Hadastyánok és hadaslányok
jubileuma az elsüllyedt Tabánban
ötvenéves a József Főherceg Veterán Egyesület
(Saját tudósítónktól.)
Az elsüllyedt Tabán romantikáját őrzi az .Avar-vendéglő falán, egy olajjal festett pléhtábla, polituros komód fölött, ahol az a régi bécsi veterán hirdeti, hogy itt van a József Főherceg Hadastyán Egyesület főhadiszállása.
Ki nem ismeri a képet, amely olyan otthonosan érezte magát a sárgafalu, görbe kis utcában és olyan megszokott volt, mint egy családi festmény a politúros komód ölött, vagy az a régi bécsi keringő, amely vasárnap délutánonkint zengett a szemközti kis ház elfakult hangú spinétjén ... Szerelmespárok andalogtak el alatta, pityókos polgárok társalogtak vele hajnal felé, sőt egyszer megtörtént, hogy egy valódi egyenruhás veterán a vendéglőből kifordulva
a kép alatt vetett magának ágyat.
A régi falak leomlottak. Buda közelebb került egy lépéssel Pesthez és már nem hangzik el az Aranykacsa-utcában a kiáltás, amikor föltűnt a vízivárosi templom felé igyekvő öreg harcosok keményen lépdelő sora;
— Die Veteránen!... Die Veteránen!
Die Veteránen . ..
A kakastollas csákójú, kipödört bajuszu parancsnok, — illetve polgáriasán: az
Elnök Ur — ilyenkor kevélyen felkiáltott az ablakon kihajló tabáni szépeknek.
— Die Veteránén hams harte pánen... Néha átrándultak Pestre is, főleg a Józsefvárosba, egy-egy nagyobbszabású temetésre és ezelőtt negyven évvel nem földeltek el valamirevaló józsefvárosi polgárt hadastyánok díszkisérete nélkül.
Az emberek valaha elmentek a boszniai okkupációba, azután hazajöttek és hadastyánok lettek. A világ sajnos változik, kitört a nagy háború, de a budai kis kocsmák piros abroszos asztalai mellett tovább szövődtek a régi szép haditettek legendái, mi volt a Doberdó ahhoz, mikor Koprnik János őrmester úr reggelire megevett két tucat vad bosnyákot...
Vasárnap esténként gyülekeznek össze az Avarban a keménycsontú harcosok. Lázas izgalom fényesiti a szemeket, mert néhány nap múlva elkövetkezik a nagy ünnepség: a Hadastyán Egylet félévszázados jubileuma. Ötven éve annak, hogy hét öreg obsitos megjelent Alcsuton néhai József főhercegnél, bemutatva a hadastyánok sötétkék egyenruháját és felkérték a főherceget a védnökség elfogadására.
A veteránok és az Orvosszövetség háborúja
Most itt ülnek a hosszú asztal mellett, egykori alapítók és utódok: kisiparosok, kiskereskedők és csengve hullnak a pléhkosárba az egypengősök. A pénztáros hosszú könyvbe körmöl, előtte habzó serital. Tagdíjfizetés napja van, ezekből az egypengőkből segítik egymást a veteránok, ebből kapnak gyógyszert és orvost az egyesület tagjai.
— Sajnos, — mondja Tóth Béla szabómester, az elnök úr, — baj van, mert kitört a harc a hadastyánok és az Orvos- szövetség között. Eddig három orvos, Pesten, Budán és Óbudán ellátta a tagokat csekély díjazásért, de most az Orvosszövetség kimondta ránk a Cavetet.
— Mi lesz velünk, ha nem tudunk gyógyszert adni a bajtársaknak, nem tudjuk tisztességesen eltemetni őket . , .
Keserűség patakzik a szívekben. Az egykori harcosok, a régi alapítók komoran dörmögnek, csendesen szidják a mai önző világot... Ötszázhatvan tagja van az egyesületnek és hinné az ember az országban működő tizennyolc hadastyán egyesületben több mint hatezerén esküdtek hűséget a hadastyán eszmének. Az egyleti tagok nagyrészt háborút viselt emberek, van közöttük olyan is, akit nem vettek be katonának, de mert becsületes iparos, besorozódhatott a hadastyánok közé. Ezeknek van a legszebb bajuszuk és a legszebb egyenruhájuk. Sajnos, csak negyvenkét fényesgombú mundérral rendelkezik az egylet és ha elhal egy egyenruhás tag, a zubbonyt titkos szavazással arra érdemesnek sorsolják ki, ami nagy kitüntetés, mert a „civilek előtt ők feszítenek az Urnapi körmeneteken, ők csörtetik a kardot a tavaszi választást megelőző korteshadjáratban és ők vonulnak ki végtisztességet adni az elhunyt bajtársnak.
„Kardos menyecskék“
A millenniumi évek után sajnálatosan megfogyott a hadastyánok száma és a háborút követő években már alig néhányan lézengtek Budán és Óbudán a harcfiak közül. A pestiek teljesen kihaltak.
— Nem bírták a pesti klímát, — jegyezték meg a szomorú jelenségre a törzsökös budaiak. .. Megszűnt az uránpótlás,
— állapították meg az elnökök és merész újításra szánták el magukat. Bevettek a veterán egyletbe nőket is, akiknek hivatalos címük hadaslány lett,
— szép magyarsággal. A „kardos menyecskék" bevonulásával új élet indult meg. A nők lelkesen verbuválták a tagokat és megmentették az egyletet a végelpusztulástól. Ötven év nagy idő még egy egyesület életében is. A negyvenkét egyenruhás tag lázasan készülődik a jubileumra, de kitesznek magukért a civilek is. Zeneszóval vonulnák végig az eltűnt tabáni házak között, a régi utcák kövezetén, azután díszvacsorával ünneplik meg a nevezetes évfordulót.
Ragyogó csillagok között bágyadtan hajókázik a hold. Ismét olyan sötét a Tabán, mint egy mély sirgödör.
— Minden vágyunk egy kis egyesületi ház — mondja a vendéglő küszöbén az elnök, — ahol összegyűlhetnénk, mint egy család, szeretethen, egymást megbecsülve. Nagy az összetartás közöttünk, a tagok egymásnál vásárolnak, segitik egymást.
Távol villamosok zörögnek, transzparensek villognak.
— Halálos vétek volt ezt lebontani, — jegyzi meg egy öreg harcos a Tabán sírjára mutatva — halálos vétek ...
P. L.
8 Órai Ujság, 1934. október 04 (20. évfolyam, 222-245. szám)
jubileuma az elsüllyedt Tabánban
ötvenéves a József Főherceg Veterán Egyesület
(Saját tudósítónktól.)
Az elsüllyedt Tabán romantikáját őrzi az .Avar-vendéglő falán, egy olajjal festett pléhtábla, polituros komód fölött, ahol az a régi bécsi veterán hirdeti, hogy itt van a József Főherceg Hadastyán Egyesület főhadiszállása.
Ki nem ismeri a képet, amely olyan otthonosan érezte magát a sárgafalu, görbe kis utcában és olyan megszokott volt, mint egy családi festmény a politúros komód ölött, vagy az a régi bécsi keringő, amely vasárnap délutánonkint zengett a szemközti kis ház elfakult hangú spinétjén ... Szerelmespárok andalogtak el alatta, pityókos polgárok társalogtak vele hajnal felé, sőt egyszer megtörtént, hogy egy valódi egyenruhás veterán a vendéglőből kifordulva
a kép alatt vetett magának ágyat.
A régi falak leomlottak. Buda közelebb került egy lépéssel Pesthez és már nem hangzik el az Aranykacsa-utcában a kiáltás, amikor föltűnt a vízivárosi templom felé igyekvő öreg harcosok keményen lépdelő sora;
— Die Veteránen!... Die Veteránen!
Die Veteránen . ..
A kakastollas csákójú, kipödört bajuszu parancsnok, — illetve polgáriasán: az
Elnök Ur — ilyenkor kevélyen felkiáltott az ablakon kihajló tabáni szépeknek.
— Die Veteránén hams harte pánen... Néha átrándultak Pestre is, főleg a Józsefvárosba, egy-egy nagyobbszabású temetésre és ezelőtt negyven évvel nem földeltek el valamirevaló józsefvárosi polgárt hadastyánok díszkisérete nélkül.
Az emberek valaha elmentek a boszniai okkupációba, azután hazajöttek és hadastyánok lettek. A világ sajnos változik, kitört a nagy háború, de a budai kis kocsmák piros abroszos asztalai mellett tovább szövődtek a régi szép haditettek legendái, mi volt a Doberdó ahhoz, mikor Koprnik János őrmester úr reggelire megevett két tucat vad bosnyákot...
Vasárnap esténként gyülekeznek össze az Avarban a keménycsontú harcosok. Lázas izgalom fényesiti a szemeket, mert néhány nap múlva elkövetkezik a nagy ünnepség: a Hadastyán Egylet félévszázados jubileuma. Ötven éve annak, hogy hét öreg obsitos megjelent Alcsuton néhai József főhercegnél, bemutatva a hadastyánok sötétkék egyenruháját és felkérték a főherceget a védnökség elfogadására.
A veteránok és az Orvosszövetség háborúja
Most itt ülnek a hosszú asztal mellett, egykori alapítók és utódok: kisiparosok, kiskereskedők és csengve hullnak a pléhkosárba az egypengősök. A pénztáros hosszú könyvbe körmöl, előtte habzó serital. Tagdíjfizetés napja van, ezekből az egypengőkből segítik egymást a veteránok, ebből kapnak gyógyszert és orvost az egyesület tagjai.
— Sajnos, — mondja Tóth Béla szabómester, az elnök úr, — baj van, mert kitört a harc a hadastyánok és az Orvos- szövetség között. Eddig három orvos, Pesten, Budán és Óbudán ellátta a tagokat csekély díjazásért, de most az Orvosszövetség kimondta ránk a Cavetet.
— Mi lesz velünk, ha nem tudunk gyógyszert adni a bajtársaknak, nem tudjuk tisztességesen eltemetni őket . , .
Keserűség patakzik a szívekben. Az egykori harcosok, a régi alapítók komoran dörmögnek, csendesen szidják a mai önző világot... Ötszázhatvan tagja van az egyesületnek és hinné az ember az országban működő tizennyolc hadastyán egyesületben több mint hatezerén esküdtek hűséget a hadastyán eszmének. Az egyleti tagok nagyrészt háborút viselt emberek, van közöttük olyan is, akit nem vettek be katonának, de mert becsületes iparos, besorozódhatott a hadastyánok közé. Ezeknek van a legszebb bajuszuk és a legszebb egyenruhájuk. Sajnos, csak negyvenkét fényesgombú mundérral rendelkezik az egylet és ha elhal egy egyenruhás tag, a zubbonyt titkos szavazással arra érdemesnek sorsolják ki, ami nagy kitüntetés, mert a „civilek előtt ők feszítenek az Urnapi körmeneteken, ők csörtetik a kardot a tavaszi választást megelőző korteshadjáratban és ők vonulnak ki végtisztességet adni az elhunyt bajtársnak.
„Kardos menyecskék“
A millenniumi évek után sajnálatosan megfogyott a hadastyánok száma és a háborút követő években már alig néhányan lézengtek Budán és Óbudán a harcfiak közül. A pestiek teljesen kihaltak.
— Nem bírták a pesti klímát, — jegyezték meg a szomorú jelenségre a törzsökös budaiak. .. Megszűnt az uránpótlás,
— állapították meg az elnökök és merész újításra szánták el magukat. Bevettek a veterán egyletbe nőket is, akiknek hivatalos címük hadaslány lett,
— szép magyarsággal. A „kardos menyecskék" bevonulásával új élet indult meg. A nők lelkesen verbuválták a tagokat és megmentették az egyletet a végelpusztulástól. Ötven év nagy idő még egy egyesület életében is. A negyvenkét egyenruhás tag lázasan készülődik a jubileumra, de kitesznek magukért a civilek is. Zeneszóval vonulnák végig az eltűnt tabáni házak között, a régi utcák kövezetén, azután díszvacsorával ünneplik meg a nevezetes évfordulót.
Ragyogó csillagok között bágyadtan hajókázik a hold. Ismét olyan sötét a Tabán, mint egy mély sirgödör.
— Minden vágyunk egy kis egyesületi ház — mondja a vendéglő küszöbén az elnök, — ahol összegyűlhetnénk, mint egy család, szeretethen, egymást megbecsülve. Nagy az összetartás közöttünk, a tagok egymásnál vásárolnak, segitik egymást.
Távol villamosok zörögnek, transzparensek villognak.
— Halálos vétek volt ezt lebontani, — jegyzi meg egy öreg harcos a Tabán sírjára mutatva — halálos vétek ...
P. L.
8 Órai Ujság, 1934. október 04 (20. évfolyam, 222-245. szám)
a 8 Órai Újság helyreigazítása:
— ban van tagfelvétel.
— ban van tagfelvétel.
— „Hadastyánok — hadaslányok." A 8 Órai Újság egyik múlt számában megjelent „Hadastyánok — hadaslányok“ című (közleménnyel kapcsolatban a budapesti Katonai Hadastyán Egylet elnöke annak a megállapítását kéri, hogy az Orvos- szövetség csak a szegedi körzetben tiltotta el tagjait attól, hogy egyleti orvosi állást betöltsenek. Az Egylet nem a szórakozás, hanem a kisiparos és kiskereskedő-társadalomra nézve az életszükséglet célját szolgálja. Az Egylet havi 1 pengő tagsági díj lefizetése ellenében ingyen orvost és ingyen gyógyszert boesájt a tagok rendelkezésére, azonkívül halál esetén a hátramaradott családtagnak 300 pengő temetkezési segélyt fizet ki. A tagoknak az utánpótlása sem szűnt meg, mert minden hónapban van tagfelvétel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése