Budapestről-Budapestre
Hogyan mutatják és hogyan látja az idegen Budapestet Nem költenek Pesten az idegenek — csak mi költünk propagandára— Egy kis tanulságos körutazás Budapesten
A F r is s Ú js á g s z á m á r a i r t a Stób Zoltán
Annyi szó esik az utóbbi időben az idegenforgalomról. Százezreket költ a főváros és az állam arra, hogy az idegeneket szép fővárosunkba csábítsa. Arról is lehet beszélni, hogy az idegenforgalmi propagandának nem sok hasznát látjuk, hiszen ha jön is idegen, nem sok pénzt hagy nálunk. Megeszi a paprikáscsirkéinket, halászlevet kanalaz, talán jut a muzsikus cigány tányérjára is valami, de ezen felül vajmi kevés az a dollár, frank, márka, vagy éppen shilling, amit a pesti kisemberek üzleteiben itthagynak/ Fényes hotelek alkalmazottjai is arról panaszkodnak, hogy az idegenek nem bőkezűek a borravalók tekintetében, annak okát abban látják, hogy a külföldön legnagyobbrészt eltörölték régen a borravalózást. Ha^ pedig senki se látja haznát, még a színház, mozi sem, akkor miért kidobálni a pénzt — idegenek hozzánk csábítására?
Egy indok marad hátra: megmutatni, büszkélkedni a szép Budapestünkkel.
Lásuk tehát, hogy az idegeneknek hogyan mutatják meg Budapestet és ezek mit látnak a magyar fővárosból?
Elindul a karaván
Beülünk a Vigadó előtt állomásozó óriási vörös „autócarbe", amelyek az idegenekkel körüljárják Budapestet. A jegy ára 8 pengő, ami idegen zsebnek talán nem is drága. Mert hát meg kell fizetni a várható gyönyörűséget. Többnyelvű idegenvezető van a kocsin és mutatja sorra a belvárosi plébánia templomot, a Gellért-fürdőt kívülről és belülről. Fürdeni nem lehet. A kiráyi palotát, a Mátyás templomot, a Halász-bástyát, ugyancsak kivülről és belülről. Angolok ülnek mellettem. Furcsa emberek. Zárkózottak, nehezen ismerkednek. Utánunk nagy szürke taxin, azok jönnek, akik nem férnek fel a nagy vörös kocsira.
Végre megindul a karaván Gyorsan, mint a villám. Megnézni nem lehet semmit sem, hát még megmagyarázni. Pedig lehetne és volna mit. Olyan kedves apróságokat a pesti életről, uccukról, az uccák különös tulajdonságairól, olyan dolgokat, amelyek nincsenek benn az útikönyvekben, amelyet mindegyik idegen buzgón olvas.
Közös fürdés fent, külön- külön lent
Megállás a Gellért-fürdőben. A többi autók utasa már mind itt van. Lehetnek vagy százan. A tömegben 2—3 fekete papi reverenda is sötótlik. Mátyás kútja. Mindenütt kutya futtában egy kis magyarázat.
Ahogy az idegen látja a Tabánt
Egyik utitársunk amerikai kereskedő. Felteszi az első kérdést.
— Hogy engedhetjük meg, hogy a Tabánban emberek lakjanak?
Ö különben sem érti, hogy van itt minden? A legpompásabb márványpalota sarkánál ósdi nyomorult nyomortanya húzza meg magát.
— Kérem, a Tabán az egy „szórakozó hely”, a kis korcsmából él, a kegyelet tartja fenn, mert nagyon régi emlék. — Próbálja valaki szépíteni a dolgot. De az amerikainak biztos a szeme. Nincsen minden házban korcsma, de mindegyiknek nedves a fala.
— Miért nem segítenek ezen — kérdezte.
— Koldusok vagyunk, — mondom — egy vesztett háború után.
Az amerikai most rögtön megállapítja, hogy valóban igen sok Pesten a koldus.
Bemegyünk a királyi palotába.
— Gyönyörül
A bálterem ezüst csillárjait mutatják. A vezető magyaráz.
Az amerikai megint kérdez :.
— Ha koldusok Önök,mért nem adjákel ezeket?
Minek a holt kinc s , ha kenyérre kell és n in c s ?
Vita a királykérdésről:
Megnézzük Ottó királyfi képét.
Parázs vita támad a királykérdésről. A vezető különben azt mondja,hogy mindíg felmerül itt ez a kérdés..
Az amerikai megint kérdez.
— Milyen királyság ez maguknál, ahol nincs király?
— A magyar közjog szerint a királyság megsze mélyesítője nem a király személye , hanem a Szent Korona .Az pedig megvan . . .
így zajlik le délelőtt az „id e g e n f o r g a lo m ”.
Drága a vizitaxi és nincs hajó
Este azt mutatják meg húsz pengőért, hogyan mulat Budapest?
Indulás este fél tízkor a Vigadótól. Az útitársak amerikaiak,németek és olaszok. A vezető most nem magyaráz, hanem beszélget. Három perc alatt a világ négy sarkából összekeverődött emberekből egy társaság lesz.
Panaszkodnak:
Drága a vizitaxi. Nem hajókáz- hatnak a Dunán. Pedig jó lett volna délután
Először felmegyünk a Gellérthegy tetejére, a citadellához.
Általános csend . A csodálkozástól percekig szólni sem tudnak . Azután egyszerre három nyelven halljuk ,hogy :
— Csodás, ez a látvány megér mindent.
Látta-e már Budapestet éjjel?
Újra csak lemegyünk a Tabánba . A vezető mesél a T abánról,a tabáni kiskocsmákról . A cigány- muzsikáról.
A t á r s a s á g k iv á n c s i. Megállítjáka kocsit egy korcsma előtt.
A cigány javában húzza , szomoruat,vígat közben a dánokkal b e s z é lg e tü n k . Letagadjuk magyar voltunkat, mert kíváncsiak vagyunk,mit mond az idegen az idegennek Budapestről.
E ls ő k é r d é s ü n k :
— H o g y te ts z ik a c ig á n y m u z s ik a !
— Hol lehet Pesten „bécsi" zenél hallgatni? — hangzott a válasz kérdés alakjában.
— És Pest, hogy tetszik? — tettük fel a második kérdést..
— N a g y o n !
— V ettek - e so k m in d e n t?
— Nálunk odahaza olcsóbb. Pest szép, de drága város. Minden drága. Sok pénzbe kerül itt tartózkodni.
A német tisztelendő ur mélyen , szívből fakadón ásit. Csak az amerikaiaknak tetszik a zene jobban mondva a cigányprímás ,aki nemcsa k h ú z z a , j á r j a is a c s á r d á s t.
— Ugye, ez a külváros? Olyan, mint a párisi apacstanya? — kérdezi egy angol ur.
Következő állomásunk egy körúti kávéház ,onnan az egyik városligeti mulatóba autózunk borozni Nem tudjuk,miért hívják Alpesi-nek ,mikor még a festése is magyar. A műsor végeztével robogunk a szomszédba, az egyetlen nyári lokálba. Az idő már egy óra feléjár,álmos a társaság. A vezető most remekel.Vicceket mesél,szellemeskedik,iszik a társaság a tisztelendő úr kivételével egészen kivilágos kivirradatig.
Az idegenek el vannak ragadtatva de meg kell jegyezni, a jegy árán kívül nem költöttek egy fillért sem.
Nem sok pénzt hagynak Pesten,az biztos..................
Friss Ujság, 1930. július (35. évfolyam, 146-172. szám)1930-07-27 / 169. szám
Hogyan mutatják és hogyan látja az idegen Budapestet Nem költenek Pesten az idegenek — csak mi költünk propagandára— Egy kis tanulságos körutazás Budapesten
A F r is s Ú js á g s z á m á r a i r t a Stób Zoltán
Annyi szó esik az utóbbi időben az idegenforgalomról. Százezreket költ a főváros és az állam arra, hogy az idegeneket szép fővárosunkba csábítsa. Arról is lehet beszélni, hogy az idegenforgalmi propagandának nem sok hasznát látjuk, hiszen ha jön is idegen, nem sok pénzt hagy nálunk. Megeszi a paprikáscsirkéinket, halászlevet kanalaz, talán jut a muzsikus cigány tányérjára is valami, de ezen felül vajmi kevés az a dollár, frank, márka, vagy éppen shilling, amit a pesti kisemberek üzleteiben itthagynak/ Fényes hotelek alkalmazottjai is arról panaszkodnak, hogy az idegenek nem bőkezűek a borravalók tekintetében, annak okát abban látják, hogy a külföldön legnagyobbrészt eltörölték régen a borravalózást. Ha^ pedig senki se látja haznát, még a színház, mozi sem, akkor miért kidobálni a pénzt — idegenek hozzánk csábítására?
Egy indok marad hátra: megmutatni, büszkélkedni a szép Budapestünkkel.
Lásuk tehát, hogy az idegeneknek hogyan mutatják meg Budapestet és ezek mit látnak a magyar fővárosból?
Elindul a karaván
Beülünk a Vigadó előtt állomásozó óriási vörös „autócarbe", amelyek az idegenekkel körüljárják Budapestet. A jegy ára 8 pengő, ami idegen zsebnek talán nem is drága. Mert hát meg kell fizetni a várható gyönyörűséget. Többnyelvű idegenvezető van a kocsin és mutatja sorra a belvárosi plébánia templomot, a Gellért-fürdőt kívülről és belülről. Fürdeni nem lehet. A kiráyi palotát, a Mátyás templomot, a Halász-bástyát, ugyancsak kivülről és belülről. Angolok ülnek mellettem. Furcsa emberek. Zárkózottak, nehezen ismerkednek. Utánunk nagy szürke taxin, azok jönnek, akik nem férnek fel a nagy vörös kocsira.
Végre megindul a karaván Gyorsan, mint a villám. Megnézni nem lehet semmit sem, hát még megmagyarázni. Pedig lehetne és volna mit. Olyan kedves apróságokat a pesti életről, uccukról, az uccák különös tulajdonságairól, olyan dolgokat, amelyek nincsenek benn az útikönyvekben, amelyet mindegyik idegen buzgón olvas.
Közös fürdés fent, külön- külön lent
Megállás a Gellért-fürdőben. A többi autók utasa már mind itt van. Lehetnek vagy százan. A tömegben 2—3 fekete papi reverenda is sötótlik. Mátyás kútja. Mindenütt kutya futtában egy kis magyarázat.
Ahogy az idegen látja a Tabánt
Egyik utitársunk amerikai kereskedő. Felteszi az első kérdést.
— Hogy engedhetjük meg, hogy a Tabánban emberek lakjanak?
Ö különben sem érti, hogy van itt minden? A legpompásabb márványpalota sarkánál ósdi nyomorult nyomortanya húzza meg magát.
— Kérem, a Tabán az egy „szórakozó hely”, a kis korcsmából él, a kegyelet tartja fenn, mert nagyon régi emlék. — Próbálja valaki szépíteni a dolgot. De az amerikainak biztos a szeme. Nincsen minden házban korcsma, de mindegyiknek nedves a fala.
— Miért nem segítenek ezen — kérdezte.
— Koldusok vagyunk, — mondom — egy vesztett háború után.
Az amerikai most rögtön megállapítja, hogy valóban igen sok Pesten a koldus.
Bemegyünk a királyi palotába.
— Gyönyörül
A bálterem ezüst csillárjait mutatják. A vezető magyaráz.
Az amerikai megint kérdez :.
— Ha koldusok Önök,mért nem adjákel ezeket?
Minek a holt kinc s , ha kenyérre kell és n in c s ?
Vita a királykérdésről:
Megnézzük Ottó királyfi képét.
Parázs vita támad a királykérdésről. A vezető különben azt mondja,hogy mindíg felmerül itt ez a kérdés..
Az amerikai megint kérdez.
— Milyen királyság ez maguknál, ahol nincs király?
— A magyar közjog szerint a királyság megsze mélyesítője nem a király személye , hanem a Szent Korona .Az pedig megvan . . .
így zajlik le délelőtt az „id e g e n f o r g a lo m ”.
Drága a vizitaxi és nincs hajó
Este azt mutatják meg húsz pengőért, hogyan mulat Budapest?
Indulás este fél tízkor a Vigadótól. Az útitársak amerikaiak,németek és olaszok. A vezető most nem magyaráz, hanem beszélget. Három perc alatt a világ négy sarkából összekeverődött emberekből egy társaság lesz.
Panaszkodnak:
Drága a vizitaxi. Nem hajókáz- hatnak a Dunán. Pedig jó lett volna délután
Először felmegyünk a Gellérthegy tetejére, a citadellához.
Általános csend . A csodálkozástól percekig szólni sem tudnak . Azután egyszerre három nyelven halljuk ,hogy :
— Csodás, ez a látvány megér mindent.
Újra csak lemegyünk a Tabánba . A vezető mesél a T abánról,a tabáni kiskocsmákról . A cigány- muzsikáról.
A t á r s a s á g k iv á n c s i. Megállítjáka kocsit egy korcsma előtt.
A cigány javában húzza , szomoruat,vígat közben a dánokkal b e s z é lg e tü n k . Letagadjuk magyar voltunkat, mert kíváncsiak vagyunk,mit mond az idegen az idegennek Budapestről.
E ls ő k é r d é s ü n k :
— H o g y te ts z ik a c ig á n y m u z s ik a !
— Hol lehet Pesten „bécsi" zenél hallgatni? — hangzott a válasz kérdés alakjában.
— És Pest, hogy tetszik? — tettük fel a második kérdést..
— N a g y o n !
— V ettek - e so k m in d e n t?
— Nálunk odahaza olcsóbb. Pest szép, de drága város. Minden drága. Sok pénzbe kerül itt tartózkodni.
A német tisztelendő ur mélyen , szívből fakadón ásit. Csak az amerikaiaknak tetszik a zene jobban mondva a cigányprímás ,aki nemcsa k h ú z z a , j á r j a is a c s á r d á s t.
— Ugye, ez a külváros? Olyan, mint a párisi apacstanya? — kérdezi egy angol ur.
Következő állomásunk egy körúti kávéház ,onnan az egyik városligeti mulatóba autózunk borozni Nem tudjuk,miért hívják Alpesi-nek ,mikor még a festése is magyar. A műsor végeztével robogunk a szomszédba, az egyetlen nyári lokálba. Az idő már egy óra feléjár,álmos a társaság. A vezető most remekel.Vicceket mesél,szellemeskedik,iszik a társaság a tisztelendő úr kivételével egészen kivilágos kivirradatig.
Az idegenek el vannak ragadtatva de meg kell jegyezni, a jegy árán kívül nem költöttek egy fillért sem.
Friss Ujság, 1930. július (35. évfolyam, 146-172. szám)1930-07-27 / 169. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése