JÓ BORNAK IS KELL CÉGÉR?

A kereskedővilág reklámjai a régi Pest-Budán   

Pesti Napló 1923 augusztus 12

 

Gyakran okozott már fejtörést nemcsák nekem, de valószínűleg mindéin, a szépért és a múltból megmaradt emlékeink gondját szívükön viselő pesti barátunknak, hogy minek lehet bélyegezni azt a semmivel sem törődő reklámkoresést mely oly divatos lett napjainkban, s mely nemcsak legszebb épületeinket formálja át, de sok esetben egész uccáknak nemes arányait is megbontja

A XX. század ezen rekláméhségét mint akár sok más közéleti jelenséget, egyedül az ízlés elfajulásár nak rovására kell írnunk. A város-szépítésre törekvő nemes igyekezetek kárbavesznek az egymást túlszárnyalni akaró reklámhajhá6zók egyéni önzése miatt

Nem szólnánk mi ez ellen, ha a mi városunk is egy lázas sietséggel felépített amerikai világváros volna,

hol minden esztétikai törekvés semmivé lett a rendeltetés, a hasznossági cél oldalán.

A reklám divata Pesten a XVIII. század közepén fellendülő kereskedelmi élettel kezdődik. Budán nem látszott meg e láz hatása, észrevétlenül engedte át a teret dunaparti szomszédjának s megőrizte mindig a tülekedésmentes, patriarchalis külsőjét. E nemes külsőn csak napjainkban rontottak. így városunk egyetlen rokoko-stíltől megihletett épületét, a Batthyány tér 4. sz. ház homlokzatát, — a nemes virágfűzér díszítést — ékteleníti el egy nagy fekete tábla.

Pesten a kereskedő-szellemnek annál nagyobb fejtörést okozott hogyan dolgozzon a tisztes verseny érdekében. Volt azonban a törekvésükben valami szolid nyugodtság, mely sohasem kívánkozott ki az üzleti portálén kívül, nem ment föl a tetőkre. A maga lezárt, üzleti keretén belül nyújtott feltűnőt különösen, mikor egy-egy az időben neves festővel csináltattak cégért üzletük számára. Pesky Mihály kópéit kedvelték a 1900-as éívekben, de őt,a fiatalabb festőgeneráció hamar túlszárnyalta.

Zrinyi

A gyorsan fejlődő  nagy népszerűségre szert tevő Barabás Miklós sem idegenkedett a cégérfestés műveletétől. A »Márványmenyasszony« cégérének másolata ma is látható eredeti helyén, a Főpostával szembea lévő Mösmer-üzlet kirakatában (az eredetit az üzletben őrzik).

Két más nevezetes váci uecai cégér a Zöldfa és a»Zrinyi« ma a Fővárosi Múzeum cégér-gyüjteményének két legkiválóbb darabja. 

A kereskedések bejáratainál lógó cégérek tekintetében is sokat különbözött a régi város az újtól. 



Iparművészek dolgoztak a kiálló, vasból kovácsolt cégéreken, melyek végén ott függött a fekete kutya, kengyelfutó, az aranykéz, vadászkürt, a vaskalap, hableány, fehér elefánt és sok más hasonló, melyek magukban is emlékei a mult század fejlett iparművéezetének.

Közben-közben a humor is helyet kapott, a budaiakat jellemezte elsősorban, így az 




1838-iki árvíz alkalmával elpusztult árokuccai
"Három majom"-hoz 

címzett vendéglő cégérén csak két majom volt látható, a harmadikat maga a kíváncsi néző szolgáltatta, aki a hiányzó majom után kutatva, véletlenül a cégéren látható ajtóba illesztett tükörlapba betekintett. A törzsvendégek kíváncsian lesték mindig, hogy ki fog felülni e tréfának, mert ilyen után az áldomás sem maradhatott el.

A külsőségektől eltekintve a kereskedők a számlákat is felhasználták reklámjaik számára. Ezek la hozzájárultak, hogy a kereskedés nevét jobban megjegyezze a közönség. Szép metszetek díszítették a cédulák előlapját, ahol az üzlet minden előnyo fel volt sorolva.

E sok kis, ma már feledésbe ment lap gyakran tesz jó szolgálatot, ha a régi Pest és Buda már csak leírásból ismert épülete vagy uccája után kutatunk. Be kell vallanunk, ezek a régi uccák szebbek voltak, mint a maiak, mert az éktelen hirdetés nem rontotta meg külsejüket, nem néztek úgy ki, — hogy a sokból csak egy példát említsek — a mai Károly körút elóktelenedett házaival.

Dr. Nagy Lajos«:'

Életmentő szerepet szánt korcsmárosa a Mély Pinceként elhíresült vendéglőnek avval, hogy reklámtáblákon hírdette kocsmája 500 éves voltát,melyet ugye vétek lebontani! De nem műemlék, volt a lesujtó ítélet, s a kocsma az enyészeté lett.....

kassius