt ezen utcza nem csak valóságosan hosszú, hanem egyszersmind rendkívül szűk, szörnyen piszkos és kimondhatatlanul görbe, s majd völgybe ereszkedik, majd ismét magasba emelkedik,jobbra-balra pedig minduntalan apró sikátorokra nyílik.(…)De mi az ,mi ott távolról felénk világítana,ha némileg homály által nem boríttatnék?Az előttünk haladók mind oda sereglenek.(…)Alacsony háznak alacsony kapuja előtt állunk most, mely egymás után magába nyeli az érkezőket,kik emiatt éppen nem bosszankodhatnak, mert hiszen ők is nyelni jöttek.(…)A tágnak látszani nem akaró szűk udvarban még egy homályos lámpa ég, s ennek fényében nyitott ajtóhoz jut aza ember, melyből üröm szaga és öröm zaja üdvözli az érkezőket.(…)A terem nem nagyon díszes ugyan, de a társaság annál válogatottabb,gazdag úrtól le egészen a targonczásig, mert hiszen miért ne vegyíthetne ő is ürömöt örömeibe?Épen ilyen lehetett Noé apánk bárkája, abban is minden volt, valamint itt.




Étlapot…..hiába keresünk ugyan, de azért a jó orrú ember azonnal helyre találhatja magát, és bizonyosan nem fog éhség miatt panaszkodhatni.A hagymaszag azt jelenti, hogy itt jó pörkölthúst kaphatni, sőt többnyire paprikás csirkét is, a bors és pörnye szaga káposztás rétest gyaníttat, mely nem oly vékony tészta ugyan, mint a mostoha anya kenyérszelete, de nem is oly vastag, hogy csizmatalpnak lehetne használni, a füstszag jóféle sódart hirdet, a majoránna azon kellemes sejtelmet ébreszti minden érzékeny kebelben, hogy a termetes hurka sem idegen ezen a helyen, hol pedig király van, ott az apród sem lehet távol,azaz alaposan reménylhetjük, hogy kolbászt is kaphatunk.

És mi csúsztatja le a jó zsíros falatokat?Először az ürmösök királya , az úgynevezett rácz ürmös, mely egészen megfelel politikai jellemének,nem zajoskodik, nem pattog, nem habzik, hanem alázatos édességgel csúszik le torkunkon, s nagyon itatja magát, midőn azonban már lenyeltük, s szájunkat megtörlöttük, akkor csodálkozva érezzük, hogy utóíze mégis keserű s kissé émelygős.

Ámde a tökéletes üröm-öröm bajnokai igen ügyesen tudják ezen kellemetlen hatást megelőzni: ők ugyanis újonnan isznak, mielőtt még a keserűség és az émelygés beköszönthetne.(…)

A második ital az úgynevezett „Pliczerl -wirmet „ , miként azt a jártas ügyismerők nevezik.Ez némi árnyéklatával bír a franczia természetnek, kőkancsókba van fojtva, s dugaszát , mely szabad forrongását gátolja, roppant erőszakkal és nagy durronással magasra löki.Ennek íze édes, mint a franczia beszédé, s csuda –e tehát, hogy leginkább csak hölgyek kapnak rajta?(…)És most már tekintsünk szét a teremben.Felső részének egyik zugát Naturzängerek foglalják el, kik azért neveztetnek így , mivel rendkívül természetes hangokon jobbadán csak az egyszerű meztelen természetet dicsőítik kedélyes dalaikban , mindent a maga természetes hangján nevezvén meg, mi igen szép, főkép midőn fiatal énekesnő ajkairól hallhatja az ember a természet ezen elbájoló természetes hangjait.

Forrás: Magyar Titkok Nagy Ignác bűnügyi ponyvaregénye


1.F HOL A LEGROPOGÓSABB A LIBASÜLT ?


2015. december 23., szerda

ELEINK A BORRÓL....................


JAVALJA AZ  ISKOLA A BORIVÁST!!!

Melyik az az iskola, amely ilyen szimpatikus tanácssal szolgál? Melyik volna, ha nem ama híres salernói, amely a középkortól kezdve napjainkig felnyúlólag ellátott bennünket a legmeg-szívlelendőbb orvosi tanácsokkal. Magyar őseink egyébként a borital dolgában széleskörű tapasztalatokra támaszkodhattak. Ismerték ők a bor hatását és ha a heteken-hónapokon át tartó vendégeskedések nem is voltak mentesek holmi túlzásoktól, a magyar ember tudott ésszerűen inni. Sokat mozgott a szabadban, erősen zsiros, fűszeres ételekkel táplálkozott, ezekhez pedig elcsúszott a könnyű bor, jókora kortyokban, hiszen a mámort
amúgy is eloszlatta a friss levegő, amelyben több részük volt az ősöknek, mint az utódoknak.
    A megbízhatatlan víznél is egészségesebb volt a könnyű bor, amelyet nemzedéken át megszokott a magyar ember szervezete. Aki soha nem iszik alkoholos italt, azt egy pohárka bor is megrészegíti, nagyobb mennyiség pedig sírjába viheti. A rendszeres borivás a magyar ember szervezetét „alkoholizálta," azaz ellenállóvá tette a kisebb mennyiségű alkohol káros hatásai ellen.     
                 Nincs mulatság bor nélkül Budán  (1910 körül)

     Óvakodjunk tehát magyar eleinket szigorúan elitélni azért, mert Anonymus szerint magnum aldumast csaptak; mert a sankt-galleni kolostorban hangosan mulattak és mert krónikáink szerint II. Béla „nagyon sok bort ivott." Ha mindezt a borkedvelést  nem tartotta volna féken egy józan ösztön, a magyar faj elkorcsosodott kretineket tudna csak felmutatni, holott az ellenkező az igaz: a magyar faj testben-Iélekben egészséges egyéneket termel mainapiglan.
     Nem mindenütt értik a mértékletes ivás művészetét. A sajnálatraméltó gyárimunkás hitvány pálinkával mérgezi magát és utódait, a német diák az értelmetlen Frühschoppen-nél ostobán butitja magát  sörrel, a prohibiciós amerikai pedig válogatás nélkül önt magába mindent, aminek szesz-szaga van.
A régi magyar ember, amint említettem, ösztönszerűen megismerte a határt, meddig szabad elmennie. Meg aztán állta az iskola parancsszavait. Persze nem minden magyar ember jutott el a salernói iskolába, a salernói iskola aranyszabályai azonban eljutottak minden valamirevaló műveltségű magyar emberhez. A Régimen Sanitatis Salernitanum ékes hexameterekbe volt szedve és szájról-szájra, apáról fiúra  szállott ebben az országban, ahol minden valamire való ember tudott latinul.  Még meg is szaporították a verseket. így pl. az
egyik leggyakrabban citáltat nem olvastam sehol sem:
                   Post coenam stabis, aut passus mille meabis.
Magyarul:
                Ácsorog, aki evett, vagy lép egyezeret!


                                        Ivócimborák  1910 körül  a Tabánban
A salernói iskola aranyszabályainak olyan nagy volt a népsze-rűsége, hogy Felvinczi György, a derék kolozsvári tudós lefordította őket és 1694-ben Lőcsén kinyomatta. Ez a fordítás aztán Kolozsvárt 1770-ben: majd 1776-ban is megjelent a fordító neve említése nélkül. Felvinczi György nagyon lekiismeretesen fordított, sőt talán túlságosan is. Nyilván a legjobb szándékkal azt hitte, hogy csak használ vele, ha embertársainak az egysoros latin verset négy-öt sorban magyarázza el. Épen ezért az eredeti mellett én inkább csak a magam szerény egyszerű, de térfogatban az eredetihez alkalmazkodó fordítását citálom.
           Nézzük tehát mit javai az iskola a borról. Itt van pl. egyike a legnépszerűbb latin szállóigéknek:
                Iliter prandeiulum sit saepe parumque bibendum.
Magyarul:
                 Gyakran s kortyunként iszogatva, jó az ebéded.
Egyáltalán bajok lesznek, ha az ember evés közben nem iszik, ami latinul így hangzik:
              Ni tu saepe bibas et rebibando bibas!
Nyilvánvaló, hogy a magyar bibasz- (mafla, ostoba) szónak is az az etimológiája, hogy az ilyen embert még a borhoz is biztani kell: (igyál!)
További utasítást arra nézve, hogy mikor kell inni, ez a sorpár tartalmaz:
                  Si tibi serotina noceat potatio; vina
                  Hóra matutina rebibas et erit medicina.
Magyarul:
              Ártalmadra vagyon késő estén a borocska:
              Gyógyszerré válik, reggel időn, ha iszod.
A boros disznótor ajánlatos voltára is céloz az iskola, mondván:
                 Est caro porcina sine vino pejor ovina;
                  Si tribuas vina, tunc cibus est medicina.
Magyarul:
           Sertés jó kupa bor nélkül rosszabb a ju'husnál

Ám ételt s gyógyszert nyersz benne leöntve itallal. A vörös bornak meg vannak a maga rossz tulajdonságai:
         Si vinum rubeum nimium quandoque bibatur.
         Venter slipatur, vox limpida turpificatur.
Magyarul:
            Bort, ha vöröst iszogatsz, gyomrod s torkod berekeszti.

 Az italtól elvárhatók a következő tulajdonságok:
                     fortia formosa, fragrantia, frigida, frisca....
 Azaz a bor legyen erős, szépszínű, zamatos, behütött és frissen
szökellő! Izabella királynő és János Zsigmond, úgy látszik,  különösen tiszteletben tartották ezt a szabályt, mert az  egykorú Forgách Ferenc nagyváradi püspök nem  győzi őket korholni jegesbor kedvelésükért. Szerinte Erdély minden bajának forrása a jeges bor volt. Volt is idő, amikor orvosi körökben kigyót-békát kiáltottak a boritalra, mint amelynek nincs szerepe a gyógyászatban. A bökkenő csak ott van, hogy akármilyen nagyot haladt is a hygiene, vannak olyan népszerűségükben népszerűtlen betegségek, mint az influenza, spanyol-nátha és náthaláz, amelyeknél megáll a tudomány. Nem tudjuk honnan jönnek, nem ismerjük az orvosságot ellene. És egyszerre csak előkerül a bor! Tessék csak a házi orvos urat megkérdezni, hogy a jelentkező náthaláz ellen nem a legjobb  antidotum-e egy kis fiaskó szamorodni árán megszerzett Nobelspitz?
Sejtette' ezt az iskola, amikor lépten-nyomon megmagyarázza, mint válik gyógyszerré a bor. És ma is ott vagyunk a borkuránál. Csak azt ne higyje senki, hogy a salernói iskola és mai korunk közötti időben intuitív elmék nem jöttek volna rá a borkura kiválóságára  . . . Bizony rájöttek, aminthogy részletesen kifejtette a maga borkurájának helyességét a tudós humanista Kassai Dávid Zsigmond, aki 1580-as években Brassóból ilyen levelet írt Kovacsóczy Farkasnak, a Báthoryak híres kancellárjának:
„Egészséges koromban — írja az ágynak dőlt Dávid — mindig sajnáltam, hogy nemcsak hogy nem tudom a vizet meginni, de mind jobban válogatok a borokban. Bárcsak a beteg embernek is az volna a diétája, ami az egészségesnek! Megjegyzem, hogy én jelenlegi állapotomban nem élvezetből hanem orvosság gyanánt iszom a bort. És kiróhatná fel a betegnek, ha szereti az orvosságot szedni? A vízivás természetes valami, amiből az következik, hogy inkább az egészségeseknek, mint a betegeknek való. A bort viszont a vízözön után azért adták az istenek az embereknek, hogy üdülésükre és orvoslásukra szolgáljon. Nyilvánvaló, hogy főképen a betegeknek való. Az egészséges embernek nem kell sem orvos, sem orvosság.

Ezért intette már Pál apostol is Timotheust:
Bort igyál, mert nem jó a gyomrod és gyakorta beteg vagy! Erre bizonyára azt mondod, hogy az apostol nem épen édes bort ajánlott. Értem, de nem ajánlott savanyut sem. Olyan bort kell inni, amely a bágyadt természetet felélénkíti, aminthogy az édes bor engem egész testemben felfrissít. Ne igya ezt, akinek nincs, én azonban kellő mennyiségben hozzájuthatok ahhoz, ami gyenge testemnek a legegészségesebb.

“Bizony szittya nép vagyunk és így szeretnünk kell a bort. Ami pedig Pompeius példáját illeti, aki  inkább meghalt volna, semhogy Lucullus módjára dőzsöljön, megjegyzem, hogy a példa nem találó, mert  Pompeius is hajlandó lett volna mindenre, ha olyan  borzalmas kólikában szenvedett volna mint én.
Mégis, sajnos, sok vizet kell innom, hogy megszabaduljak a makacs belső nedvektől. E vizek bámulatos hatását tudják prédikálni az orvosok, én azonban csak undorral tudok vizet nyelni. Utána sört iszom ..."
   íme, így írt a tudós Kassai Dávid ötödfélszáz év előtt. Azóta, higyjék el nekem, nagy dolgokban nem sokat változott a világ. A bor pedig nagy dolog. Tudták ezt a régiek, a fentieken kivül elmondván, hogy borban az igazság, elénekelvén, hogy felfelé megy benne a gyöngy. Azt azonban nem tudták, hogy a borban vitamin is van. Ez a bornak legnagyobb modern dicsősége. Tessék csak megkérdezni a házi orvos urat. Szóval a boritalt még mindig javalja az iskola ...
A híres tabáni Albecker vendéglő pincéjében.....

Csodálatos dolog, hogy a bor iránt jó indulattal viseltetnek azok is, akik nem valami nagy barátai az alkoholnak. Dóczi Lajost pl. bizonyára senki sem vádolta alkoholizmussal. Már pedig ő vele esett meg. hogy ezelőtt vagy ötven esztendővel a pesti Kávéforrásban az akkori írókiválóságok asztalánál ülvén, tréfából egy bordalt rögtönzött, amely Jó a bor, jó a bor címmel és kezdettel névtelenül megjelent a „Borsszem Jankó"-ban. Innen valaki kizenésítette, a dalárdák felkapták, dalgyűjteményekbe bevették, elszavalták,- úgyhogy Dóczi azon vette magát észre, hogy van egy műve, amely népszerűbb a ,,Csók"-nál és „Faust" for d í t á s á n á l, csakhogy senki sem tudja, hogy ő a szerzője. Hosszú évek multával — 1890-ben kiadott költeményes kötetében — szögezhette le csak, hogy ő a szerzője a lendületes kis dalnak, amely így végződik:
                           Jó a bor, jó a bor,
                      Mindig jó az kincsem!
                 Rossz a bor csak egy esetben:
                          Akkor, mikor nincsen.

                       
       Forrás:dr Siklóssy László: Gyorskocsin Erdélyben 

JÁVOR PÁL ÉNEKEL


    
   

A LEBONTOTT ÁLMOK KORCSMÁI............... (Értekezés az egykor volt tabáni korcsmákról) V.rész

1.c     A LASSAN ELFELEDETT TABÁN

        A Vörös Postakocsi szerzője, Krúdy Gyula ,a híres Poldi bácsi féle Mély Pince rendszeres látogatója jól ismerte ezt a hamiskás arculatú, de mégis szeretett városrészt. 
"Kapuküszöbök, megbetegedett ajtók, amelyek szinte leestek helyükről, amint idegen kéz nyúlt hozzájuk, nagymamák és még régebbi emberek idejében új szobabútorok, fájdalmasra soványodott kanapék, köszvényes székek, régi arcokat mutogató, hímporukat veszített tükrök, kutyafarokhoz hasonló csőrű teásibrikek, orvosságoktól megsárgult poharak, megöregedett, gyermekeket ábrázoló szentképek, vénasszonyok guggolásában ugrándozástól elszokott bolhák, elkeseredett, sánta, agg kakasok, éjjelente bizonyára a síri enyészet módjára porló udvarok, halálosan fáradt kőolaj-lámpák, nevezetességüket, szépségüket, bókokra érdemességüket régen elfelejtett női kontyok, közönytől megsárgult, foszlott kötélen hintázó női ingek, felvágott nyelvüknek többé semmi hasznát nem vevő Mátyás-madarak, a szerelmi éj varázsának ismerete nélkül imakönyvbetűvé törpült asszonyok, már gyermekkorukban megbabonázott és hóbortosságban megvénült férfiak, a tavaszonként se énekelgető aranyos töklinckék és kékbegyű zenérek, a harisnyakötőjükre már zárdanövendék korukban se ügyelő szüzek, folyóvízzel hasztalan álmodó kisbaba nélkül maradott menyecskék és kék hivatalos kabátjukra kísértet-lepedőt terítő altisztek hazája, Tabán!"
Krúdy Gyula:Vörös postakocsi (részlet)

1.d    SZÜRET ÉS KISKOCSMÁK BUDÁN





Az egykor budai szüretre ma már csak a napjainkban ismét oly divatos budai kiskocsmák (korszerű nevükön kisvendéglők) emlékeztetnek. Hogyan is volt hajdanán?
... A mezsgyéken hordók, kádak, lajtos szekerek sorakoznak, kék szoknyás, piros blúzos sváb lányok, asszonyok vagdossák szorgalmasan fehérvári bicskával az érettszőlőfürtöket, a kékesfekete kadarkát, oportót, szagos otellót, a vörösdinkát, a zöld "kecskecsöcsűt", a sárga hóhért, az átlátszó héjú, mézédes "hóniglit", nagyszerű a termés a Sas-hegy déli lejtőjétől (Saxlehner herceg elzárt birodalma) Budaörsnek húzódó vidéken, a sasadi dűlőben, a "Burgerbergen", a Magasút, a Kakukkhegy (Csillebérc) környékén, ahol a filoxéra dúlása után újra hatalmas szőlőkultúrát teremtett az emberi kéz és értelem. A must édes illata csiklandozza az orrot, a Bösinger-major körül (a 18. század elején Buda város bírájának volt a présháza) kocsmárosok szekerei várakoznak, hogy majd hazahordják a szőlőskádakat.
Csendben halad a munka, itt-ott nótába kap egy duzzadó kedvű leányzó, de elhallgat, amikor látja, hogy visszhangja nem akad: legényember nem incselkedik az asszonynép körül, férfit alig is látni, egy-két ráncos képű öreg képviseli az erősebb nemet. Háború van, már az ötödik csöndes szüretet csinálják végig a budaiak, muzsikaszóval csak az Albertfalváról felszálló repülőgép motorbúgása, légcsavar kattogása szolgál.
Régente a hegedű, a trombita, a duda szólott ilyenkor mindenfelé, ebéd idején bikkfanyárson, venyigeparázson szalonnát csordítottak a pihenő vincellérek s hegymesterek, estére kelve színes rakéták szállottak a hegyek ormán, a présházak előtt szolgafán lógó bográcsban rotyogott a birkagulyás, a vízben szűkölködő budai hegyvidéken borból volt a leve a fölséges eledelnek. A rácvárosi, krisztinai, újlaki, óbudai utcákat vidám, táncos menetek járták késő éjszakáig, rokonok, ismerősök, hetedhét országból csődültek össze a budai szüretre Buda lakóinak ősfoglalkozása volt a szőlőművelés. Mióta Probus, a vitéz és okos, de szerencsétlen véget ért római császár, aki Syrmiumban, a mai Mitrovicán született, a 3. században átplántálta Pannóniába az itáliai szőlővesszőket, a mai Buda környéke mindig nevezetes bortermő hely volt. Árpád-házi uaralkodóink, főleg II. Endre idejéből írásos emlékei is maradtak ennek. Mátyás királyról is följegyezték, hogy új fajtákkal gyarapította a budai szőlőket, s patrónusa volt a sasadi hegyközségnek,mely jóféle borokkal adózott az uralkodónak,mely jóféle borokkal adózott az uralkodónak.


. A törökökről is tudjuk, hogy nem nagyon háborgatták a nemes nedű termelését, sőt a próféta tilalmával dacolva el-eljárogattak a budai kocsmárosokhoz egy kis jó vörösborra, a magyar menyecske sütötte lágy kenyérre A tehetősebb polgárok "viertel"-jét a legnagyobb számmal a Rácvárosban és Óbudán lakó kapások (vincellérek) művelték, akiknek rendesen maguknak is volt egy kis szőlejük, s akiknek felügyeletére a városi tanács a hegymestereket rendelte. Ezek az írni-olvasni is alig tudó kapások a maguk munkakörében elsőrangú szakemberek voltak, jól tudták, hol, milyen fajtát kell kultiválni, hogyan kell kezelni a bort, hogy méltó maradjon régi jó híréhez. Nagy neve is volt a budai bornak a külföldön is, ahova tekintélyes mennyiség jutott belőle, bár derék termelőik és pesti szomszédaik ugyancsak szorgalmasan fogyasztották. Nem csoda, hogy féltékenyen őrizték a hamisítók elől, s a városi határokon külön csőszök ügyeltek arra, hogy idegen bort budai cégér alatt be ne hurcoljanak.
Tüzes, erős, hangulatot adó, kedvderítő, "nevető bor" a budai, közmondás is támadt róla: ha Pesten különösen virágos kedvű embert láttak az utcán, azt mondták rá, hogy "megjárta a fejét a budai török vér", vagy hogy"vérét vette Budán a vörös korsónak"
Miként Bécs nevezetes külvárosaiban, Grinzingben és Nussdorfban, úgy alakult ki a bortermelő Budán a Tabánban, a Krisztinában, a vizivárosban, az Országúton, Újlakon és Óbudán a kocsmák hatalmas hálózata. A rendszer ugyanolyan volt, mint Bécsben: minden termelő szabadon mérhette ki a maga borát - nem kellett hozzá italmérési engedély -, s mivel jóformán mindenki termelő volt, különösen a Tabánban és Óbudán, csaknem minden ház kocsma volt. Persze, nem valami díszes vendéglőhelyiség, hanem többnyire csak olyan, ahol az udvarra állított egy-két abrosz nélküli, kerek, zöld asztal várta a vendégeket. Ha esett az eső, vagy téli idő járt, az asztalokat bevitték a nagyobbik szobába, amely gyakran egyúttal söntésnek, dőt néhol lakószobának is szolgált. Az ennivalót többnyire a vendégnek kellett vinnie, a gazda csak bort adott, és esetleg szódavizet annak, aki mindenáron el akarta rontani a jó budai bort. A kocsmák nagy többsége nem is volt egész éven át nyitva, hanem amikor kiforrott a must, legalább annyira, hogy zavaros, de pezsgőszerű, mámorító "heuriger" lett belőle, hol egyik, hol másik ház kapuja fölé dugták ki a rúdra erősített borókabokrétát (Wachholder-Strauss) avagy gyaluforgácsot. Megkezdődött a kimérés, és tartott mindaddig, amíg a termésből tartott. Füstös, alacsony volt a hajlék, de tavaszra kelve vadgesztenye, szeder vagy esetleg ecetfa virult az oleanderes udvaron, vadszőlő futott a mohos tűzfalon, s abor, mely a vastag falu hatkrajcáros pohárban illatozott, valódi Sas-hegy vidéki volt. Akárcsak Grinzingben, Budán is harmonika szólt, gitár és citera pengett mindenfelé, s a sramlimuzsikusok a legfrissebb bécsi stancnikat énekelték.


És mindig több és több ember zarándokolt át a Duna jobb partjára, a "borszakértők" tábora egyre nőtt, aztán a férfiakat csak nem hagyhatták magukra az asszonyok, a budai kiskocsmák divatba jöttek, különösen mikor már ropogós idei libát, rántott csirkét és efféléket is lehetett kapni a bor mellé. Az élelmesebbje civilizálódni kezdett, fehér terítő került az asztalokra, nagy hírre kapott a "Politische Greisler", a "Márványmenyasszony", a "Diófa" és még néhány társuk, elegáns gumirádlerek, később autók sorakoztak a szűk utcákon, a virágos udvarokon frakkos pincérek hordták a bóléstálakat. Egy estén Radics Béla kezdett muzsikálni a "Politische Greisler" Koronaőr utcai udvarán, hogy később elérkezzék az az este is, amikor a dzsesszband is bevonul a romantikus házikók udvarára. És mialatt ez az életderűs processzus folyt, Budán a szőlőtőkéket kipusztította a filoxéra, helyükre villák, bérházak épültek -az igazi Tabánból már alíg van valami..

F:Magyar Elek: Szüret és kiskorcsmák Budán



2015. december 22., kedd

Fassel L'Ousa Ferenc Tabán képei

TABÁN SZÜLÖTTE:FASSEL OUSA FERENC FESTŐ

Fassel L’Ousa Ferenc grafikus, festő(1915-2009)
. A Tabánban a Fehérsas téri iskolába járt, ahol Reiter Ágoston volt a tanára, aki hamar felfedezte tehetségét. Nagyon fiatalon, tizennégy évesen került be korkedvezménnyel az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolába, ahol hat év tanulás után 1935-ben végzett. Már diákként is díjazottja volt több plakátpályázatnak. Haranghy Jenő, Helbing Ferenc és Simay Imre voltak a mesterei.1935-ben diplomázott nagy reményekkel, de a világháború közbeszólt ,végig harcolta, tisztként szerelt le. A II. világháborút követően mint textiltervező működött, politikai okokból a fényesnek ígérkező karrier nem teljesedhetett ki. Többször meghívták, mint festő-tervezőt Itáliába és Franciaországba. A képzőművészeti élet eseményeitől egy idő után tudatosan távol tartotta magát, teljesen lekötötte családja eltartása, saját házuk kétkezi építése. A centralizált műkereskedelem - Képcsarnok Vállalat - nem favorizálta műveit, a rendszerváltást követően azonban a magángalériák, műgyűjtők elhalmozták megrendeléseikkel, felkéréseikkel. Bár az elmúlt években kevés kiállítást tudott rendezni, ma látható művei ötven év munkájának hű lenyomatai, hordozói.
A művész tipikusan visszahúzódó alkoto, aki nem tudott és nem is akart résztvenni a 2hivatalos "művészeti élet akkori szélmalomharcaiban.A 60-as években kecsegtető meghívásokat kapott jelentős nyugati galériatuldonosoktól, de nem vállalta az emigrációt. Járta az örszágot és megörökített olyan apró településeket, melyek azóta már nem is léteznek.

Fassel Ousa Ferenc: Tabán ( A festmény mintegy összegzése a bennünk lakozó Tabánnak, a Hadnagy utca ,a Kereszt tér és a Kőmüves lépcső megjelenítésével és egybe olvasztásával)
Ha keressük Fassel Ferenc művészetének különleges fundamentumait, akkor első helyen a valóban biztos és kivételes rajztudást kell megjelölnünk, aminek tehát genezise az Iparművészeti Iskolában eltöltött években kereshető és található meg. Az elmúlt negyedszázadban igazi koloristává, egyéni látomások megfestésére képes, egyéni felfogású művész lett, aki a reálist és az irreálist, a valóságost és az álomszerűt, a tárgyat és az ideát képes képpé alakítani.
Pogány Ö. Gábor fogalmazott vele kapcsolatban így: … olyan művész, akinek bravúros rajztudása, magas szintű technikai kifejezésformával párosul. Témáinak sokszínű palettáján a realizmustól az expresszív és szürrealista vonásokig szinte minden fellelhető.”
Forrás :
Dr. Szabó – Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997
Fassel L’Ousa Ferenc - (Feledy Balázs) Életmű Kiadás, Budapest, 2002
Fassel Galéria
Art Line
Mecsek Art Gléria









     

TABÁN


 
TABÁNI RÉSZLET



2015. december 21., hétfő

A LEBONTOTT ÁLMOK KORCSMÁI............... (Értekezés az egykor volt tabáni korcsmákról) IV.rész



1.B   PILLANTÁS A  KÖZELMULTBA



A városrész a XIX. század közepén kezdett lemaradni fejlődés tekintetében a későbbi Budapest egyéb részeitől. Amíg a hajóhíd volt az egyetlen átkelőhely a két part között, addig a Tabán kereskedelmi csomópont volt, a Lánchíd felépültével központi jellege megszűnt, kiesett a vérkeringésből. A századfordulón lebontották a Gellérthegyre felkúszó apró házakat, az Erzsébet híd budai lejárója is hatalmas területeket harapott ki az egyre zsugorodó városrászből, amelynek azután végleg megpecsételte sorsát a Hegyalja út építése és az 1933-as bontás.

Szóljunk néhány szót a tabáni korcsmák számáról, mely egyes feltételezések szerint aránytalanul több volt más kerületeéhez képest lélekszámához viszonyítva. A helyi bortermelőknek a helytartótanács engedélyével italmérési joga volt, ehhez olykor étkezési lehetőség is járult, persze többnyire étlap nem volt. Az italozók azt ették, amit aznap a vendéglátó család. Talán ezért tűnt oly soknak a tabáni kocsmák száma, mert minden ház egy-egy vendéglő volt, ha csak alkalmilag is. Ezt a békés idillt egycsapásra megszüntette a filoxéra, magyarul szőlőgyökértetű, amely kiírtotta a budai szőlőket.

„Az egykor volt hírneves budai szőlők ma legalább annyira lehangoló látványt nyújtanak, mint egy leégett város, egy elpusztult falau,vagy egy véget ért csoda. Ezek után nincs mit csodálékozni azon, hogy az idei szüret is szomorú képet mutat a budai határban. Míg régen többezeren szedték a szőlőt, most alig hat-nyolc bortermelőt lehetett látni az ültetvényeken,amelyek ráadásul alig adtak termést. Ennek az oka többek között az, hogy a főváros betiltotta a budai szarvasnarha és lótrágyalerakókat, és a nyáron, tehát a kolera előtt elrendelte, az ezerkocsinyi trágyát a termelők nyolc napon belül szállítsák el. A szőlő múveléséhez elengedhetetlen talajjavítót a mezőgazdasági munkák idejére vissza kellett hozni, ami kétszeres költséget jelentett a borászoknak.


Mindamellett az sem használt a budai szőlő ügyének, hogy a főváros homokszlőt telepített a pesti oldalon a Kerepesi út mentén. (Ennek az volt azaoka, hogy a budai, sőt általában az európai szőlők pusztulását okozó szőlőgyökér-tetü egyedül a homoki szőlőkben nem tud kárt tenni, abban a talajban elpusztul.Őshonos szőlőfajtáink közül csak azok tudtak fennmaradni, amelyekből maradt valamennyi az Alföldön. - azokról a tőkékről oltották át az Amerikából hozatott – a filoxérának ellenálló új töveket. A budai szőlészetnek tehát épp a pesti homokról indulva lehetett volna esélye úújjáéledni,-ehelyett azonban villámgyorsan felparcelláztták és nagyrészt építési telkekké minősítették át őket”.

Forrás:Budai Hírlap 1892 okt 9(Knapp Ádám :Tabán és a helyi sajtó2012)



Divatba jöttek az alföldi borok, a homoki szőlőkben a járvány nem tudott kárt tenni. Elmaradtak a hegybíró vezényelte szüreti felvonulások és mulatságok, de az emberek, ha már egyszer megszokták a borivást, mégse hagyhatták abba. A szőlőtőkék helyén házak épültek, bennük kocsmák is nyíltak a modern nagyváros felé áramló munkát kereső családok elfoglalták a régi vincellérházakat, beköltöztek a termelői borpincékbe. Kellett a munkáskéz a milleniumi nagy építkezésekhez. A huszadik század elején egyidőben kb. ötven kocsma, vendéglő, bor és pálinkamérés üzemelt a városrészben, ezt bizonyítja részben az 1900 évi budapesti lakczímjegyzék is, amely foglalkozás szerint sorolja fel az itt lakókat :

TABÁNBAN LAKÓ VENDÉGLÁTÓSOK ANNO 1900

F: Budapesti lakcímjegyzék 1900

CSAPOS
Berger János csapos Naphegy u 23

Rosenfeld Henrik csapos Ív u 6

2 fő

VENDÉGLŐS

Bojcsics Simon vendéglős Szarvas tér 4

Csizek János vendéglős Attila u 9

Follner Jakab vendéglős Attila u 21

Heika György vendéglős Attila krt 60

Hofbauer Lipót vendéglős Fehérsas u 4

Huber János vendéglős Gellérthegy u 67

Kabon József vendéglős Palota tér 5
Kaiser Antal vendéglős Fehérsas tér 11
özv.Petz Nándorné vendéglős Virág Benedek u 9
Preiszler István vendéglős Lepke u 3
Sánta Albertné vendéglős Fehérsas u 6
Schier Károly vendéglős Hadnagy u 2*4

Schlauher Ferencz vendéglős Attila u 13
Schlosser István vendéglős Döbrentei u 3

Schuller Károly vendéglős és kávés Gellérthegy u 10890

Stampel Károly vendéglős Gellérthegy u 10849
Szulczberger István vendéglős Felsőhegy u 110
Udvardy Mihály vendéglős Gellérthegy u 3
Wimmer Ferencz vendéglős Csend u 1
19 fő


KORCSMÁROS
Ábel József korcsmáros Attila u 67
Albecker Antal korcsmáros Holdvilág u 7
Ambrus Józsefné korcsmáros Szilva u 4
Berneker János Korcsmáros Kereszt u 4
Buhász Károly (volt korcsmáros) Csend u 1
Burger Ferencz korcsmáros Hadnagy u 43
Bürger József korcsmáros Horgony u 5
Divald József korcsmáros Csend u 12
Gerstl Ferenc korcsmáros Szög u 7
Hiewarter Mihály korcsmáros Horgony u 64
Lentner Alajos korcsmáros Aranykacsa u 8
Malmarits Ignácz korcsmáros Kereszt u 11
Máthé Ambrus korcsmáros Görög u 17
Mikulaschik Ferencz korcsmáros Attila krt 16
Nekpisz Józsefné özv. korcsmáros Kör u 13
Neumann Samu korcsmáros Döbrentei u 24
Romlehner Lajos korcsmáros Gellérthegy u 53
Schloszár József korcsmáros Kör u 8

Tichy Lipót korcsmáros ü.v. Szarvas u 4
19 fő


BORMÉRŐ
Capilleri Károly bormérő Kereszt u 19
Özv,Csaudinger Jánosné bormérő Naphegy u 23
Csóri Nándor bormérő Kereszt tér 16
Hang József bormérő Aranykakas u 5

Höllenreiner Ferenc bormérő Attila u 35
Krizsánevits István bormérő Kör u 4
Riedl József bormérő szt János u 6

Wendelin János bormérő Attila út 31
Wichtl Mihály bormérő Árok u 65

9 fő



PINCÉR

Blaske János pinczér Attila krt 28

Bognár János pinczér Gellérthegy u 20

Boros Lajos pinczér Árok u 19

Brausz Mihály pinczér Attila krt 25

Brückler Antal pinczér Attila u 21

Danielovics Sándor főpinczér Szarvas tér 7

Delacassé Ferencz pinczér Attila krt 56

Götz János pinczér Horgony u 6

Gregorics Gyula pinczér Döbrentei u 7

Győrffy József pinczér Kereszt u 9

Hamburger Béla pinczér Döbrentei u 24

Hauptmann Mátyás pinczér Palota tér 3

Hittler Ferencz pinczér Görög u 9

Hivinger József pinczér Hadnagy u 45

Horváth János pinczér Csend és Aladár köz 2/b

Huszár Rezső pinczér Kereszt u 18

Jenisch József pinczér Attila krt 3

Klaffi János pinczér Virág Benedek u 6

Krtausch Antal pinczér Gellérthegy u 61

Krtausch Béla pinczér Séncz u 4

Kubics Antal pinczér Gellérthegy u 39

Lakits János pincer Bocskay tér 4

Meianer János pinczér Attila krt 45

Molnár József pinczér Kereszt u 13

Müller Frigyes pinczér Czakó u 4

Nanke József pinczér Attila krt 23

Neumann Izidor pinczér Döbrentei u 24

Ott Mihály főpinczér Bp.IV.Kecskeméti u 4 (Később a Rácz vendéglő vezetője)

Pablicsa Rezső pinczér Kereszt u 18

Pavlicsek Ferencz pinczér Aranykakas u 8

Petke Károly pinczér Gellérthegy u 23

Pohlach Lajos pinczér Gellérthegy u 17

Prezelmayer István pinczér Döbrentei u 7

Spacsek János pinczér Domb u 15

Vögerl János pinczér Kereszt u 9

Völken Henrik pinczér Attila krt 23

Wartics Lajos pinczér Döbrentei u 17

Weiszlämlein Vince pinczér Attila krt 23

Widics András pinczér Varga u 1

Wurzinger Ferencz pinczér Horgony u 14

40 fő

ÜZLETVEZETŐ

Lefkó Samu üzletvezető Döbrentei u 46

Silberspitz Lipót üzletvezető Döbrentei u 46
2 fő
Korántsem a teljes felsorolás ez az 1900-as évről, csak a helybenlakók hozzávetőleges számbavétele. Az ezidőtájt itt tevékenykedő Silberspitz Lipót neve pl.nem szerepel a felsorolásban, holott az ő pálinka- és bormérésébe tért be olykor egy-egy kupicára Bródy Sándor. A derék pálinkamérő nevét az “üzletvezetők” között találjuk, ami más szakmát is jelenthet. Példánkban említett Silberspitz úr annak a Franciska nevű Silberspitz leánynak az édesapja, aki a század harmincas éveiben világhírű szinésznőként Gaál Franciska néven Hitler és Sztálin egyaránt kedvelt szinésznője.

1904-ben 76000 kocsma volt Magyarországon!

Az 1900-as budapesti lakcímjegyzék alapján a vendéglátósokat az alábbi táblázatba sűríthetjük össze.

VENDÉGLÁTÓSOK BUDAPESTEN ANNO 1900





A táblázatból kiderül, hogy a vendéglők, korcsmák és bormérések száma 1900-ban a Tabánban kb. 50, ehhez meglepően sok a pincér,szinte minden tabáni vendéglőre, kocsmára jut 1 fő. Kerületek vonatkozásában-ha a pincéreket nem számítjuk-az I. kerület az 5. helyen áll, ám a bormérők számát tekintve a második Óbuda után.A bormérés egyébként csak e két kerületben meghatározó, az V.-VI.-X. kerületben nincs is. Feltételezhetjük, hogy a kerület elegánsabb részein, a Duna-parti vendéglőkben és szállodákban tömörültek a pincérek, míg a hegyoldal lankáin kis olcsó családi vendéglők kocsmák, bormérések voltak külön személyzet nélkül. Valószínű, hogy a XIX.század 80-as éveiben a szőlők kipusztulása előtt még több volt a bormérések száma, különösen az ősztől tavaszig terjedő időszakban, hiszen a szőlőművelőknek bormérési joguk volt .Mondhatná valaki, gyenge pontja a statisztikának, hogy a benne szereplők lakcíméről van adatunk. Legtöbb esetben azonban a lakcím egyben a munkahely is,(lásd Albecker, Preiszler, Hofbauer stb) vagy közel van a lakáshoz, hiszen nem feltételezhető, hogy a kimerítő munka és kései záróra után éjjel órákat gyalogoljanak –éjjeli tömegközlekedés nem lévén-hazáig.

A világháború alatt visszaesett a vendéglátás, a luxushelyeket bezáratták. A második világháború előtt már csak 14000 kocsma volt hazánkban.

(Forrás :http://hjfifo.uw.hu/)


Schreil Győző, a híres Albecker veje és utóda (jobbra)
A tabáni vendéglátás fénykora az első világháborúval véget ért, de a vesztett háború után a sírva vigadó, felejteni akaró kisember ideális szórakozó helyet talált a városrész korcsmáiban, vendéglőiben. Ki-ki pénztárcájának megfelelően bormérésekben, kiskorcsmákban, vagy az elit Tabán felkapott elegáns éttermeiben nosztalgiázott

Ezalatt a Közmunkatanács kitartóan kisajátította, felvásárolta a negyed házait, a legrosszabb állapotúakat azonnal lebontatta, a többibe bérlőket ültetett,akik kevésbé kötődtek egymáshoz és lakóhelyükhöz . A lakók számának csökkenésével a vendégkör is átalakult , egyre inkább pestiekből és idelátogató külföldiekből állt. .

F:.(Márai: aTabán abból él, hogy lebontják…)



Élen jártak ebben a kor írói, költői, festők, grafikusok , szobrászok, zeneszerzők,énekesek stb. 1932-re a tabáni domboldalon már alig volt ház, csak a két templom köré csoportosuló epületek álltak még összefüggő háztömböket alkotva. Fokozatosan bezártak az üzletek ,elköltöztek a helyi élet szereplői, a szatócs , a fűszeres, a pék ,a szabó, a cipész. 1933 nyaráig gyakorlatilag csak a tabani vendéglátók tartottak ki amolyan világvége hangulatban, melyet tetten érhetünk a Fehérsas utcai Mélypince vendégkönyvi beírásaiban.

Krausz Poldi korcsmáros heroikus kűzdelmet folytat a hatóságokkal, minden követ megmozgat, kilincsel beadványokat ír, de harca bukásra van ítélve, a mindenható Közmunkatanács könyörtelen, ami nem műemlék, annak pusztulnia kell.

Az a városrész ,ahol a Tabáni Helytörténeti Gyűjtemény megalapozójának, Fischer Árpádnak saját gyűjtésű térképvázlata 50 tabáni korcsmát, vendéglőt azonosított,lebontásra ítéltetett

. F:(Gundel Károly:A vendéglátás emlékei.)



A fővárosi ember híresen szerette a bort,,különösen Budán fogyasztotta előszeretettel a "hazait", ahol számos kis- és nagykocsma várta kitárt ajtókkal várja a vendégeket.

"Az igazi borivó ma is szent igazságnak tartja a közmondást,hogy " a jó bornak nem kell cégér". Aki élvezi a bort, azaz szeret quaterkázni, saját bora azonban nincsen, az egyebet sem tesz,mint szimatol olyan kocsmák után, ahol tiszta hamisítatlan tőkén termett bort mérnek. A baráti társaságok először a kisvendéglőket,kocsmákat nézik végig,mert a nagyvendéglőkhöz,a fényes helyekhez a jó borért rajongó embernek nincs bizodalma. Inkább a vámvonalon kívüli kocsmákat és csárdákat keresi fel, sőt az a ''fixa" ideája, hogy minél igénytelenebb a kocsma,annál jobb bort mérnek benne."

Forrás:Budai Hírlap 1907 szept 1. 6.évfolyam 257. szám

Jelen írás a lebontás előtti hatvan évnek állít emléket a még fellelhető adatok, információmorzsák és fényképek alapján. A személyes kötődés még elszántabbá tett , szerettem volna kifűrkészni , hogyan éltek ebben a közegben elődeim, hogyan élték meg megszokott környezetük pusztulását, milyen bánataik , örömeik voltak , milyen álmokat szőttek , melyeket a Tabán lerombolásakor a csákány szintén lebontott.

Nagyapám és anyám nyomait kutatva a megsárgult ujságok, könyvlapok, modern digitális adatbázisok, főleg a Budapesti Lakczímjegyzék , a Vasárnapi Újság, a Budai Hírlap voltak támaszaim.A régi kifakult fényképek között engem is magával sodort a nosztalgia. Nem is védekeztem ellene.