1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2017. február 6., hétfő

A VERKLIS HALÁLA

 Megmérgezte  magát  a  Tabán vén  kintornása.   Mikor   az   öreg Tabán  százados  vén  falait  bontogatni  kezdte   a   csákány,  mi  nagyon  sokszor  megkérdeztük, hogy mi  lesz azzal  a  romantikus,  kedves  öreg  világgal,  amely  divatból kiment  kopottságával,  békés  derűvel  élt  ott  az  öreg  kövek  között. 



A  tabáni  híres  kocsmák  árnyékában  emberek  éltek,  derűs,  harmonikus   életű   emberek,   énekesek, kucséberek,  pincérek,  kintornások, akik  hozzá tartoztak  ennek  az  öreg világnak   a   hangulatához  s  akik alól  kicsúszott  a föld  abban  a  pillanatban,  amikor  bontogatni  kezdték  a  Tabán  öreg  köveit  a  csákányok. Ennek  az öreg világnak egy ittmaradt   imbolygó  árnyéka  volt az öreg  Blaskó  bácsi, aki  vasárnap  reggelre meghalt  egy  kórház öngyilkos  osztályán. 



 A  Tabán  eltűnt  a  föld  színéről,  Blaskó  bácsi, a  tabáni  uccák   öreg   kintornása pedig  elindult  hazátlanul.   hajléktalanul   a   Gellért-hegynek.   Próbálta   a  régi   mesterséget  a legöregebb  budai verklis, de  ebben az új  világban már  semmi  sem olyan volt,  mint   a   régi  Tabánban,  az öreg  muskátli virágos   udvarokon és  az  akácvirágos  vendéglőkertekben,   ahol  egy-kettőre  megtelt  a kalap  _ aprópénzzel.   Blaskó  bácsi egy  húrja  volt, egy  hangszere a regi Tabánnak. 
Száz év előtti régi sípládájában  öreg melódiák tipegő zenéje zengett.  Ez  a  muzsika csak ott  élt  az  öreg  falak  között  s  az öreg  verklis  úgy  érezte,  hogy  ebben  a  világban  nincs  neki  helye. Meghalt,  mert  lebontották  alóla  a világot  

 A  Blaskó  bácsi  kis  tragédiája  könnyet  csal  a  szemünkbe,  de  túl   az   ő  kis  tragédiáján újra  és  újra  felmerül   a   kérdés: mi  lett  azokkal,  akik  a  Tabán  kövei  között  éltek   és   emberi  elhelyezésükről  idejében   nem  történt gondoskodás?


Friss Ujság 1935 április 16


Gondoskodás helyett jöttek az irredenta álmok, a világháború pusztítása, az összeomlás.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése