1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2016. február 19., péntek

A LEBONTOTT ÁLMOK KORCSMÁI 29.RÉSZ : TABÁNI VILÁGSZTÁR


Egy igazi tabáni mese. 
A Döbrentei utca korcsmárosának legkisebb leánya az 1910-es évek bontásra ítélt Tabánjából elindul a színészi, majd filmszínészi  karrier, a világhír felé.

                                
    Ahonnan elindult.Attila krt 58  Silberspitz Lipót vendéglője.Rácz-fürdőből jövet reggelente itt pálinkázott Bródy Sándor

      Gundel Imre -Harmath Judit "A vendéglátás emlékei"c.könyvében Fischer Árpád Tabán-kutató töténész  a tabáni kocsmatérképen  jelzi, hol volt a múlt század  elején  Silberspitz Lipót  korcsmája. Bródy Sándor, aki akkoriban a közeli Rudas szállóban lakott, gyakran tért be egy-egy kupica pálinkára. Innen indult el a nyughatatlan vérű leány szerencsét próbálni
Kezdet és vég: 1903. Budapest – 1972. New York
A húszas  évek színházi üdvöskéjét, a harmincas évek nemzetközi filmcsillagát tisztelhetjük e művésznév alatt.
       Többkerekesgyerekesszerepes Fruska –ezt a címet  Karinthy Frigyes adományozta. Művésznevét maga választotta – Gál Gyula tanárának tiszteletére –, miután az kirúgta a Színészakadémiáról, ahová hébe-hóba bejárt  a temperamentumát  féken tartani képtelen bakfis.
Az eredetit – Silberspitz Franciska –szüleitől örökölte. Ő volt az utolsó a sok gyerek között. Hogy hány testvér is volt összesen, nehéz megállapítani, a születési évkönyvekben nyolc olyan baba neve szerepel, akiknek ugyanaz az anyja és az apja, Franciska azonban a tizenharmadiknak festi le magát egyik nyilatkozatában. Igaz, születése idejét is meglehetősen szabadon kezeli, kezdetben egy évvel öregbíti magát, hogy bekerülhessen a színtanodába, aztán kettőt hozzáad, majd tovább halad előre, mígnem kerek 10 esztendővel fiatalabb nem lesz a háború végére.
 A metamorfózisoknak azonban ezzel még koránt sincs vége...
        Ő a húszas évek egyik legnépszerűbb lírai szubrettje (ez a szerepkör saját fejlesztése), és üde naivája, a korábbi mesterkéltséget laza könnyedséggel, közvetlenséggel felváltó, érzelemgazdagsággal és játékossággal feltöltő gatyás gyerkőcök és fifikás lánykák specialistája, a színházak rekordere, a közönség bálványa. Mindezt ráadásul kifejezetten előnytelen fizikai adottságai dacára éri el, hiszen már miniatűr méretei miatt is meg kell szenvednie. És büszkén vállalja azt is, hogy nincs hangja, de énekel, nem tud táncolni, de táncol, és egyáltalán, nem is színésznő ő – csak játszik. A lehetetlent is eljátssza. Például, hogy beszél németül és angolul...

                                   

A világsztár
        Schöpflin Aladár, Szomory és Kosztolányi Dezső dicsérik versengve, a nevét versikékbe faragókról nem is beszélve. Szinte nincs olyan Színházi Élet, amelyben nem látható vagy nem pletykálnak róla.
     Még Blaha Lujzától is kap dícséretet:
    "...1925 nyarán, a Margitszigeten laktunk az urammal (Lestyán Sándor). Ott nyaralt Blaha Lujza is, az unokájával, Gittával. Este volt s a felsőszigeti teraszon jazz-bandre táncoltunk tündéries világításnál. Akkor ment haza esti sétájáról a nemzet csalogánya és hirtelen megállt a Kisszálloda felé vezető úton, hogy a táncolókat nézze. Egy szál virág volt a kezében, harmatos, illatos piros rózsa. Csak állt ott, álldogált, meghatottan, jóságos tekintettel és én abbahagytam a táncot, faképnél hagytam a táncosomat és a jazz-band-et és hozzá rohantam, mint egy ismeretlen hódolója a sok közül, hogy megcsókoljam a kezét.
- Na kis aranyos, hát mégis rászántad magad, hogy hozzám gyere, - mondta Ő nagyon kedvesen. 
- Tudom ám, hogy ki vagy, Te kis nagy művésznő, add ide az arcod, had csókoljalak meg... Őszintén bevallom, erre nem számítottam, hogy Blaha Lujza is tud rólam, hogy ismer engem, Ő, aki ebben az időben bizony már sokat betegeskedett és nemigen járt színházba!...
Eddigi pályámon tőle kaptam a legszebb, legragyogóbb elismerést, a fenti szavakban, no meg azt az égő piros rózsát, melyet most is őrzök, örök kegyelettel..." (Forrás: Blaha emlékalbum 1926 - Gaál Franciska)
      Aztán hirtelen dobja a színpadot, és felcsap filmsztárnak. Igen, ilyen egyszerűen. (Az igazsághoz tartozik, hogy megkísérelte ezt már pályája elején is, ám némán, a némafilm korszakában ez sikertelen volt.)
       A harmincas években fényes filmcsillagként tündököl többnyire nehéz sorsból vidáman kievickélő hősnőivel Európa -és Amerika-szerte. Hitler és Sztálin egyaránt rajong filmjeiért, de származása miatt 1934-ben még is el kell hagynia Németországot.    

     A német nyelvű filmsikerek utána valódi hollywoodi sztárság küszöbére ér – egyetlenként a magyar színésznők között a hangosfilm elterjedése óta. Két év alatt három amerikai film főszerepét játssza el! Képes elhitetni, hogy hollywoodi díva. Még magasabb is lesz három centivel!
      Aztán vissza Magyarországra – és egyszeriben mindennek vége lesz. Brutálisan, katasztrofálisan. Három hónapot akar itthon tölteni – de már nem tud a pokol elől elmenekülni.A tabáni mese itt tragikusra fordul. Az életét megmentő fedezékben kénytelen tudomásul venni édesanyja és több testvére elpusztítását.
       • megmenekülés eufóriájában diadalútra indul Oroszországba – de keserű szájízzel tér vissza.
       • közönség és a szakma rajongó szeretetét a szörnyűnek tapasztalt közállapotok élménye
kontrázza.
            Csakhogy már ő sem a régi. Újrakezdő küszködését megszakítva, inkább visszafordul Amerikába – ám túl későn. Hat év után ott már senki sem várja. Korábban megkötött szerződései lejártak, neki ígért szerepeiben mások aratnak dicsőséget.
És itthon sem kell többé senkinek. Mintha sohasem is lett volna. Pedig itt volt, itt csillogott, táncolt és énekelt, sírt és nevetett.




Nézzék ezeket a képeket! Mintha ma is élne…
  -A tabáni mesének lassan vége. Régi kapcsolatait felelevenítve játszik a Broadway-n, néhány darabban fellép. A külhoni magyarok számára rendezett esteken játszik, de jobbára az elfeledett sztárok életét éli. Tanít Erwin Piscator, a nagy színházi szakember színiiskolájában. Férje Dajkovich Ferenc halála után teljes magányban, elhagyatottan, visszavonultan él. Köszvény gyötri, és a szegények kórházába kerül New Yorkban, itt is hal meg. Tévedésből 1956-ban megjelentetnek róla egy nekrológot, "Lehullott egy csillag" címmel, amelyet számos amerikai napilap átvesz. Magyarországon az 1971-1972-es szerkesztésű Filmlexikonban, a halálozási événél fel is tüntetik ezt a dátumot, és visszavonult életvitelének köszönhetően, amikor valóban meghal, 1973. január 2-án, már nem volt miről írni, a búcsúszavakat elmondták tizenhét évvel azelőtt..."Sírja New Yorkban található. A tabáni mesék vége nem mindíg vidám.


video
                            

Némafilmrészlet kezddő filmszinészi korszakából 1921 "AZ EGÉR"


 - Források:-Köszönet dr.Geréb Annának, a Gaál Franciska hagyaték   kezelőjéne    -Theáter-online.hu,  - Foto-:blogxfree, -wikipedia   -szinészkönyvtár – -http://belasatrizesdomundo.blogspot.hu           


2016. február 18., csütörtök

PALOTAI BORIS:KÜLVÁROS







          

HUMOR ANNO 1934 BUDAPEST -NAGYVILÁG







Forrás: SZINHÁZI ÉLET 1934/45

ERZSÉBET KIRÁLYNÉ SZOBRAI



Egy köztéri szobor akkor igazán szobor, ha felállítják. Zala György művét azonban nem tudták elhelyezni — elsősorban pénzügyi okokból. A korona értéke rohamosan romlott, a pénzalap megmentése érdekében a rendelkezésre álló összeget ingatlanokba fektették be ugyan, 



A királynő arcképe

de így is el kellett halasztani a szobor felállítását. 1931-ben került az ügy újra napirendre. Mivel a piaristák régi épületét lebontották, a szobor helyéül a Belvárosi plébániatemplom melletti Eskü teret jelölték ki. Az ünnepélyes felavatás végül is 1932. szeptember 25-én megtörtént, ezzel lezárult Erzsébet királyné szobrának ügye, amely harmincnégy éven át volt napirenden, és annyi pénzt emésztett fel, mint egyetlen köztéri szobor sem.

Talán nem árt elmondani — a teljesség igénye nélkül —, hogy Budapesten még a III. kerületben és a Mátyás-templomban van szobra, domborműve, emléktáblája Erzsébet királynénak, illetve Gyulán, Szegeden, Keszthelyen, Zircen, Esztergomban. Megemlítendő a bártfai és pöstyéni Erzsébet-szobor.( és legújabban Pesterzsébeten) Az első Donáth Gyula, a második Jankovics Gyula műve, Jankovics alkotta a budai Szent Gellért-szobrot is. Igen ihletett munka Róna József gödöllői alkotása. Ugyanott, a múzeumban még egy Erzsébet-emlék található: Holló Barnabásnak a Magyar Tudományos Akadémia lépcsőházában volt, majd Gödöllőre átszállított domborműve, mely azt a jelenetet ábrázolja, amint Erzsébet koszorút helyez Deák Ferenc ravatalára. A budapesti szobrot alig rongálta meg a háború. Egy ideig ott ült Erzsébet a régi helyén, a kupolaszerű építmény alatt, majd lebontották, előbb a Kiscelli Múzeumba, onnan Sülysápra vitték. Sérüléseit kijavították, s most, annyi év, annyi hányódás után, a föléje helyezett építmény nélkül, egyszerűbben, de az ábrázolthoz illő természetes méltósággal díszíti a Döbrentei tér melletti kis parkot, egész Budapestet. 

Erzsébet királyné szobra a pesterzsébeti Kossutn téren
DR. DORTSÁK GYÖRGY 1986 Budapest folyóirat

FRANK FRIGYES:A KIÜRÍTETT TABÁN 1931


KRÚDY GYULA: A LEGÖREGEBB MAGYAR CIGÁNYPRÍMÁS EMLÉKEZETE



Hova mentem volna, hu attól félteni, hogy megszakad a szivem valamely rátelepedett szomorúságtólElmentem Ronda Marcihoz... De ugyancsak hozzája vitt utam, ha néhanapján a vállamra szálldostak a boldogság vagy az öröm madárkái : ezeknek a nótáját is el tudta huzni Magyarország legöregebb cigánya. Csaknem mindenkit ismert valaha Magyarországon, — őt pedig azután jobban ismerték a magyarok még annál a zsidóasszonynál is, akinek arcképe valaha a tízforintosra volt nyomtatva. Ismerte : a dunántuli úriember kedvét, aki ugyan boreladás szempontjából jött a fővárosba, de Banda Marci a vonójával kivakargatta belőle bakonyi-betyáros vagy bolatoniasan ábrándos kedvét, hogy a jó ur a nóta mellett mindent elfelejtett. Ránézett valakire a fogadóban, akit addig sohasem látott és az első pillantásra megmondta, hogy mely vidékre való : az úttalan, turjános Kiskunságon hozta végig a szekér, amig Pestre érkezett, vagy Erdély bércei közül indult el medveszemével, havasi kedvével, hogy Randa Marcit meghallgassa. Tudott a szabolcsi urak büszkeségéről, a maguk nagyratartott cigányprímásáért, de ismerte azokat is, akik Szabadkán Piros Józsi bandája mellett nőttek fel. Habár jóformán sohase mozdult ki Pestről . . . Onnan jött, ahol a Duna völgyét a királyi hegységek kezdik kísérgetni, mert a hagyomány szerint a jó cigánynak az erdők zúgását, a vadászkürtők zengését éppen ugy kell tudni, mint akár az alföld felett futamodó, rozmaringot és betyárt nevelgető szélnek a hung ját. Tudnia kell, hogy a felvidéki es magyar kúriákban milyen nóták mellett ábrándozott el a háziúr vagy kisasszony-tránya, valamint tudomással kell birnia arról is, hogy az alföldi udvarházakban, a dunántuli kastélyokban Lavolta és Csermák óta kik a népszerű zeneszerzők f Igaz, hogy az öreg Banda Marci a maga nótáival még csak egy nyillövésnyire sem hagyta el a tizenkilencedik magyar századot : — az ő nótái mindig azok voltak, amelyekről Kosztolányi Dezső egyik legutóbbi versé- ben igy ir : . . . Apám lakodalmán, fiam lakodalmán, nagyapám lakodalmán, unokám lakodalmán, muzsikálod nekünk cimbalmos bánatod. . . Nem tanult, de nem is felejtett. . . Koszorú volt a hegedűje nyakába vetve, amely koszorút igaz, hogy a mult században kötöttek, de az mind máig nem hervadozott el. IIa jókedve kerekedett : eszébe jutottak azok a nóták, amelyeket apánk húzatott nyári éjszakán anyánkmuskátlis ablaka alatt, de ismerte azokat a cigánylegendás magyar dalokat is, amelyeket Erzsébet királyné dúdolgatott magában valahol egy hajó fedélzetén, a nagytengeren.

    Banda Marci   

Nóták ! Magyar nóták! Ezeknek bűvkörében járt hetven esztendeig a kistermetű, vályogvető-képü férfiú, akinek pipafüstös arca több csókot kapott, mint a a legtöbb pesti asszonyé. — Kár, hogy éppen akkor halt meg. amikor leginkább szükség lett volna a hegedűjére, hogy a magyarnak megint jókedve legyen. (1924-ik év végén)
Szinházi Élet 1925/2

Lökösházi Pusztaszélén :hegedül Banda Marci anno 1915


video


2016. február 17., szerda

CSÁNKY DÉNES:ÁROK UTCA




és a táj, amit a művész látott.......................

KRÚDY GYULA:A VADÁSZ TEMETÉSE SZINHÁZI ÉLET 1926-35


                         
   


Hadd mondom el mór, hogy mii láttam egyszer a temetőben! Éppen egy pesti temetésrendezőt vittek munkába ezen a délutánon a papok, kántorok és sírásók, egy kiérdemesült temetésrendezőt, aki, míg élt, igen sok embertársának egyengette az útját a túlvilág felé. Doboltatott, trombitáltatott, hegedültetett, nagybőgőztetett a holtaknak, amint azok ezt előre megrendelték. Lehetőleg nem csak a koporsó minőségében, tartotta magát az alkuhoz, még akkor is, ha nagyon kövér ember volt a halott, hogy a legöblösebb koporsóba, az úgynevezett ,,[Pontus"-ba sem fért bele. Száz szónak is egy a vége: egy mogorva tavaszi délután, amikor még a tél a küszöb és ajtó közé tette a lábát, nem hagyván magam véglegesen bezárni a szobába, a temetőt jártam, mert bizonyos mértékig megcsalva éreztem magam az élőktől. Ekkor találkoztam az egykori temetésrendező utolsó utazásával, amelyet nyilván ő maga tervelt ki előre, mert hiszen a kisujjában volt akár az elsőosztályu, akár a másodosztályú temetés, tudta, hány gyertyát kell gyújtani rangbéli embereknek és milyen szavakat kell mondani azoknak a siratóknak, akik olyanformán viselkednek, mintha a holt ember a koporsó fedelén át nézegetné őket. Mindenki nagyon vidám volt a temetésrendező utolsó utjánál. Ilyen vig emberekel még korcsmában sem mindig láthatni. Azok a feketeruhás emberek, akiket gyászvitézeknek szokás nevezni, Isten tudná, hogy miért: olyan kivasalt és jól megtisztogatott ruházatban jelentek meg, mintha valami mulatságos ünnepélyhez, mondjuk: házfelszenteléshez jöttek volna asszisztálni. Hangosan, bizonyos tüntetéssel beszélgettek arról a halottasház bejáratánál, hogy hol töltötték a tegnapi estét. Ványadt, örökös gyászhoz idomított arcuk, miután a vig kifejezéshez nem volt szokva: borzasztónak, visszataszítónak tünt fel ez alaptalan röhögések alatt. Korcsmák neveit emlegették, amelyek előtt tán csak elhaladtak valaha, a temetések idején, de elfoglaltságuk miatt oda be nem térhettek. így felemlítették Az öreg Pista bácsihoz, valamint a Vigleányhoz címzett korcsmákat, sajátságos, hogy dicsekvésük szerint mindnyájan töltött káposztát ettek vacsorára, amelyhez nehéz bort ittak. — Magam sím tudom, hogyan kerültem haza, — emlegette egy himlőhelyes arcú, nagy ádámcsutkáju ember, akinek fehér vitézkötésekkel volt díszítve a panyókára vetett mentéje. Hamiskásan hunyorgatott, amikor a Vigleány korcsmárosnéjáról beszélt egy nyúlfülü, suszterképű legény. — Az „öreg" is nagyon szerette őt — mondá és füttyentett a mondathoz, mintha valami vonatot akarna utánozni, amely nászutasokkal halad. A halottas házba, amikor beléptem, éppen a kezét tördelt grimaszokat vágva  . hahotázva borultak az emberek egymás nyakába. Nem igen lehettek valamely közeli hozzátartozói az „öreg"-nek, mert egyetlen ember se volt szomorú, mint ilyenkor szokás. Némelyek azzal mulattatták magukat és szomszédaikat, hogy a legkajánabb arcokat vágták, mintha valami különös kárörömet éreznének azon, hogy végül még a temetésrendező is beadta a kulcsot, pedig erre nem lehetett gondolni. Felfújták az arcukat, grimaszokat vágtak a koporsó felé, mintha legádázabb ellenségüket temetnék. A koporsó egyik oldaláról átkiáltottak a másik oldalra: — Emlékszel, Józsi, amikor az erős Guzmann bácsit nyomta koporsóba az ,,öreg", pedig Guzmannal senki se birt el a Ferencvárosban. A megszólitott emlékezett, sőt még meg is toldta emlékezését egy lépéssel: — Hát Görcsös néni halálára emlékszel1 Halála előtti napon még felpofozott mindenkit a házban, megverte a házmestert, a háziurat, a háziúr ügyvédjét. Csak úgy birt meghalni, hogy az „öreg" a mellére ült az ájulásában. Bár ezek a kárörvendezők voltak a leghangosabbak, akadtak egyes asszonyok, igen ideje múlt kalapokban és a múlt század avas szagát terjesztő fekete ruhákban, (amely ruhák, mielőtt feketére festették volna őket, bizonyára résztvettek egyéb összejöveteleken is), akik így beszéltek a barátnőjükhöz: — Tudod, lelkecském, azért még megvárhatta volna az „öreg" az én temetésemet. Megnyugtató dolog volt az ilyen szomszédság. Az „öreget" éjjel, alsóruhában is át lehetett hivatni az üzletéből, ha rossz álmai voltak az embernek. Kuvikot hallott vagy szívgyengeséget érzett. Mindig igen udvarias volt a temetési intézkedések megtételében és nem mutatta, hogy különösebben haragszik, ha a beteg jobban lett: „Nem baj, kedves ángyom, nem kerülhetjük el úgysem a végét" — mondotta és udvariasan köszönt, kezet csókolt, mint valami vőlegény. De volt ott egy pirosorru öregember is, akiről már messziről fel lehetett ismerni, hogy válóban kedvelője a korcsmáknak és más vidám házaknak. Mindenféle elöljárósági irodákban, úgynevezett segédhivatalokban találhatók ilyenforma emberek, akik az egész hosszú napon azon gondolkoznak, hogy estére mely barátjuk névnapját ünnepelhetnék meg. Ezek a ragadós, tolakodó, minden összejöveteleken hívatlan, de mégis "megjelengető" vendégek, akiknek eszük ágában sincs abból a korcsmából kimaradni, ahonnan már kivetették őket. Szemtelen fráterek, akik benyúlnak a tálba, megragadják kínálás nélkül is a borosüveget.
                                    
 Ez az öreg szemérmetlen mulatott leginkább a koporsó mellett, amint könnytől, bortól nedves szemekkel kiáltozott: — Senki se bírt el az „öreggel" a Ferencvárosban, csak én —- kiáltotta penészes haját borzolgatva. — Én előleget kaptam tőle a saját temetésemre. Arra az összegre, amit a hivatalban fizetnek majd utánam, ha meghaltam. Szerződést, kontraktust kötöttünk az „öreggel". Más nem temethet el, mint ö. Mi lesz most az előleggel, „öreg'"? — harsogott a vén korhely a koporsó felé. ...Es amint ott álldogálék e külvárosi gyászolók között, akik a maguk rongyos életének a meghosszabbítását remélték vala, miután a félelmetes "temetésrendezőt a föld alá dugják vala, hirtelen magam is nevetni kezdtem vala. Egy aszszonyság törekedik ugyanis keresztül a tömegen, aki hangos sírással vqti magát a koporsóra: — Mondd, ó, mondd, ki fog most engem feleségül venni, miután fiatalságomat melletted elgazdasszonykodtam? Mondd, ó, mondd, kinek kellek én még a világon, miután itt maradtam koldusán, szegényen, árván, krajcár pénz nélkül? Miért is engedtelek elszökni a másvilágra? — kérdezgette a tölgyfakoporsót a kopott kövér asszonyság. Erre keletkezett csak hangos hahota a gyászházban . . . Bejöttek a halottasház elől a gyászvitézek és a hasukat fogták nevettükben. A kaján arcok uj mosolyokra torzultak, mintha a legmulatságosabb dolgot hallanák. A fekete kendős, rosszindulatú asszonyságok szinte felvisitottak az örömtől: — Mindig mondtuk, hogy viszonyt folytat a gazdasszonyával! — kiáltották nagy megelégedéssel. Az egykori gazdasszony pedig csak sírt, a kezét tördelte és nem akart elmozdulni a koporsó mellől, mintha onnan várna: valamely védelmet. Csüggedten, csalódottan járatta végig a szemét a gyülekezeten, a nevetők felett, amint egyszerre csak észrevette azt a pirosorru vén korhelyt, akinek a legjobb kedve látszott lenni. — Maga is neveti Hiszen maga tartozott a gazdámnakl A pirosorru az oldalát fogta nevettében.- — Mindjárt megbolondulok! — kiáltozta. Soha ilyen vidám temetést nem láttam életemben. 

                                                                  

SZÍNHÁZI ÉLET 1926-35

2016. február 16., kedd

LEBONTOTT ÁLMOK KORCSMÁI 28.RÉSZ: KISKORCSMÁK MUZSIKÁJA -LEHULLOTT A REZGŐNYÁRFA EZÜSTSZÍNŰ LEVELE


Krúdy Gyula is kedvelte a cigányzenét, a Mély Pincében Kovács Joszó húzta a fülébe, már ha nem állította le egy pillantásával. Krausz Poldi az író szórakoztatására Mariska lányát is rávette:Erről a lányról Dutka Ákos így ír:

“„Volt Poldi bácsinak egy roppant érdekes lánya,lehetett 18-20 év között. Formás ,egészséges zsidólány volt,szépen gitározott ,odaállt rendesen Krúdy asztala mellé s halkan, szordínósan régi avasi nótákat pengetett.


F:Dutka Ákos Dutka egy–két dologban tévedett. Az a gitár hegedű volt, ugyanis Krausz Mariska hegedűórákat vett Zsoldos Nándor hegedű-művésztől. Olyannyira jól sikerült az oktatás, hogy Mariska nemsokára feleségül ment a hegedűművészhez. A Mély Pince másodvirágzása idején 1933-36 között az Izabella utcában már Mariska vezette a korcsmát, míg művész férje a borospincében vizsgálgatta a csopaki rizling állagát. A pityókás férj helyett olykor hegedűórákat is adott.
Muzikalitását kamatoztatva később a 40-es években zongorakereskedést nyitott. Egyébként a nyilas időkben halált megvető bátorsággal mentette szüleit, hol itt, hol ott bújtatva őket, hol menlevelet szerzett nekik.

F: Tombor János közlése (a kocsmáros dédunokája)
Krúdy a Tabán lebontását már nem érte meg, azon a tavaszon halt meg (1933 május 12)Temetésén a nyíregyházi Sáray Elemér és cigányzenekara az alábbi dalt húzta az író sírgödre előtt búcsúzóul:

LEHULLOTT A REZGŐNYÁRFA EZÜSTSZÍNŰ LEVELE

Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele.
S hogy lehullott, elsodorta azt az ősz hideg szele.
Egy levélre rá volt írva rózsámtól az üzenet:
Isten veled édes, Isten hozzád kedves, élnünk együtt nem lehet.

Elmúlt az ősz.el a zord tél, újra itt a kikelet.
Újra hajtott az a nyárfa ezüstszínű levelet.
/:Arra is volt egy üzenet éjgyöngyharmattal írva:
Isten veled édes, Isten hozzád kedves, visznek engem a sírba.:/

…A dal szerzője idősebb Rácz Pali cigányprímás(1830-1886). Ferencz József feleségének Erzsébet királynőnek ez a nóta volt a kedvenc



A méltatlanul mellőzött és nagy szegénységben meghalt író temetésén felhangzó dal egyben a Tabán hattyúdala. A Közmunkatanács végső határozatával 1933 május 23-án, 11 nap múlva véglegesíti a bontást amely azon az őszön erőteljesen meg is indult, a lakókat kiköltöztették és szetszórták Budapest külterületén.

video

40

GELLÉRTHEGY ANNO 1908


 A HÉTRŐL c. rovat anno 1908 november 15.-én

 Ez a nyesett oldalú orom mostanában kiválóan érdekes lett, mert a Gellérthegy a terjedő Budapestnek legújabb hódítása. Még pedig a valóságos Budapesté, a melynek az utczái nemcsak a térképen meg a szabályozási terveken vannak meg. A Gellérthegyet, amióta a czitadellát sikerült halálra ítélni, nagy energiával ostromolta meg a város terjeszkedése és a gyönyörű új házak, tornyos villák egész erdeje nőtt köves lejtőin, úgy hogy telekké kellett avatni a sziklahegy egész felületét. Ennél az átváltozásnál meglepőbb az, hogy — csak most következett el. 




A város már régóta nőtt, nyúlt, terjeszkedett sok kilométernyi távolságokba. Az ereje a határvonalon kívül is egész sereg telepet hozott létre.
A Gellérthegy azonban, itt a város szivében, szinte ősi állapotban maradt néhány törpe viskóval bozótos oldalán egészen a legújabb időkig. Talán az volt az oka, hogy egy kellemetlen emlékű erődítvény állt a tetején, talán az, hogy ez a város nem szeret hegyre mászni, a valóság mindenesetre az, hogy a fejlődés hullámai a legújabb korig körülfolyták ugyan, de el nem borították. Csak néhány esztendeje tart fölfelé is az áradat és ez az új irány a többek között egy nem egészen kellemetes fölfedezést is produkált. Azt lehetett volna hinni, hogy odafönt a lejtő magános magasságában szelid és primitív erkölcsök uralkodnak: a modernség még nem forgatta ki a lelkeket. Nos, ebben meglehetősen csalódtunk. Kiderült, hogy az apró viskókban igen fejlett, sőt túlfejlett üzleti szellem és spekulatív érzék lakik. A szabályozás ezeknek a viskóknak az eltávolítását, lebontását kívánja, de a törekvésben váratlan akadályra bukkant.





A dísztelen, omlatag falu viskók tulajdonosai, a mint megtudták, hogy a közérdeknek szüksége van az ő ingatlanaikra, egyszerre olyan horribilis árakat követeltek a putrikért, mintha vert ezüstből lenne a faluk és aranytáblákkal borítva a tetejük. Az alkalomnak ez a kapzsi kihasználása a modern Budapest egyik, nem díszes jellemvonása, a gellérthegyi viakók tehát, ebből a szempontból igazán fölötte modern képet mutatnak. Egy okkal több, hogy — ne sajnáljuk az elpusztulásukat, amely immár a bírósági becslés és kisajátítás segedelmével fog megtörténni. 

Forrás:Vasárnapi Újság 1908 nov.15
            Foto: Balogh Rudolf

2016. február 15., hétfő

ISMERETLEN:TABÁNI RÉSZLET (linómetszet)

                    

LEBONTOTT ÁLMOK KORCSMÁI 27.RÉSZ : KISKORCSMÁK MUZSIKÁJA /2 TALÁN NEM IS MUZSIKÁLNAK....

video



A Tabánban a századfordulón zenészként verklisek is  működtek

PL:
Kolik János kintornás Iv u 10
Boros József kintornás Mészáros u 13
Komarniczky Ferenc Hegedüs köz 1
Caligaris Mátyás zenész Aranykakas u 23

Kintornás zenész lakott még az Aranykakas u 1 –ben, is, névszerint Geringer Ignácz

                           

Verklis a Kígyó utcában (1945)F: http://wangfolyo.blogspot.hu/



"Ha elég a sváb nótákból, hallgatunk a szomszédban rác tamburást, vagy lesétálunk Poldi bácsi Mélypincéjébe. Míg az öreg megmássza a nyolcvan lépcsőt a hegy méhében szunnyadó, pókhálós palackokért, ámulhatunk az apró termetű, gömbölyű cigányprímás, Jószó művészetén. Muzsikált ő Teleki Sámuel görgényi kastélyában is, köszönőlevele van a német császári udvar hivatalától, de hazavágyott a Tabánba. Nincs bandája, egy szál hegedűvel járja a kocsmákat


Eljátszik bármit, a Schneider Fánitól Tosca imájáig vagy az Alexander\'s Ragtime Bandig - csak a Himnuszt ne kérjük tőle. Arra nem hajlandó: "az nem korcsmába való", mondja szigorúan. (Ötven cigány húzza majd a Farkasréten Kovács József kedvenc nótáját a sírgödör körül 1924-ben: "Talán nem is muzsikálnak / talán csak én álmodom…" )

Saly Noémi : Kiskocsma , kispörkölt, kis korsó sör.





video



Az 1920-as években a Czakó utca 1-ben a Czieglernél szintén cigányzene szólt. Itt Kalmár Tibor énekelt.

Az ALBECKER vendéglő a Kereszt tér 4-ben biztosra akart menni."ebből is egy kicsit , abból is egy kicsit" alapon sramli és cigányzenét is játszott, amire külön zenekarai voltak a legjobb halászlét felszolgáló étteremnek. A PREISLER vendéglőben , a régi KAKUK mellett (Kereszt utca 4) játszott Kurucz József (lásd felsorolás), akiről csak gyaníthatjuk, hogy cigányzenész volt.

Ugyancsak cigány muzsika szólt a VÉN SZEDERFÁHOZ címzett vendéglőben, Marada József idejében és az ALSÓ-AVAR-nál is.

Marada József vendéglője a Hadnagy utca 23-ban , később Havas József vendéglője. A Cziegler és a Kakuk (Rácz Pali illetve Budai Gyuszi prímásokkal) a Tabán legfiatalabb vendéglői közé tartoztak, 1924-ben illetve 1926-ban nyíltak – korábban sramlit játszó kocsmák helyén (a Cziegler a már említett Gerstl utóda). Mi lehet e váltás magyarázata? A választ a Kakuk (és az új Kakuk kassius) magyaros sőt székelyes bútorzata, a mestergerendáról lógó kukoricacsövek, a külföldi hírességek neveitől duzzadó vendégkönyv és az előtte parkoló autók adják meg: a cigányzene itt kezdi elfoglalni a helyét az idegenforgalom számára berendezett kirakatban.

De nem csak hangszeres zene dívott a Tabánban de élénk dalköri élet is  kibontakozott .Nemrégiben egy kedves ismerős segitségével rátaláltam a Zenetörténeti Intézet honlapján egy meghírdetett korabeli koncerre:



A Koncertadatbázis honlapján az esemény rögzítése





                   1901 NOVEMBER 29-ÉN

                   A TABÁNI DALOSKÖR 
            KEDÉLYES DALESTET TART 
A TABÁNBAN CSEND UTCA 12 SZÁM ALATT

Műsoron:
Huber Károly : Dalünnepen ( Tabáni Daloskör,vezényel Darabos Pál)
Kuplé (Häuser Ferenc ének
Lányi Ernő: Régi nóta ( Tabáni Daloskör,vezényel Darabos Pál)
Verdi, Giuseppe: Bordal (Tabáni Daloskör,vezényel Darabos Pál)
Rieger: Dalos induló (Tabáni Daloskör,vezényel Darabos Pál)


Nagyapám ezidőtájt fiatal házasként a Tabánban lakott, az Árok utca 29-ben ,egy kádármester albérlőjeként és az Athenaum nyomdában betűszedő segédként dolgozott. Talán már ekkor vonzódott az énekkari tevékenységhez.Később az Athenaum énekkarának leltárnoka lett.
                                  

De kanyarodjunk vissza a Csend utca 12-be, a Tabán tetején, közel a tabani temetőhöz, hiszen a temető közelsége miatt miatt nevezték az utcát Csend utcának. Tabán kultúra kedvelő közönsége összegyűlt ,hogy a helyi daloskör előadásában meghallgassa Verdi bordalát.

Kíváncsivá tett a helyszín.Bizonyára iskola, vagy templom, egyesületi központ lehet. Utánanéztem.


                              
Nem fogják elhinni, de bizony így van. A zenei élményre szomjúhozó közönség egy tabani kiskocsmában gyülekezett. Divald József bormérése adta a helyszínt. A derék bormérő korábban (1894-től) a Döbrentei utca 4-ben vezetett kocsmát ,1898-től működött a Csend utcában. 1902 után a Bp.VII.Dembinsky u. 34-be távozott

Át kell értékelni fogalmainkat a tabáni kiskocsmákról, ahol bizonyára nem lehetett ritka a hasonló előadás és ahol nem csak Gerstl bácsi pajkos stanzái csendültek fel azidőtájt, hanem Verdi Ernani-jának Bordala is, gyengéd célzással az előadás helyszínére.

video

                             Verdi (Ernani):Bordal
A kor népszerű magyar és külföldi szerzőinek felvonultatásával tényleg egy kedélyes és nívós dalest lehetett és az előadás végén bizonyára koccintott is hallgató és előadó Divald korcsmáros uram jófajta borával.Rég lebontották a házakat, a Csend utca és a tabáni temető is csak emlék, de ha ránézek nagyapám fényképére, előttem , botfülü kései ivadék előtt felcsendül a daloskör erőteljes férfihangjain a "Régi nóta híres nóta" és száll, magasan száll a tabáni lejtő felett..... 



video
                              

LEBONTOTT ÁLMOK KORCSMÁI 26.RÉSZ : TABÁNI KISKORCSMÁK MUZSIKÁJA/1

A 18-19. század fordulójára vonatkoztatható az az újságcikk, amely szerint a Hét Választó Fejedelem fogadóban „farsangidőn csimpolyások reszelték a talpalávalót a népnek, míg a belsőbb termekben a gazdag polgárifjúság finomkodott kóborló bécsi muzikmeiszterek dallamaira.” Egy magasabb súlycsoportba tartozó „bécsi muzik meiszter”, bizonyos Beethoven 1807-ben személyesen is tiszteletét tette a Hét Választó Fejedelemben (legalábbis nagyon valószínű), és a fogadó vendégei között szerepelt Berzsenyi Dániel is, 1810-ben. Szemere Pál így számol be egy Kazinczynak írott levelében a Berzsenyivel töltött időről: „Literátori beszélgetésünket egy violint játszó német szakasztotta félbe, a’ ki az ebéd mellé egy néhány nótákat húzott. Éppen arra emlékeztettem Berzsenyit, hogy Virágot jó lenne meglátogatni, minthogy nem messze lakik, midőn Berzsenyi a német muzsikussal meg nem elégedve azt kérdé tőlünk: Itt van-e most Bihari? Ugyan hol lehetne megkapnunk? – Azt estve megkaphatjuk, ha tetszik. Most ebéd után Virágot látogassuk meg. – S hol szokott Bihari muzsikálni?...”Mit tudott ez a muzsikus, aki ebben a pillanatban láthatóan jobban izgatta Berzsenyi képzeletét, mint a tabáni „szent öreg”, Virág Benedek meglátogatása. 

<Bihari János az ekkor már virágkorát élő magyar nemzeti tánczene, a verbunkos ünnepelt cigányhegedűse volt, mely stílus tárgyalásával a tabáni szórakoztató zene egy újabb rétegéhez érkeztünk. A verbunkos, mint azt neve is mutatja, a 18. század elején felállított állandó közös hadsereg utánpótlásához szervezett toborzó-mulatságokkal

összekapcsolódva alakult ki a 18. század vége felé. Sokféle hagyomány érlelődött össze benne: a korábbi század közép-európai tánczenéje, a magyar népzene elemei (a kanásztánc és a népi hangszeres zene elemei), a kuruc-korból eredeztethető, török hatást is sejtető Rákóczi-nóta népes dallamcsaládja, és az új, bécsi klasszikus műzene. Ezt a muzsikát érezte az ekkoriban föllángoló nemzeti öntudat a leginkább sajátjának, és a külföld szemében is sokáig ez jelentette „a” magyar zenét.

A verbunkos előadóiként jelennek meg a szórakoztató zene színpadán a cigányok, akiknek zenei tevékenységéről addig csak szórványos említések szóltak. Térnyerésük egyik vélhető oka, hogy a szórakoztató zenészség hagyományosan lenézett foglalkozásnak számított, mint a vályogvetés vagy a kolompárság (ezek sorában persze a legmagasabb rangot viselte). A verbunkos-stílus és a 19. század közepére belőle kifejlődő népies műdal, mely a cigánybandák repertoárjának gerincét képezte a 20. században is, olyannyira összekapcsolódott a cigányzenészekkel, hogy többen (köztük még Liszt Ferenc is) cigány „találmánynak” vélték. Pedig a cigányok világszerte annak a népnek a saját zenéjét játsszák, amely befogadta őket.

Játékukat vonzóvá teszi az általában apáról fiúra öröklődő mesterségbeli tudás, a rögtönzésszerűen szabad előadásmód, mellyel a gyengébb darabokat is tetszetőssé teszik, és a közönség hangulatának, igényeinek figyelmes követése. Egy banda jellemzően két hegedűből, cimbalomból és nagybőgőből áll, és rendesen klarinéttal, brácsával, csellóval egészülhet ki.

A cigányzene volt a tabáni kocsmaéletet a 20. században is meghatározó két irányzat egyike, a másik a XIX.század végén Bécsben megjelenő sramlizene....(kassius)
..". Végig a tabáni estéken a parányi ablakok majd minden házban világosak. Mindegyik korcsma, és majd mindenikben zenélnek. A hegy lábánál még cigányok zenélnek, de a hegynek fölfelé már a schrammel lesz az úr.” – szól a megfigyelés 1925-ből.Az ilyenfajta megoszlásnak nem nehéz magyarázatát adni. A domboldal „bohém tabánjának” falusias környezetébe kerül a kisebb presztizsű sramli. Előadói gyakran amatőr-félamatőr zenészek (szemben a cigánybandák hivatásos tagjaival). Nem volt ritka a kottából való játék sem: „Egy harmonikás, egy gitáros és két hegedűs játszik. Orfeuszt. [...] a tabáni schrammel szinte átszellemülten játsza Offenbach örökszép melódiáját. Mélyen ráhajolnak a zenészek az asztalra, ahová a kottalapokat terítették, és ügyelnek, nehogy egyetlen hangot is elhibázzanak..."
...A cigányoktól idegen volt az így folytatott zenélés, amely elveszi a vendégekkel tartott közvetlen kontaktus lehetőségét, ezért kottát legföljebb csak a betanuláskor használtak (ha épp nem „fül után” tanultak). A sramlisok még utcai kalapozásra is vetemedtek– zenész cigányokról ez is nehezen volna elképzelhető-.A nagyobb presztizsű cigányzene a Duna felé eső városiasabb részbe, az „elit Tabánba” kerül. A Magyar Cigányzenészek Lapja a 20-as, 30-as évek fordulóján megjelent számainak utolsó oldalán közli a legrangosabb cigányzenés vendéglők listáját. A Tabán majd ötven vendéglátóhelyéből ezeken a listákon csupán három szerepel: a Cziegler, a Kakuk és a Várkert kioszk.

1898-a fotó tanúsága szerint a Döbrentei utcában székelő " Bor és Sörház az ARANY LIBÁHOZ" vendéglőben minden nap cigány muzsika szórakoztatta a nagyérdeműt.

A törökökével ellentétben az itt élő rácok zenéjének a 20. századig folyamatos hagyománya volt. Krúdy Gyula írja a Budai tavasz című novellájában, a pillanat hangulatának megrögzítésével zenetörténeti adathoz is juttatva olvasóját: „Lehetséges, hogy alant a Tabánban pengett a tambura a rác korcsmában, de az elhagyott, ködös estében azt is el lehetett hinni, hogy egy földalatti pincében mulatnak elvarázsolt katonák, akik egykor a várat védték és kötelességüket nem teljesítették.”

A rác tamburáról többen megemlékeznek, kétséget hagynak azonban a rajta játszott dallamok délszláv eredete felől. Hogy a rácváros névadó lakosai a 20. századra sem felejtették el saját zenéjüket, arról biztosít minket egy memoár-részlet az Árok utcai sírkövesről, akit nevének délszláv végződése után csak „Csics”-nek becéztek. Ez a sírköves nem tamburát, hanem „egy citerát dédelgetett, fatörzsből teknőszerűen kivájt primitív húros hangszert. Guzlicának nevezte, de magyar szerszám lehetett, jóval később alföldi parasztházakban találkoztam hasonlókkal. Ezzel kísérte magát, ha szerb és magyar parasztdalokat énekelt, néha vendégei kívánságára századeleji operettekből is, mentségére szolgáljon, hogy ilyenkor vidám irónia színezte a hangját.”

Bizonyára műkedvelők is voltak a Tabánban, afféle örömzenét játszva saját és környezetük szórakoztatására. Ilyen volt Gerstl bácsi , aki először a Három víg Pintrélegényhez címzett kocsmában , majd a Czakó utca 1 –ben muzsikált és énekelt amatőr társaival a korcsmárosi teendők ellátása mellett. Róla mondja a fáma , hogy legelább annyira szerette inni, mint eladni a bort. Az első világháború idején 1916 körül utánpótlás hiányában annyira megcsappant a készlete , hogy lehúzta a rolót , minél több maradjon neki az értékes nedűből. „Kapaszkodjunk vissza a dombtetőre, Gerstl bácsihoz. A Czakó utcai udvaron épp hangol a sramlizenekar - Magyar Elek emlékei szerint citerájával a görög utcai hentes, gitárjával az Aranykakas utcai grájzleros fűszeres, harmonikájával a Szarvas-téri pékmester."
 (Saly Noémi:Kiskocsma,kis pörkölt, kis korsó sör)





Tabáni zenészek

Nézzünk egy konkrét időpontot.A budapesti 1900 évi Lakczímjegyzék szerint a Tabánban lakók közül,(tehát a más kerületekből ide dolgozni járókat nem számítva) az alábbiak vallották magukat zenésznek:

Balogh Balázs zenész Kőműves u 7

Babay György zenész Fehérsas tér 14

Balogh Kálmán zenész Horgony u 50

Baráth Gusztáv zenész Attila krt 16

Baráth Károly zenész Horgony u 10

Becs József zenész Attila krt 8

Benzsó Sándor zenész Aranykakas u 16

Berki István zenész Hadnagy u 6

Berki Károly zenész Görög u 1

Bokor Kálmán zenész Görög u 1

Borsos Béla zenész Döbrentei u 3

Borza József zenész Attila krt 16

Csevse József + zenész Naphegy u 39

Csomor Gábor zenész Ív u 10

Czicza János zenész Ív u10

Czicza József zenész Ív u 10

Farkas Ferenc zenész Attila krt 16

Gáspár József zenész Attila krt 16

Horváth Ferencz zenész Árok u 51

Horváth János zenész Kőműves u 7

Horváth János zenész Attila krt 16

Horváth József zenész Görög u 1

Horváth Sándor zenész Aranykacsa u10

Járóka József zenész Attila krt 16

Jerabicza János+ zenész Horgony u 58

Kecskeméti János zenész Kőmüves u 7

Komanitzky Ferenc zenész Horgony u 6

Kováts József zenész (muzsikus) Attila krt 7

( a MÉLYPINCE Joszó cigányhegedűse)

Kováts Károly zenész Kömüves u 7

Kovács Lajos zenész Palota tér

Kovács Mihály zenész Horgony u 9

Körbl Felix * zenész Naphegy u 7

Kratochvil Ferenc * zenész Attila krt 27

Kuckhelyi József zenész Hadnagy u 8

Kurucz József zenész Kereszt u 4

(Valószínűleg a Preislerben muzsikált. Fuvolázott?)

Lajos János zenész Kőmüves u 16

Lakatos Gyula zenész Attila krt 7

Laky Béla zenész Attila krt 16

Magda János zenész Ív u 10

Magda Mihály zenész Ív u 10

Maly Pál zenész Aranykakas u23

Meriadt Ferencz * zenész Horgony u 66

Mucsala Vladimir + zenész Abroncs u 10

Neumayer Antal * zenész Naphegy u 47/2

Nincsics Sándor + zenész Horgony u 60

Paradeiszer János* zenész Döbrentei u 17

Putz Vince * zenész Hadnagy u 57-59

Reichmann Gusztáv*zenész Palota tér 4

Riczner Károly * zenész Szarvas u 4

Rigó Gyula zenész Attila krt 16

Rigó János zenész Attila krt 16

Sándor János zenész Attila krt 16

Sárközy János zenész Árok u 51

Schmidt Gyula * zenész Aranykakas u 23

Skurovetz János + zenész Naphegy u 7

Száki István zenész Attila krt 16

Tuszák József zenész Horgony u 9

Tuzák György zenész Attila krt 8

Tuzák János zenész Attila krt 1

Vida József zenész Horgony u 6

Wacky Vince szinh.zenész Attila u 35

Wanka József* zenész Virág Benedek u 8

Zauner Ágoston zenész Csend és Aladár köz 2/b



(vastag betűvel szedettek valószínüleg cigányzenészek) számszerint: 37 fő

( * valószínüleg sramlizenészek) számszerint: 10 fő

(+ -" - rác muzsikát művelők) számszerint : 5 fő

(bizonytalan:10 fő)

A cigányzenészek sokszor csoportosan laktak,  ilyen "cigányházak" voltak:

Ív utca 10 4 fő

Attila körút 16 11 fő

Kőműves utca 7 4 fő




Későbbi híres cigányprímás nevet is fellelhetünk a lakók között.Járóka József pl. rokona lehet a híres prímásnak,Járóka Sándornak.A két Rigó pedig rokona lehetett az ezidőtájt külföldön élő és egy hercegnővel szerelmi viszonyt folytató híres prímásnak ,

<Rigó Jancsinak






folyt.köv

2016. február 14., vasárnap

LEBONTOTT ÁLMOK KORCSMÁI 25.RÉSZ. VENDÉGLŐ KATAONÁS REZESBANDÁVAL

*VÁRKERT KIOSZK

 
                            “BUDAI VÁRKERT KIOSZK
                 NAGY KATONAI ZENEHANGVERSENY
kedd délután,,péntek délután,szombat délután,csütörtök este ,vasárnap este,
                                   ünnepnap este”

Forrás:Budai Hírlap 1906 június 10



Ybl Miklós tér 8 t.h.gy
BCZLJ: YBL MIKLÓS tér 8     
     1911     «Várkert» v.,(LinebergerKároly),I, Ybl Miklós-tér 8.
     1912    «Várkert» v., (Palotay Sándor), I, Ybl
     1913      «Várkert» v., (Varga és Csernák),
                                                                  I. Ybl Miklós-tér 8.  Tel. 174—37.
*VASKARÓHOZ
BCZLJ:nincs adat
címzett kocsma Tabán 14. sz telkén áll 1814-19 között tulajdonos:Tekusch Keresztély Vilmosaki később bérli a pesti Hét Választófejedelem fogadót
 Végvári Annamária: Adalékok a Tabán történetéhez

*VÉN EPERFÁHOZ
HADNAGY  u 23 :
BCZLJ: 1907-08 ,09,11,12,14 ,16 ,22,28   Marada József 
                                                  
(Vén szederfához, vendéglő a Hadnagy uzca 23-ban,  Marada József ,  később Havas József  vendéglője)

*VÉN SZEDERFÁHOZ
(lásd A VÉN EPERFÁHOZ)
   Hadnagy u 23
*VÍG SZŐLŐMŰVESHEZ   (lásd következő)

*VÍG VINCELLÉRHEZ
BCZLJ:                            SZIKLA u- 335  1880,81       Gubes György „A VÍG SZŐLŐMŰVESHEZ”
                                        SZIKLA u  369  1880,            Kubesch J.M
                SZIKLA u  25    1885,86,88,90,91,92            Kubesch György

*VÖRÖS ÖKÖR
BCZLJ:nincs adat
Az Erzsébet-híd budai hídfőjénél, a híd építésekor bontották le

*ZÖLD FÁHOZ
BCZLJ: szt.JÁNOS u 7?  1894,98                                   Rüblein  József  
                                                                                       (  a zöld fához, . grünen Baum)
*ZÖLD KOSZORÚHOZ
BCZLJ: VÁRKERT rakpart  70 1880,81  Tóth János  «a zöld koszorúhoz» «z. grünen Kranz»,

*ZÖLD SZŐLŐFÜRTHÖZ   BCZLJ:Nincs adat

        Ezzel a nevezetesebb tabáni kocsmák felsorolásának végére értünk  

Folyt köv.