A LEBONTOTT ÁLMOK KORCSMÁI..............(Értekezés az egykor volt tabáni korcsmákról) I.rész

Előszó

" A pesti ember igazi nyara ott kezdődik, mikor először vacsorázhatik a zöldben, odaát Budá kis kocsmában, pirosabroszos asztalon, lankadt ecetfák lombja alatt, cimpegő citeraszó mellett. Egész télen bent élünk a város kőrengetegében, irodákban, kávéházakban és egyéb levegőmentes helyiségekben (… )de májusban, mikor a fák zöldbe borulnak, és a budai kioszkból katonazene akkordjait hozza át a korzóra a szellő, egyszerre feltámad bennünk a primitív ember és kiülnek rajtunk a vidéken nevelkedett hőseink atavisztikus hajlamai, és futunk a zöldbe, felbaktatunk a Tabán girbe.gurba utcácskái és levetkezve minden városi felsőbbségünket, naív hittel élvezzük a kiskocsmák hamisítatlan vidéki miliőjét. Ó citera, szerelmes sváb szabólegények hangszere, míly kedvesek együgyű hangjaid, ó fanyar vinkük, míly zamatosan üdítitek tikkadt torkunk,ó étlaphiány és gyertyalámpák az asztalon, házi kiszolgálás és nyávogó macska az alacsony háztetőn, és mindenek felett ó, rántott csirke öntött salátával; milyen üde, falusias, egyszerű hangulatot loptok szívünkbe…"

Forrás:Élet, 1913) (Tabán Helytörté+GY     

   2008 őszén egy napfényes  délután látogatást tettem  egy idősebb rokonnál, Jánosnál, mondván, ő az utolsó élő a  családból aki saját emlékeiből merítve, vagy a nagynéniktől hallva érdekes történeteket tud a család multjából. A látogatás során egy szúette intarziás szekrény tetejéről vastag porréteg alól előkerült egy eleddig         

 általam nem látott fotóalbum, kissé viharvert állapotban, porosan, szakadozott lapokkal, széteső kötéssel. A gondosan beragasztott százéves kifakult fotók láttán mintegy megelevenedett a családi múlt.  A Szentkeressy család kb. 50 évének ünnepei, kirándulási fotói, iskolai és munkahelyi fotók, mindaz, amit fontosnak tartottak életükből megörökíteni, ott hevert előttem, talán anyám maga se tudta korábban, hogy a fotók nem vesztek el a világháború sodrában, vagyaz ötvenes –hatvanas években. Az album másik része legalább olyan érdekesnek tűnt, mint a családi vonatkozású képek. Egy rég eltűnt városrészről készített amatőr fotók voltak, akkor még ismeretlen utcákról  terekről, hangulatos kis házakról, kisvendéglőkről, kiránduló, szüretelő emberekről, akik büszkén néznek a fotográfus lencséjébe.

    
Tabán Klösz György felvétele kb.1890 Fortepan 


Így kezdődött az én Tabán mániám. Az anyag szinte kínálta magát, valamit kezdeni kellett vele, nem tudtam elképzelni, hogy tovább porosodjon egy szekrény tetején .Ekkor született meg bennem a gondolat, hogy anyám és nagyapám emlékére blogírásba kezdjek, magamnak is újra felidézve és végigjárva a lebontott városrészhez kötődő ismert és kevésbé ismert tényeket, fogalmakat, történeteket és azok szereplőit, belelátva anyám és nagyapám háború előtti ismeretlen világába. Hozzá kell tennem, hogy késői gyerek lévén születésemkor nagyapám már 14 éve halott volt, a nagyszoba falán függő két portré nagyszüleimről egyetlen emlékként maradt meg emlékeztetőül. Így született meg a „tabananno” blog. Most 2014 októberben, túl a 1000. blogbejegyzésen kétszázezres oldalmegtekintésen, feltöltve kb. 2000 fotót és majd ezer Tabán témájú festményt és grafikát elmondhatom, érdemes volt nekivágni. 100 országból olvasták eddig a weboldalt, megismertem a témában kutató ismert szaktekintélyeket, felvettek a Tabán Társaság tagjai közé, személyes barátságot kötöttem rengeteg emberrel és egy híres tabáni kocsmáros dédunokájával is. Gyermekeimnek, családomnak és minden, a téma iránt fogékony olvasónak ajánlom ezt az írást, melyben összefoglalva, a fellelt adatok alapján próbáltam felvázolni a kiskocsmák világát.

Tabán  bontás előtt

folyt.köv.