2016. szeptember 29., csütörtök
2016. szeptember 28., szerda
SZÜRET A JÓKAI KERTBEN
SZÜRET A JÓKAI KERTBEN
Bp XII. Költő u 21 2016 0któber 7 14 órától
Jókai Mór, a nagy mesélő szőlősének helyén a Kadarka Kör bő száz év szünet után szeretné újraalkotni a hajdan híres Budai Vöröst, a régi Pest-Buda borát. A most bejárható tőkesorok az országlegkülönbözőbb részéről származó szőlőket kínálják, amelyek így együtt alkotják a Kadarkáink Kertjét. Lesz szüreti tánc, borkóstoló és harmonikaszó, gyerekeknek is játszanivaló.
Szeretettel hívják és várják Önt és kedves családját(rokonait, barátait, ismerőseit):
Laborfalvi Róza (hétköznap Saly Noémi kadarnagysád), Jókai Mór (civilben Tóth Yózsi kadarnagy),
a Kadarka Kör,
Hegyvidék Önkormányzata,
a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület,
a Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság,
a Budapesti Városvédő Egyesület,
a Petőfi Irodalmi Múzeum,
a Kadarka Szalon,
a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Kadarkáink Kertje szüreti mulatságára.
A program első órájában a főszereplő:a szőlő. Felhordása, taposása – gyerekek is bekapcsolódhatnak! – Laborfalvi Róza (Saly Noémi) és Jókai Mór (Tóth Yózsi) irányítása mellett zajlik majd.
Fellépnek a Tamási Áron Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnázium diákjai, a zsámbéki Lochberg Tánccsoport és a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesülettáncosai.Három órakor kezdődik – és öt órakor ér véget –az idei Szüreti Mulatság.
Szórakoztatásunkról a FOLT együttes zenészei, a Lochberg táncosai,a Szomori Hagyományőrző Táncegyesület, Tauner Tiboróbudai nótafa és Drávusz János tangóharmonikás gondoskodnak.
Az immár hatodik svábhegyi szüret annak a program és akciósorozatnak újabb eseménye, amelynek 2016-ra valósult meg a célja: forgalomba kerültek az első palackok az ANNO 2015. évjáratának borából.
2016. szeptember 11., vasárnap
2016. szeptember 5., hétfő
ROMMÁ ÉGETTE A TABÁNT EGY KÁDÁR INASA
Bihari Dániel/ 24.HU
TUD ÚJSÁGÍRÓ. 2016. 09. 05. 13:00
Hiába próbálták már borral is oltani a tüzet, a városrész órák alatt a lángok martalékává lett 1810. szeptember 5-én.
Egy védett völgy közel a Dunához, meleg vizű források, lankás, napsütötte domboldalak – kell jobb hely, ha az ember otthont keres? Előnyös fekvésének és természeti adottságainak köszönhetően a “Tabán” már a történelem előtti időkben lakott volt. A honfoglalás után Kis-Pestnek nevezték, fontos révátkelő működött itt, de ismerték Alhévíz, Kelenföld néven is. Sorsa IV. Béla építkezései során dőlt el hosszú időre, a falakon kívül rekedt falu évszázadokig Buda elővárosa volt.
Mai nevét a török korban kapta: Débágháne/Tabakhane, azaz Tímártelep, utalva az itt működő számos cserzővargára, tímárra. Szépen fejlődött is, az oszmánok dzsámikat, fürdőket építettek itt. A hódoltság után a Tabán története is fordulatot vett, az igencsak megfogyatkozott magyar lakosság mellé jelentős számú szerb népesség költözött.
Romantikus rendezetlenség
Lassan kialakultak a girbe-gurba utcák, az egymáshoz ragasztott házak romantikus kuszasága. A “tabáni romantika” terjedéséhez természetesen szükség volt a megannyi pincére, “kiskocsmára”, amelyek a helyi lankák kincsét kínálták.
Egy szó, mint száz, a pesti polgárok szívesen jártak ide, művészek, szerelmespárok találkahelye volt, amolyan XVIII. századi bulinegyed, az 1800-as évek elején már mintegy 1000 házzal. Többségükre azért inkább a viskó szó illett…
Egyetlen szikra
Aztán eljött az 1810-es év, és a Tabán örökre megváltozott. A szokásosnál sokkal melegebb és szárazabb volt az a szeptember, víz még a kutak alján is alig gyűlt meg, szeptember 5-én még a szél is feltámadt. Schuller János kádármester inasa dél után nem sokkal mégis úgy döntött, hogy eljött az idő a hordók kiégetésére az udvaron. Nem kellett sok idő, hogy egy kipattanó szikra meggyújtsa a tetőzsindelyt, perceken belül több ház is égett.
A szél játszva vitte tovább a tüzet az egymásra tapasztott, nagy rendetlenségben épült házak között. Az oltást több tényező is nehezítette. A kutak szárazak voltak, a szél erős, nagy volt a pánik, az össze-vissza kanyargó utcákon az emberek egymást taposták. Már aki ott volt, mert a legtöbben szőlőben dolgoztak. Megnyitották a pincéket, felhozták a bort, azt is a tűzre locsolták.
Eredménytelenül. A tűz a szomszédos városrészeket is fenyegette, de lángra kapott a hajóhíd budai véget, több lehorgonyzott szénáshajó. A Tabán lakói egyet tehettek: mentették a saját és egymás életét. Az égő poklot végül éjfél körül sikerült megfékezni a katonaság bevetésével, de akkor is csak úgy, hogy számtalan ház lerombolásával lokalizálták a tüzet.
További írások a tűzvészről ITT
2016. szeptember 1., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)