1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2017. március 31., péntek

BUDÁN , ESTE 10 ÓRA UTÁN

VALÓSÁG és MŰVÉSZET

Felsőhegy utca századelejei fotón

és Zórád Ernő megfogalmazásában.........

ZÓRÁD A TABÁNBAN NEGYEDSZÁZAD UTÁN


Írás Zórád Ernő emlékére


"A Tabán digitális krónikásai illő emléket állítottak Albecker Antal vendéglőjének. Nem mulasztják el, hogy rámutassanak: a németes hangzású név nem sváb embert takart, hanem egy arab származású korcsmárost, akit eredetileg Al-Beckr-nek hívtak. A tabáni kocsmák emlékét sokan megrajzolták-megőrizték. Persze a legtöbb Zórád nevéhez köthető, aki a nyolcvanas évek derekától minen kedves, régi vendéglőjét megörökítette - a Kereszt téren az Albecker sem maradhatott ki ezek közül. Legendás tabáni vázlatfüzetében igen sok rajz volt, de már csak dokumentarista pontosságra törekvő munkamódszeréből adódóan sem hagyatkozott pusztán ezekre: hatalmas gyűjteményt halmozott fel a Tabánt ábrázoló képeslapokból, fényképekből, lapkivágásokból. Képei mindig egyediek voltak, s ezt a kompozícióval és a rajz elbeszélő képességének kihasználásával érte el. Legtöbbje „egykockás képregény” volt: a kort mindig valamilyen konkrét cselekménybe ágyazva, a korabeli tabáni élet pillanatait ábrázolva mutatta be.







Forrás:http://verebics.blogspot.hu/2012_12_01_archive.html

Épp negyedszázada gondoltam egy nagyot: megpróbálom„kiábrázolni” a Mestert, a hetven feletti, kicsit már görnyedő hátú, de még mindig igen-igen fiatalos, fürge mozgású Zórádotvalamilyen tabáni környezetben. Kerestem egy fényképet – pont az Albecker-vendéglő egyik felvételére sikerült ráakadnom – s elgondolkodtam azon, mit is kezdjek vele. A fiatal Zórádot (korabeli fotók hiányában) nem tudtam „bele álmodni” a képbe - „hűlt helyét”, az elhagyott festőállványt azonban igen. A kész munkát később átadtam neki. Megköszönte, bár láthatóan a felhasznált fotó jobban izgalomba hozta: el is kérte tőlem menten. A rajznak egy munkapéldánya azonban fénymásolatban megmaradt – s negyedszázad után ím, közre is adom."




Köszönet a megemlékezésért. Egyben néhány pontatlanságot helyesbítenék:
1 Az Albecker családnév az arab Al -bekr -ből való származtatása Bevilaqua Borsodi Béla kitalálása , valótlan

ALBECKER kocsmák:

HULLÁM u 15 1891,92 Eberhart Pálné 1902,03 ,04,05 ,06,07,08 Albecker Antal
1907,08 Schreil Győző

KERESZT  tér 4  1908- 1934 "

A késobbi, csak Magyarországon előforduló Albecker névalak az Albach pataknévre és az Ulm közelében fekvo Albeck falu nevére mutatna, ám ez valószínuleg a főként württembergi eredetű Buda vidéki németség ajkán keletkezett torzítás eredménye. Az endermettingeni Albicker család tagjai 1764-ben leltek új otthonra a jezsuiták törökbálinti birtokán.A törökbálinti Benedikt Albicker (1746-1792 ) is Diósdra költözött, miután 1770-ben egy diósdi özvegyet vett nőül.( diósfa.hu ) A diósdi születésű Albecker Antal 1863-ban vette feleségűl a vele egykorú egyancsak tabáni Rohardt Jozefát. A nyilvántartásokban az 1870-es években szatócsként (Greissler), majd az 1890-es években már kocsmárosként szereplő Albecker Antal „polgári állása” a latinul kiállított házasságlevél szerint ekkor még vinicola (szőlőműves,kapás-németül hauer) ahogy leginkább nevezték akkoriban Budán őket. Ez nem volt egy ritka foglalkozás errefelé, hiszen akkr még- jó negyedszázaddal a szőlőket a környéken (is) kipusztító filoxéra (magyarul szőlőgyökértetű) megjelenése előtt- javában virágzott a szőlőművelés a közeli Gellérthegy , Naphegy és Sashegy lankáin. Albecker a Holdvilág utcában kezdte szatócsként, belekóstolt a dohánytőzsde üzletbe,majd bormérő lett,korcsmáros a Holdvilág u 7-ben ,ahol lakott. Későbbiekben a Hullám u 15-ben bérelt korcsmát. Veje ,Schreil Győző már itt átvette és vitte tovább az üzletet., Kereszt téri vendéglőben ő már csak magánzóként üldögélt.

2.
A fenti fotó, melynek alapján  a szerző rajza készült , azért  izgatta Zórád Ernő fantáziáját, mert a digitális világ előtt ő (ifjú koránál fogva) már csak a Kereszt téri Albeckert ismerhette .

Taban-anno


KILÁTÁS A GELLÉRTHEGYRŐL


2017. március 30., csütörtök

SZENT GELLÉRT HEGYE

ÚJ IDŐK 1939  július 9

A Szent Gellért-hegy 
Irta: Jajczay János


Lábai előtt hever a város. Noha a pest-budaiak bizalommal nézik, mégis félelmetesnek tartják. Mindenkitől az öregnek kijáró tisztelet illeti meg.
„Emlékeztet nagyra, mert nagy. És magasra biztató ..." ezt mondja róla a nemesen érző, már nem is szerényen élő, hanem szegénységben tengődő, a hegyaljában lakó Virág Benedek, az egykori pálos költő, aki természetesen nem is sejthette, hogy feloszlatott rendje valamikor megújúlva, a sziklák között, a martirhegyhez mint fecskefészek fog tapadni.
Ma sírja is itt van a Sziklakápolnában (1939-ben!!), amióta földi maradványait a tabáni temetőből kilakoltatták. A viharverte szürke sziklaszirtek a Duna mellett, egykedvűen szemlélik a várost. Vörösmarty megcsodálja:

„Midőn tekintem a sziklás hegyet 
Ámulva, melynek alját öblíti a szőke víznek féktelen árja.."

Azt mondják, vulkánikus eredetű. Minden bizonnyal ezért ilyen flegmatikus. Annál nagyobb dolog, mint a tűzhányóból való születés, nem történhetik vele. Türelmesen tűrte régen-régen, — ezt elárulták az őskori medvecsontok — hogy az ősember barlangjában tanyázzék. Itt a kikötőjük s táboroznak alatta a rómaiak. Mellette vonul el a népvándorlás s egy 'szent vére festi meredek szikláit.

Formája hiába olyan, mint valami óriási szív; érzéketlen. Nem indította meg a szent vértanú jajkiáltása, akit Vatháék megtámadtak, amikor küldöttséget vezetett Endre elé. Gellért megáldja bántalmazóit, mire azok feldühödve, súlyosan megsebesítik. Lándzsa járja át. A hegyre hurcolják, a köves oldalon egy kordélyon, Oláh Miklós szerint lóhoz kötve, míg mások állítása szerint szeges hordóban lökik le. Állítólag a gellérthegyi barlang előtt lehelte ki lelkét, ahol nemsokára ezután egy kis kápolna épült.
 (Dögvész idején szokták Szent Gellértet segítségül hívni.) Hívei ideiglenesen a kispesti, a mai Tabán területén állott Boldogasszony templomba temették s csak évszázadok múlva kerültek szent ereklyéi szülővárosába Velencébe, a San Domenicoba. Mi még tudjuk hegyünknek a Szenttel kapcsolatos históriáját, nem úgy mint a párizsiak, akik például már elfelejtették, hogy a Montmartre = mons mar
tyrum, St. Denis-ről kapta nevét.
Egykor Kellény bércének mondták, Szent István idejében Kelen-, egy időben Pesti-hegy a neve. Csupa ellentét! Keleti oldala rideg, vad, csupasz, meredek, míg a másik barátságos, szelíden lankás. Flegmatikusnak mondottuk, de csak látszatra az. Megfúrták s félelmetes, fojtószagú, forró, fortyogó, rejtélyes víz dinamikus ereje járja át. Szent hegy, mégis boszorkányok laknak rajta. A Sziklakápolnában — bejáratának sziluettje olyan, mint Nagymagyarország térképe — fehér remeték zsolozsmáznak.

* Kálváriáján ájtatosan imádkoznak, míg éjjel félelmetes vén banyák gyülekeznek a tetején. Ördögökkel cimborálnak: „Fent az ormon ködök ülnek, rém a rémmel elegyülnek, köztük átok a viszony". Denevér szárnycsapdosása, bagolyhuhogás, nyúzott eb vonítása, macska nyávogása hallik. Csúnya dolgok történnek itt boszorkányok szombatján. Varázsitalt főznek, förtelmes szagú kenőcsöt kotyvasztanak bögrében, akasztott ember zsírjából, dögök húsából.
 A banyák táncraperdülnek. Pirkadáskor csak a szél süvít, már nyoma sincs a vampiroknak.
De ne beszéljünk csak úgy felelőtlenül, idézzünk egy bírósági jegyzőkönyvet, melyet még 1741-ben vettek fel és amelyre Perczel József főispán, aki a tárgyalást vezette, pecsétjét is rányomta. A boszorkánypör vádlottja Vörös Ilona. A kihallgatás a következőképpen folyt:
„— Te mentél-e az istállóba?
— Nem én, hanem Paczolainé, vagyis Tamás Susa ment, ő is jelen volt.
— Mi végre ment oda, meg akarta-e vesztenyi, vagy meg akarta nyergelni a lovat?
— Meg akarta nyergelni.
— Hová akart rajta menni?
— Szent Gellértnek hegyére, valamelyik pincébe borért.
— Honnét tudod azt?
— Onnét tudom, mivel maga Tamás Susa mondotta.
— Mit szoktatok csinyálni, midőn a Szent Gellért hegyére mentek?
— Táncolunk mind a forgószél és hamar elmúlik.
— Hogyan mentél oda és mi állaton?
— Hol macskán, amely a Mohainéjé volt, hol gyereken.
— Mit csináltál ott és kivel?
— Aranyos patrácsot kerestem, meg kökörics füvet.
— Söprün jártál-e?
— Nem jártam, de lehetett volna menni rajta"
stb.
A pest-budai németajkuak Blocksbergnek nevezik, mert
Blockhaus, azaz egy fából épített erődítés volt a tetején. A romantikára hajlók azonban azt állítják, hogy a Gellért-hegy a Blocksberg nevet azért kapta, mert Németországban minden olyan hegyet, amelyen „lidérc tanyázott", mindig is így neveztek. Walpurgis éjjelén ilyen helyen járja pajzán táncát és űzi játékát a gonosz éppen úgy, mint a svéd Bllakullan vagy a francia Puy-de-Domon. Goethe látta, hogy mit művel az ördögfajzat, meg is írta:
„Gellérthegyre mi repülünk, Sárga tarlón, zöld búzán, Gellért csúcsán összegyűlünk ..." 
Ilyen romantikus hely ez a 133 méter magas hegy, amely minden bizonnyal a geológusok öröme. De a természettudósok másik csoportja is megcsodálja. Az öreg hegy hiú, tavasszal kidíszíti magát. Sziklái között megterem a csikófark; e sárga párnás növényfoltok, az országban csak itt találhatók. Állítólag a törökök hozták ide ezt a fűszerű növényt és a török pirosítót is. Fügebokrai a déli lejtőn —• senki sem gondol vele — vadon nőnek. Gyík, sikló tanyázik szikláin, bagoly, vadgalamb fészkel rajta.
Históriánk tanúja ez a néma, magasztos, majdnem fenséges hegy. Történeti a levegője. A szőke víz és a szürke hegy közötti keskeny rész Pannónia fő útja. A magyar királyok erre vonultak, midőn koronázásra Fehérvárra mentek. Egykor ezen a mocsaras úton halad és innen néz vissza utoljára a budai várra II. Lajos, amikor Mohács felé indul. És nemsokára erre lopakodik az ország szívébe a török.
Valamikor egy nagytudományú, szentéletű remete lakott barlangjában. Messzeföldről jártak hozzá gyógyulásért és a bölcs, a hegy lábánál lévő forró sárban fürdette meg a betegeket. Mátyás kertje a liegy nyugati oldalán kezdődött. Szökőkutak és szobrok díszítették. Állatseregletet is tartott itt, két oroszlánja is volt a nagy királynak, amelyek uruk halálakor egyszerre múltak ki. A hegy alatt levő fürdőt Mátyás építteti. A törökök ezt a fürdőt zöldoszloposnak nevezték. Evlia Cselebi különösen tisztaságát dicséri és ő jegyzi fel azt is, hogy délelőtt az igazhivő férfiak, délután a nők használhatták. De mert az asszonyok sötét estig tereferéltek, — csak azért, hogy abbahagyják a szapulást — a fürdősök a vizet leengedték alkonyatkor a medencéből.
A Gellért-hegyet a törökök Janina hőséről Gürz-Iliasnak nevezték. Amikor ez a vitéz elesett, itt a Gellért-hegyen temették el. A muzulmánok eleinte stratégiai szempontból jelentősnek tartották. Már 1541-ben sietve megerősítették. Később nem sokat törődtek vele, mert a védelmi vonalat másfelé vezették.
Amikor a budai várat a keresztények visszafoglalják s a sok ezer halottat úgy-ahogy eltakarítják, a Gellért-hegy aljáiban Tedeumot tartanak és a tetején tűzijátékot rendeznek.




Gellérthegyi csillagda

Rövidesen felépül a „Blockhaus", amely 1812-ig áll. 1813-ban a Palatinus ennek helyére teszi le a Csillagda alapkövét, amelyet a királyi várból idehelyeznek. Az „égvizsgáló torony", azaz „Uranus temploma", amint ekkor nevezték, egy félszázadig állt itt.


**Ennek helyére épül a Citadella, amelyet egy Zittó nevezetű altábornagy tervezett a Buda körüli védelmi övezet részeként. A tömzsi, várszerű épület a pest-budaiak szemében mindig rejtélyes. Nem győznek róla beszélni. Csodálják „bevehetetlen", méteres vastag falát, a körülötte tátongó mélységet, nedves, sötét folyosóit, puskaporraktárát, ágyútárát, megvasalt szörnyű vasajtajait, mélyen lenyúló kútját, amelynek vizével az árkot el tudták árasztani.
Ezt a sejtelmes, szürke kőkoronát,, amelyről ágyú meredezett a békés városra, sokszor akarták már lerombolni. Fantasztikus terveket agyaltak ki. Kilátó, budai Eiffel-torony, monstruózus szobor, mozi, színház, szálloda, melyhez alagút, lift, sikló vezetett volna, walhalla, pantheon,
és ki tudná felsorolni, mi minden csoda épült volna ide, melyhez természetesen menten az ízléstelennél ízléstelenebb tervek is elkészültek.
A legemelkedettebb elgondolás Széchenyié volt, aki „üdvleidét" tervezett ide. Be kívánta ültetni a hegyet, hogy „csendkéjt lehelő tölgyes legyen", amelyben nagyjaink ereklyéit, hamwedreit helyezték volna el. Széchenyi erről a kedvenc gondolatáról naplójában így ír: „Gondoljunk csak oly helyet fővárosunkhoz közel, hol minden magyar megfordulhat, s ahol azoknak hamvai érdemükhöz méltóan egyesíttetnének, akik annyitól feledve, sőt, rokonhiveiktől is csak ritkán említve, mert hiszen ilyen gyarló az ember, most emlék nélkül feküsznek a Hon minden részében. Milly gyönyörű lelki benyomást tenne az a sok, tavaszát csak most élő hazánkfiára, ha nemzetünk, vagy inkább lelki kivonata legalább testileg ígv egyesítve s könnyen felkereshetőleg lelné nyugtát." 
Már a pogány világban is az volt a szokás, hogy a tavasz kezdetén valami hegyen mulatságot rendeztek. Ezen azután rendszerint mindenfajta gókler részt vett. Bűvészek, jósok, és egyéb ördögi kultuszt űzők ilyen helyt nagy szerephez jutottak. Ki tudja, talán a boszorkánymesék eredete a hegygyei kapcsolatban itt kereshető. Ezeknek a régi tavaszi mulatságoknak volt a csökevénye a gellérthegyi búcsú. Csend és nyugalom honolt egész évben a hegyen, zajos csak búcsúkor meg szüretkor.
Gellérthegyi búcsú a XIX. században
*** PestBudán az év első búcsúját itt tartották húsvét hétfőjén, akkor, amikor meghalt a tél. Ez ellen nem volt apelláta, ide fel kellett menni. Ilyenkor már a fűnek szaga van, s a tél börtönéből kiszabadultak az emberek. Ezren és ezren lepik el a hegyet. A csillagvizsgáló nyugalma, a lőréses falak körüli csend megszakadt egy napra. Ökörsütés, lacikonyha, rögtönzött kocsmák, hegyén-hátán. Porecet, mézeskalácsot, jószagú pattogatott kukoricát, tökmagot, török édességet árultak. A sok-sok bódé, a krajcáros komédia ellenállhatatlanul vonzotta a biedermeier-korabeli pestieket, budaiakat. Szabó, szatócs, szűcs, lakatos, kéményseprő, varga, lapkihordó, kifutó, cédulaosztó, lámpagyujtogató, borbély, pincér, meg sok más mesterember, mesterlegény, katonák, asszonyok, lányok, cselédek, fiatalok, öregek úgy gomolyogtak itt, mint Madách londoni vásárjában a tömeg. Az olaszok, akik a testvérvárosban laktak, festői viseletben jártak-keltek, sípoltak, dudáltak és kerepeltek. Innen vált szokásossá a búcsúbeli duda. A budaiak egycsoportban jöttek fel. Előzőleg a tabáni Kereszt-téren, amelyet, mert a kötélverők használták, Köteles-térnek is neveztek, gyülekeznek. A kereszt előtt imádkoztak, majd felkapaszkodtak a hegyre és azután hajrá! — megkezdődött a mulatság.
Naranccsal, almával, tojással hajigálták egymást, —• ez volt a módi — ami annyira elfajult, hogy a polgárok sokszor dagadt fejjel kerültek haza. 1871-ben ezt a dobálódzást falragaszokon tiltották el egyszer és mindenkorra. Egyébként egy régi folyóiratban ezt olvassuk; „a népraj jól mulatá magát, számos kézi orgonák hangja mellett". Nem volt könnyű feljutni a rossz utakon, de még nehezebb napnyugtával, illuminált állapotban lekerülni, mert bizony a búcsúsok alaposan felöntöttek a garatra. Mikor besötétedett, szekérre rakták az üres boroshordókat, a sátorosok a sátorfájukat és a koldusok, meg a kintornások sorfala között döcögtek haza. A tavasztól megrészegedett boldog
párok a verkliseket elkerülve, a meredekebb részeken ereszkedtek le. Őket a hold, a szerelmesek titoktartó őre kísérte.
A gellérthegyi virágillatos bornak nem volt párja. Értették alatta a sashegyit, vagy mint régen nevezték, az istenhegyit is. A Sashegyet meg környékét Sasadnak nevezték. A sassal kapcsolatos elnevezés azonban tévedésen alapszik, mert nem Adlersberg =' Sashegy, hanem Adelsberg, azaz Nemesek-hegye. Tudniillik a nemesek csapatai táboroztak Buda visszafoglalásakor ezen a tájon. A Sashegy tövében állott az az úrilak, amelyet Jókai a Szerelem bolondjaiban annyi romantikával írt le. A Gellért-hegy körüli szőlőhegyek már Mátyás idejében híresek; ő maga igen szerette az itt termett nedűt. Tudjuk, jó embereinek ajándékba is küldött belőle. A mult században még híresek itt a szüretek. Sándor Móric gróf évente kijárt ide őszi mulatságra egy Weber nevű . magasrangú katonatiszt szőlőjébe, akit azzal szokott volt rémíteni, hogy nagy mustos kádjait átugratta.
Gellérthegy a XIX. században


Andersen, a híres meseköltő, amikor PestBudán jár, nem gvőzi csodálni az elébe táruló tündéri panorámát. ,.Micsoda kilátás, — áradozik — vájjon, hogy is lehetne szavakba önteni, mikép lehetne kifejezni a fényben ragyogó látványt?" Igaza van! Ma is úgy érezzük, egész valószínűtlen az a kép, amely elénk tárul, ha a Gellért-szobor, a modern sziklakert fölött állunk. Époen ezért, aki szereti a lelkét sznhqdiára engedni, fogadja meg a régi költő, Ányos Pál tanácsát:
„Üljünk fel, Gellértnek sziklás tetejére,
S küldjünk egy bús hangot Rákos mezejére."


* Boszorkányéj

**Citadella

*** Gellérthegyi búcsú



2017. március 29., szerda

MIGRÁNSOK ÉS UTAZÓK BUDÁN ANNO 1715

300 évvel ezelőtt nagy bevándorlási hullám indult meg a török alól immár tartósan felszabadított területek felé. Rákóczi szabadságharca után a harcokban feldúlt és elnéptelenedett földekre a hazai főnemesség adókedvezményekkel csábítgatta a német bevándorlókat olyannyira,hogy a német földesurak hamarosan "elengedési pénzt" voltak kénytelenek kérni a hazájukat az új Kánaán miatt elhagyó telepesek miatt. A mai divatos kifejezéssel "migránsok" az úgynevezett Ulmer Schachtel típusú dereglyékkel úsztattak le a Dunán, a rácok pedig délről jöttek menekülve a török elől.




A német, s vele a tót és részben a rác telepítés történetét részletesen csak úgy mondhatnánk el, ha minden egyes nagybirtokos ily telepítő munkájával külön foglalkozhatnánk. Ehelyett legyen elég néhány nevezetesebb telepítést megemlítenem. A budai hegyek sváb falvai régi települések, Pilisvörösvár német lakóit 1692-ben a Majthényiek hozták be, Budakeszit 1718-ban gróf Zichy Péter, Törökbálintot 1701–2-ben a jezsuiták telepítették. Dunaharaszti Ráday-telepítés.



 A csepeli német falvakat Savoyai Eugén telepíti be, részben még 1706-ban, a Rákóczi-felkelés alatt, részben utóbb; Budafok lakóit is ő hozza 1714-ben Breisgauból. Tétény, Torbágy németjeit több birtokos: Rudnyánszky, Sándor, Szily, Hadik stb. hozatta be. Buda és Pest körül ötven évnél tovább tart a telepítő munka, Grassalkovich Antal Soroksárt 1742-ben, Örkényt 1750-ben, Gödöllőt 1753–4-ben ülteti meg. Hartát Ráday Pál gróf 1723-ban protestáns emigránsokkal népesíti be. Fejér megye vérteshegységbeli német falvait a 20-as években telepítik be a földesurak: Esterházy, Zichy, Bajzáth, Brunszwick, Rosty urak, a jezsuita és pálos rendek.


KÖLTEMÉNY A BETELEPÜLÉSI IDŐKBŐL


A Duna csak folyik és folyik

éjjel-nappal a tenger felé.
Hullám hullámot von maga után
de egyet sem látsz már.
Minden tavaszon visszatérnek a fecskék,
a gólya is megérkezik,
de akik Magyarországra mentek,
soha vissza nem térnek.

Magyarország a leggazdagabb ország,
sok bor és búza terem ott.
így mondták Günzburgban,
a hajók már készen állnak,
ott sok hal és vad és szárnyas van
és végtelen a legelő.
Aki most költözik Magyarországra,
arany idők várnak arra.

A kedvesem is szerencsét próbált,
de nem csak úgy kedvtelésből,
és mielőtt az orgona harmadszor nyílik,
feleségül veszlek, - mondta.
Hét, hét hosszú esztendő telt el,
bárcsak lehetnék a kedvesemmel,
de senki nem tudja, hol a sírja.

(ismeretlen szerző)


Ebben a zűrzavaros időben utazott át az országon  egy angol, aki történetesen a bécsi angol követségen titkárként dolgozott

CLEMENTS SIMON

UTAZÁSA HAZÁNKBAN

I715-BEN. 

Ezen fölötte érdekes útleirásnak eredetijét a British Museuniban őrizik az Egerton-féle gyűjteményben (a'2167. sz. a.). Szerzőjéről csak annyit sikerült megtudnom, hogy 1710-ben a hóbortos
Lord Peterborough kiséretében Londonból Bécsbe utazott. A lord legutolsó életírójának véleménye szerint e diplomatiai küldetésnek fő czélja volt őt az országból eltávolítani.
A kézirat három részből áll. melyeknek csak másodika érdekel bennünket ez alkalommal. Ennek czíme :
«A Journal of my travails into Lower Hungary, Sclavonia, Croatia, Friuli, Carniola and Stiria in Ye Year
1715.»
Mint látni fogjuk, Clements minden hol híven följegyzi, hogy miféle bor terem az illető vidéken és azért nincsen kizárva a lehetőség, hogy ő üzleti dolgokban utazta be hazánkat.

Ennyit bevezetésül. — Bécsből julius 19-én, egy pénteki napon indult el utazónk, dél tájban, még pedig hajón, melyen Budáig tette meg az utat. Még aznap este 9 órakor eljutott Pozsonyig és az út hossza az ő becslése szerint 10 német «league» volt, melyből 15 esik egy földrajzi fokra s ő azért a német league-t négy angol mérföldnek számítja, mert ezekből meg 60 esik egy fokra, csakhogy tengeri • mérföld. Száraz úton azonban — írja tovább — csak alig 9 (német) league
volt a távolság.





Pozsony egy régi kettős fallal és árokkal volt az ő idejében körülvéve : külvárosai pedig terjedelmesebbek voltak mint a város és szintén fallal voltak körülvéve. Megemlíti a régi várat, melybe csak egyetlen egy, a hegy oldalában tekergő úton lehetett bejutni. és melyben a magyar koronát őrizték, melylyel a császárt (így !) megkoronázták. A diétát vagy országgyűlést szintén itt tartották.
Voll körülbelül 1500 háza és a Dunán egy 750 lépésnyi hosszú hídja, mely 72 hajón nyugodott. Egv rövidebb és csak 12 hajón nyugvó hídja pedig a Folyó egy mellékágán vezetett át. Sok protestáns volt a lakosok közt és a vidékén is, kiknek meg volt engedve, hogy-nyilvános hivatalokat viseljenek (who are admitted into magistracy)
és nagy gyülekező házuk (értsd istentisztelet tartására) volt a külvárosokban és három lelkészük. Sok bor terem itt; azok, melyeket megízleltem, simák voltak, de nem erősek.
Julius 20-án délutáni 1 órakor tovább utazott és nemsokára a Csallóközhöz (the island of Schutt) érkezett. Tavaly— írja — egy 3 angol mérföld hosszú új ágat ástak itt. Az apróbb szigetek vízparti növényzettel, fűzesekkel és bokrokkal vannak ellepve, de a nagyobbakon sok ember lakik; mint értesítették 72 város és falu van rajta, legelőkkel és mocsaras vidékkel : a talaj jó. Az úri népség (we) a hajón maradt, a szolganépség közül azonban többen nagy tüzet raktak a parton. Utasainkat végtelenül gyötörte- a sok szúnyog. Ez már a rendes panasz a legtöbb utazó részéről.
Julius 21-én reggeli négy órakor tovább indultak és nemsokára egy «Ashaw» nevű falúhoz értek, melynek volt temploma és 30—40 szegényes háza. Itt partra szálltak és azt találták, hogy a faluban egy kapitány és 22 katona volt beszállásolva. Este 5-kor Komáromhoz érkeztek, mely
 utazónk becslése szerint 60 angol mfdre van Pozsonytól. Komárom egy nyílt hely (open place) — írja •— vagy citv (amint nevezik) a Csallóköz legvégén, mintegy 300 vagy -100 házzal és egy erős várral, melyet a török ostromolt volt, de soha be nem vett. Itt maradtak az éjszakára.
 Szőlő, az itt nincs

Julius 22-én 8 órakor tovább indultak, de déltájban oly erősen kezdett fújni a szél, hogy négy óra hosszat kénytelenek valának egy «Scheuter» (az írás nem igen olvasható) nevű német falunál megállapodni. így történt azután, hogv már esti 8 órára járt az idő, midőn Esztergom alá «rtek, hol megháltak. mérföldre innen feküdt Buda, a folyam déli oldalán, hova este 5 órakor érkeztek meg. 

Buda három részből áll — így szól a leírás
. — Ezek egyike, a főrész, egy meredek sziklás magaslaton van és egy jó fél mérföld hosszú és egy negyed mérföldnél valamivel keskenyebb. A nyugoti végén van négy utczája, de a keleti végén két utczára szűkül össze és a legvégén csak egyetlen egy bő utczája van, mely a kastélyba vezet, melyet a várostól erős, magas fal választ el. Átkelve egy lágas udvaron vagy fegyvertéren (place of arms) egy második falhoz jutunk, széles árokkal. Egy- második ilyen udvar pedig egy harmadik falhoz vezet, a melyben a kastély legbensőbb lakosztálya (ye inmost appartment) van elhelyezve. Ezelőtt a magyar királyok székhelye volt, de jelenleg csak impozáns (stately) épületeknek romjai és túlságosan erős falak láthatók. A város két fallal, némely helyen hárommal is, van bekerítve, melyek bámulatos vastagságúak és az egész város oly erősen van megvédve a természettől és mesterséges módon, hogy az egész helyet egy nagy erősségnek lehet tekinteni, de egy magas begy túlszárnyalja, melynek tetején egy régi erőd van romokban egy ágyúlövésnyire Budavárának keleti végétől. A lemenet a vizivárosba igen meredek ; e városrész a Duna mellett terül el egy mérföldnyire és hosszú kerülőben fallal van bekerítve, mely a Dunától a felső-városig terjed. 

A ráczváros a völgyet foglalja el és a hegyoldalt a keleti oldalon ; talán valami 1500 vagy 2000 nyomorúlt, sárral tapasztott és szalmával födött viskóból áll, de oly sűrű a lakossága, hogy mint mondják 20,000 lélekre rúg, kik közt van néhány vagyonos ember is. A ráczok mindig elkülönítve élnek a magyaroktól és németektől és két vagy három család lakik egy-egy ilyen házikóban, hogy zavarons időben mindig készen legyenek kihurczolkodi. Van még egy negyedik város is, Pest, a folyam túlsó oldalán, melylyel egy röpülő-hidon közlekednek. Két hosszú hajó vagy bárka össze van kötve, melyeken egy minlegy 50 láb széles és ugyanolyan hosszú padozat van elhelyezve, melyen egyszerre 300 vagy 400 embert lehet átszállítani. Ez az alkotmány egy legalább is hosszú vastag kötéllel egy horgonyhoz van erősítve és az áram ereje, két kormányrúd segélyével, a hidat áttereli a folyó -egyik partjától a másikra minden evezés nélkül. Pest talán egy mérföld hosszú és ugyanolyan széles és magas fallal van bekerítve. 


Budát a török 1529-ben elfoglalta és azután valami nyolcz izben ostromolták, de sikertelenül, míg végre a szövetséges keresztény hadsereg visszafoglalta azt 1686-ban igen erélyes ostrom és elhatározott védelem után, mely 12 hétig tartott s melynek folyamában egy templom kivételével majdnem minden épület elpusztult és majdnem az egész őrséget és lakosságot kardélre hányták. Az épületek közül sokat kijavítottak, de csak keveset fejeztek be egészen, úgy hogy a felső városban csak valami 180-ról lehet azt állítani, hogy lakik valaki bennük. Az erődítmények, a külső fal kivételével, romokban maradtak azóta a mostan folyó (1715.) évig, midőn a jelenlegi kormányzó, Regal tábornok parancsot kapott, hogy az egészet befejeztesse és azért most tel. jes erélylyel folytattatja a munkálatokat. A városban nincsen jó víz, s azért a Dunából és némi távolságban található forrásokból födözik a szükségletet. Vannak itt meleg fürdők, melyeknek legkiválóbbját Császár-fürdőnek hívják és a nyugoti végén fekszik. Több szakaszra van osztva, melyekben különböző fokú a hőség, különben a berendezés és bűz épp olyanok mint nálunk Angliában, de a hőség valamivel nagyobb. Mintegy nyíllövésre a Császár-fürdőtől és épp oly távolságra a Dunától Van egy nagy tócsa (pond) a sziklák tövében, mely bő mennyiségben szolgáltatja a vizet, mely egy négy pár kővel dolgozó malmot hajt. A víz sohasem fagy meg, még a malomnál sem. Ezen fürdőnek átellenében van két sziget, mindkettejük hőforrásokkal.

 Utazónk ezután leírja a hegyeket, szőlőket s megemlíti, hogy kedvező évadokban jóminőségű vörösbor terem itt, mely nagyon emlékeztet a bordeauxi borra (Ye French clarit) és melynek akóját (körülbelül 15 gallonját) 3, 4 egész 5 forintért lehet vásárolni, de az utolsó három esztendőben a szüret oly rossz volt, hogy utazónk alig tudott ivásra alkalmas bort találni



A folyam túlsó oldala egy rengeteg nagy, száraz lapálynak képezi határát ; de Pest kivételével kevés ház van rajta és csak egyetlen kis falu : különben alig lehet látni valahol egy cserjét, fát vagy épületet. A Duna Budánál igen mély és egy jó negyedmérföld széles ; több nagy lakott sziget van a folyam mentében, fölül is, alul is. 

Több török mecset áll még mináretjeikkel az alsó-városban és Pesten. Szerző ezután megmagyarázza, hogy mi az a mináret és milyen, és hozzá teszi, hogy nagyon hasonlít a londoni «Monument»-re (mely, mint tudjuk, az 1666-iki borzasztó tűzvész emlékére épült). Összesen 18 napig maradt szerzőnk Budán, hol lovakat vásárolt az útnak folytatására.


CLEMENTS SIMON
Angol dimplomata és közgazdász 1654?-1730?
1711-14 között Bécsben követségi titkár, az utazás alatt titkos megbízatása valőszínüleg a borpiacok feltérkpezése



   A  magyar bornak ezidőben nagy keletje volt. Egy élelmes angol  közgazdász  hasznot is hajt ,fedezi utazása költségeit


2017. március 28., kedd

GYÁRFÁS ENDRE:PEST-BUDAI HIEDELMEK

A hiedelmek zöme az egész nép vagy több nép tudatában nagyon hasonló, vagy éppenséggel azonos. Alaprétegük még az őskorból, az emberi gondolkozás gyerekkorából származik. Van azonban egy sajátos válfajuk, mely egy-egy földrajzi hely — folyó, hegy, barlang, erdő — múltjához és mindenkori jelenéhez fűződik. 
A gellérthegyi boszorkányünnepek hiedelme is közéjük tartozik. Kérdés azonban, hogy a különös, magányos, sziklás hegyről terjedt-e el a hátborzongató hír, vagy pedig a néphitben már ősidők óta élő babona talált itt konkrét helyet, amelyre rátapadhat. Arról van szó ugyanis, hogy a legtöbb nép hitvilágában él egy magányos hegy, ahol a földöntúli lények — istenek, rossz szellemek, ördögök, boszorkányok — varázslatos tetteket visznek végbe.
Finnugor rokonaink, a manysik és a chantik például magas, szép fekvésű dombokat választottak áldozóhelyül, különösen kedvelték a sziklákat. A honfoglaláskori pogány magyarokról tudjuk, hogy az új hazában több hegyen rendeztek áldozati ünnepélyeket: az Ikva-parti Egykőn (ma Hegykővé torzult az eredeti Egykő „szentkő" jelentésű neve), Tokaj hegyén, Erdélyben az Ördögoltáron stb. A Gellérthegyen (akkoriban még Pesti hegynek illetve Újhegynek hívták) mindezt megtalálták. Valószínű, hogy itt is pogány ünnepség zajlott éppen, amikor a hittérítő Gellért püspök váratlan megjelenése felbőszítette a csoportot és kiváltotta belőlük a történelmi gyilkosságot. Adataink vannak arról, hogy az Árpád-korban a tiltott ősi vallás hívei a Gellérthegy barlangjaiban folytatták a keresztény polgárok számára rejtélyes, „ördögi" szertartásaikat.
Több évszázad telt el azután, hogy Kálmán király törvénybe foglalta: „boszorkányok pedig nincsenek", de a Gellérthegyhez fűződő boszorkányszombatok hiedelme nem pusztult el, sőt, szívóssága megdöbbentő arányban tárul elénk a XVII —XVIII. századi magyar boszorkánypörökben. Pedig akkorra a hegy már nem számított „kies helynek": tövében fürdők, tetején a törökök „GüzElias"erődje, oldalában a Ráczváros a cserzőműhelyekkel, mind a civilizáció eredménye volt. 1682. január 24-én az egyik híres debreceni boszorkánypörben a vádlottak padjára került Dániel Kovácsné és Csókási Györgyné, „Szentgellért hegyére járó, bűjös-bájos, ódó-kötő, másokat megrontó, boszorkány, parázna személyek, orvok is." Vörös Ilona úgy vallott 1741-ben Pakson, hogy az ördögök mátkája volt, fekete varjú és holló képében járt hozzá a gonosz, így hívta a Gellérthegyre. Almási Szalai János prédikátor 1794-ben Kassán kiadott könyvében ezt írja: „A boszorkányokról, kan ördögökről azt mondják, hogy ezek az embert meg nyergelik és a' Szent Gellért hegyére vagy ők tudják hova lovagolnak ..."
Mikor jártak a „boszorkányok" a Gellérthegyre, és tulajdonképpen mit csináltak ott? A néphit szerint Szent György, Pünkösd és Luca napján indultak a kopár hegytetőre, közlekedési eszközük macska, gyermek, deák vagy férfiember háta volt, leginkább azonban szalmaszálon, seprűn, lóvá varázsolt szalmakötegen utaznak. (Mellesleg: innen a „lóvá tenni" kifejezés.) A hegyen aztán táncoltak, mint a forgószél és fajtalankodtak az ördögökkel.
     Vajon ez a különös ceremónia kizárólag a pogány magyarság áldozásaiból származnék ?
Dömötör Sándor kitűnő tanulmányában (Szent Gellért hegye és a boszorkányok; 1940) így summázza a tudományos véleményeket:
„Valószínű, hogy felülről szivárgott lefelé a boszorkányokra vonatkozó hiedelmek egy része, azonban tagadhatatlan, hogy keveredett olyan elemekkel, amelyek élő, a pogánykorból fennmaradt magyar hagyományok lehettek."
Mit jelent az, hogy „felülről szivárgott lefelé" ?
Kálmdnchey Zoltán rajza
Ki mondta?...
Ki mondta, hogy nincsenek ördögök ? Ő nem ismerte az ocsmány dögöt, a szörnyű némbert, a gellérthegyi üstök rühes szakácsnőjét, aki lába közé kapván az éjszakát, a fellegekig riszálja magát? Én ismerem. Kihányta a pokol, frissen-ásott sírom fölött guggol, s még itt is, túl a lét határain, kénkö-bűzzel fertőzi álmaim.
Benjámin László
Ezen Dömötör azt érti, hogy a széphistóriákból, népkönyvekből, legendákból, prédikációból, és nem utolsó sorban a magyarok között letelepedett nyugati népcsoportok hiedelemkincséből. A boszorkányhit ugyanis, és különösen a hegyi boszorkánymulatságok babonája más népeknél is rendkívül elevenen élt. A németországi Harzhegységben például a furcsa alakú, sziklás Brokkensberghez fűződtek az effajta hiedelmek. Goethe Faustjában is itt játszódik (ez a Vénuszhegy) a „Valpurgis éj". Számos egyéb irodalmi és zenei alkotás dolgozta fel ezt a témát; (csak egy példa: Musszorgszkij műve, az „Egy éj a kopár hegyen"). A magas hegyek benépesítése isteni vagy ördögi lényekkel még régebbi, mint maga a boszorkányfogalom. A görögök istenei az Olymposzon, múzsái a Parnasszoszon laktak. A népmesék gyakori szereplője a „nagy hegyi szellem". Nem lehetetlen, hogy a mózesi Szinai hegyének és a krisztusi Olajfák hegyének legendája is erről az ősrégi hitről ágazott.
De térjünk vissza az ismerős Gellérthegyre! A Harz-iBrockensbergés a Gellérthegy analógiája nem erőltetett, már csak azért sem, mert a Budán letelepedett svábok sokáig Blocksbergnek nevezték a mi hegyünket. (Az igaziBrockensberg
is ezt a nevet kapta az újkorban.)
A gellérthegyi boszorkányünnep tehát, mint magyar változat, szervesen illeszkedik a nemzetközihiedelemkincsbe. Egyes vidékeinken a név függetlenné vált magától a hegytől: Gellérthegynek nevezik a helybéli magaslatot is, ahol a falusi boszorkányok gyűléseznek. Nem kellett minden gyűlést Pest-Budán tartani.
A legmakacsabb hiedelmek is elsorvadnak egyszer, ha a tudomány még makacsabb. Ez esetben még nagy tudományra sem volt szükség, csak arra, hogy az ember állandóan szemmel tartsa a Gellérthegyet. Felépült a Citadella, majd a villák, a vendéglők, az utak, jött a villany. . . és ki hisz ma már a budapesti „valpurgis-éjben" ? Legalább is abban, ami a Gellérthegyen zajlik.
Szelíd hegyünk azonban nemcsak boszorkányokat szült a babonás agyakban, hanem más fantazmagóriákat is. Gaál György 1804-ben ezt írja „Furkáts Tamás levelei" címmel kiadott könyvében:
„Budán közönségesen azt beszéllik, hogy a' Szent Gellért hegye nem sokára tüzet fog okádni és azért az emberek már olly félelembe vágynák, hogy a' Hidat a' Dunából már kivették, ne talántán a' Híd-is, mivel a'hegytül nem igen messzire áll, megégjen, és ezáltal a' Duna-is megpörkölődjön." (Közli: Trócsányi Zoltán Régi világ, furcsa világ című művében.)
Ez a hiedelem nyilván onnan ered, hogy a polgárok olvastak vagy hallottak valamit a híres, távoli tűzhányókról, tudták, hogy azok is ilyen magányos, csapott tetejű hegyek. Természetesen a Gellérthegy a tudomány szerint sohasem lehetett vulkán.
Még egy hagyományt említek a Gellérttel kapcsolatban. A budai hegyek mögött meghúzódó Tök községben még ma is mesélik az öregek, hogy a Gellérthegy tetején „felvetődött" a pénz. „Úgy lángolt, mint mikor a szalmakazal ég. Találtak is sok pénzt, akik a hegy hátulját kivágták." Ez annak a nemzetközileg elterjedt babonának helyi alkalmazása, mely szerint a kóbor láng, a lidérc megmutatja, hol rejtőzik a földbe ásott kincs. Így magyarázhatta otthon egy-két Budára járó töki vásáros a gellérthegyi kőbányászatot.
A gellérthegyi boszorkányhiedelem jó témát adott Csók Istvánnak „ Vámpírok" című kompozíciójához (Petrás István felv.)
Tökön iegyezte fel Loschdorfer Anna 1935-ben azt is, hogy egy öregasszony megkente a hónalját és elszállt a János-hegyre. „Az Istennek ami állatya van, az mind ott vót. Bőgtek a bikák, a tehenek bömbőtek, az oroszlányok ordétottak, a kakasok kukorétottak. A boszorkányok meg táncótak." Ez persze nem más, mint a gellérthegyi színjáték, és valószínűleg azért szerepel a János-hegy, mert Tökről ez a látható legmagasabb pont.
Ami a pénzfelvető lidércet illeti, Budapest földrajzi helyei közül nemcsak a Gellértet, hanem a Rákos-patakot is meglátogatta. Kalina Julianna gyűjtötte Rákoskeresztúron a következő „receptet": végy egy fekete tyúk tojását, kösd át selyemkendővel, három hétig tartsd a hónod alatt, és lidérc kel ki belőle, mely sok pénzt visz neked. Egy ember így is tett, de tíz nap után a tojás már égette a bőrét, ő meg félt, hogy idejekorán kikel a lidérc és elpusztítja. "
Most az olyan babonák felett tartolt rövid seregszemlét, amelyek az emberi tudat legrégibb rétegéből származnak, és a világon majdnem mindenütt elterjedtek. Azért „pestbudaiak", mert valamilyen helybeli esemény alkalmával, vagy helybeli objektum kapcsán pattantak elő az emlékezetből és léptek a tettek mezejére.
A régiek azt hitték, hogy ha valakit felakasztanak, az szerencsétlenség. Van benne valami. De abban már semmi, hogy a szerencsétlenség beleivódik a bitófába is, és akinek a házában akárcsak egy forgácsa is van a bitónak, attól ez a megszállott forgács távol tartja az egyéb szerencsétlenséget. 1843-ban Pesten egy kivégzett katona akasztófáját a nézők forgácsokra törték és hazavitték. Még korábban, 1830-ban így panaszkodik a Nemzeti Újság:
„Nem lehet kiűzni a pesti népből azt a babonát, hogy a kivégzettek ruhái, körmei stb. szerencsét hoznak. Kivégzés után ez jó üzletet jelent a hóhérlegényeknek."
Szendrey Zsigmond említi, hogy 1795-ben, Martinovicsék kivégzésekor felrohant a tönkhöz egy fiatal lány, és egy kortyot ivott őz Pá! véréből. E borzalmas babona szerint a kivégzettek vére epilepsziát gyógyít.
A „távoltartás" hiedelemcsaládjába tartozik az az eset is, amely 1792-ben zajlott le néhány budai templom előtt. Nagyszombaton mise után máglyákat gyújtottak, s amikor a fa csaknem szénné égett, kijött a pap egyházi öltözetben, mormolt valamit és megáldotta a „néma szenet". A nép széthordta és hazavitte a faszéndarabkákat, mert azt tartotta, hogy a villám nem üt olyan házba, ahol ilyet őriznek, ős-pogány babona a keresztény egyház áldásával! (Közli: Trócsányi Zoltán fent idézett könyvében.)
Tűzről és fáról szól az a pesti hír, amit a múlt század utolsó évében közöltek a lapok. A Kerepesi Temetőben egy férfi korhadt fakeresztet lopott. A bíróságon ezt vallotta: „Tetszik tudni, mint afféle munkásnak, nagyon keserves az életem. Még a száraz kenyérre valót se tudom megkeresni. Elpanaszoltam a bajom egy öregasszonynak, aki azt tanácsolta, hogy Szent György napján éjfélkor menjek ki a temetőbe s hozzak magamnak onnét két fejfát. Ezeket otthon gyújtsam meg, és ha parázzsá égtek, ugorjak rajtuk keresztül. Akkor semmi bajom sem lesz többé. Kapok gazdag feleséget, akivel boldogan fogok élni." A szentivánéji tűzugrás ősi mágiás szokása így élt tovább valahol egy
Karpfenstein utcai ház harmadik emeletén.
• Az egyház és főleg a jezsuita rend általában — néhány kivétellel — igyekezett irtani a pogány babonákat. De gondoskodott utánpótlásukról is. Se szeri, se száma a pest-budai keresztény kegyhelyeknek, melyek a betegeket „gyógyították". Szent Ignác vize, Xavéri Szt. Ferenc ereklyéje, a Gellért-kápolnt, Máriaremete — mind megannyi
csodahely volt. Ezenközben az óbudai füvesasszonyok is segítettek a szenteknek, hogy kevesebben szoruljanak kórházi kezelésre.
A modern nagyváros sem ment a szomszédba egy kis babonaságért. A kereskedővilágban — ahol a szerencse sokat számított — például újraéledt a vasnak és az újholdat idéző vaspatkónak őskori babonája. A vas szerencséthozó szerepe már a vaskorszakban kialakult, mert a vas megvédte az embert a külső csapásoktól. Az is misztikussá avatta, hogy tűzben született. Később ördögűző erőt tulajdonítottak neki, a patkónak meg gyógy- és védőerőt. Úgy látszik, tudták ezt a Dob utca 3-ban és a 16-ban is, amikor hetven évvel ezelőtt vaspatkó, szereltek az üzletek két szélső ajtajába. A Károly körút (ma Tanács krt) 6-ban a kapuszorítónak volt patkó alakja. Aki keres, ma is talál.
A Kőmíves Kelemen balladából ismert óbabilon építőáldozat enyhe maradékát is napfényre tárta néhány régi ház lebontása: csirkecsontokat találtak a habarcsban. A hidakról szóló babonát Arany János építette bele Hídavatás c. költeményébe.
Befejezésül, röviden megemlítenék néhány divatos „modern" babonát. Főleg tárgyakhoz fűződnek, helyesebben „bigyókhoz" — műanyag vagy szőrállatkák, bojtok, figurák ezek — melyek a héber Kabala nevet viselik. Autósok és vizsgázók nagy-nagy szeretettel óvják őket. Általában a mai pesti babonaság a közlekedők és vizsgázók közül szedi legtöbb áldozatát. No meg a lottózók és totózók közül.
E! kell azonban ismernünk, hogy az utóbbi évtizedekben nagyon sok babona, hiedelem ment ki a pesti szokásból, illetve adta át a helyét szelídebbeknek, játékosabbaknak. Bizony így van. Kopogjuk le!

De csak fán, és alulról felfelé, háromszor.

forrás: Budapest folyóirat 1966 június

2017. március 27., hétfő

MOST MÁR BIZTOSAN LESZ KIEGYEZÉS




Hakatok pesti korcsmáros hirdetése Ferencz József közelgő megkoronázása alkalmából:

Nyári vendéglő a Gellérthegyen 3000 rózsa- dió- és akácfa csemete  beülteésével, tágas kocsiszin, istálló és három szoba bérlési lehetőséggel

Érdeklődés és sürgönycím Mihálkovits János ügyvéd Sütő utcai címére

Forrás: Budapest Hirlap 1867 április 21

Nem kétséges, ezek után a kiegyezés megtartatik. 

És lőn!


2017. március 25., szombat

RÉGI TABÁNI HÁZAK NYOMÁBAN

Az Uj Idők  1895 és 1949 között híres szépirodalmi ,művészeti és kritikai folyórat volt, a művelt polgárság mértékadó lapja.Ennek ellenére az alábbi írásban hemzsegnek  az akkortájt népszerű , de sokszor máig ható akaratlan , vagy szándékos ferdítése, tévedések (vastagon szedve)



RÉGI TABÁNI HÁZAK

Új Idők 1928 november 25


Régi tabáni házak. Török ház a Fehérsas-téren, melynek felső kis ablakai az egykori hárem felső kis ablakai voltak


Az amatőr fotografusoknak évtizedek óta elcsépelt témája a Tabán, amelynek zegzugos utcái, omladozó házai közt alig van már olyan motivum, amit nem örökítettek meg több-kevesebb művészi sikerrel. Ujabban aztán más szempontból beszéltek sokat a régi Buda ez ittfelejtett városrészéről s napirendre került a lebontásának a kérdése. Modern városban csakugyan alig képzelhető el, hogy megmaradjon a város szívében, az egyik legszebb helyen egy ilyen sötét külváros egészségtelen viskóival, piszkával, nyomorával, de a Tabán egyelőre mégis diadalmaskodott, tovább áll változatlanul a helyén s ki tudja, mikor terem elő az a sok millió, ami az eltüntetéséhez keltene.
De akár megunta az ember Tabánt, akár felháborodik a létezésén, nem szabad elfelejteni, hogy az élő multat találjuk meg benne s ha a históriai emlékeik után kutatunk utcáin, nagyon sok olyasmit fedezhetünk fel, amit érdemes megnézni s amiért talán kár is tenne, ha örökre eltűnne, mert nem tehet múzeumba átmenteni. Nem a szószerinti műemlékekre gondolunk -— Tabánban aránylag nagyon kevés ilyen akad, — hanem azokra a látszólag egészen jelentéktelen dolgokra, amikből első pillanatra nem is sejti a mai ember, hogy milyen érdekes históriai adatokat rejtenek magukban.
Összegyűjtöttünk néhány ilyen fényképet és adatot s azt hisszük, elég érdekesek lesznek és eléggé indokolttá teszik, hogy egyszer megint előhozakodunk tabáni fotográfiákkal. Nem is kell hozzájuk egyéb, mint hogy pár szóval megadjuk hozzájuk a magyarázatot.
A Tabán elnevezés tudvalevőleg török eredetű. Tabán talpat jelent, s a budai hegy lábánál elterülő külvárost nevezték el eképpen. Azóta sokszor elpusztult, leégett ez a városrész, még a mai nemzedék is emlékszik a Szarvas-tér táblájára, melyen azt olvastuk, hogy 

„Erzherzog Joseph rief aus der Asche 
her(József fóherceg romjaiból építtette újjá)


Régi tabáni házak. A Hadnagy-utca 14. számú háza, amelyben Casanova lakott budai tartózkodása alkalmával 

Azért mégis megmaradt a török világ emléke ma is néhány tabáni házban, ha ezek a házak szinte moderneknek látszanak is. Egy pár magasan tevő kis ablak árulja el, hogy valamikor hárem volt ezekben a házakban, mert tudvalevő, hogy a török háremablakok mind magasan, az utca felett valtak, hogy kívülről ne lehessen belátni. 



Régi tabáni házak. Ma is meglévő régi kirakatablak a Fehérsas-utcában (1928)

A tabáni háremablakok alatt már alacsony, európai ablakok, ajtók, boltajtók vannak, de imitt-amott változatlanul megvannak a hárem apró ablakai is, ma már mint padlásablakok.
Tabánban sok helyütt látunk boltíves ajtót az utcára. Néhol végkép befalazva, másutt ma is lelakatolt vasajtóval elzárva. Ezek a. bolthajtásos ajtók nyelvtörténeti adatot árulnak el
 Valamikor „üzlethelyiségek" voltak itt, sőt általában minden üzletnek ilyen volt a bejárata s innen eredt a „bolt" elnevezés. Tabánba kell elmenni, hogy az ember rájöjjön erre az apró érdekességre, pedig aligha jut sszébe máskülönben az; a kérdés, hogy miért hivjuk éppen boltnak a boltot.
Még egy ilyen szóeredet magyarázatát leljük meg Tabánban, még pedig a „kirakat"-ét. Amikor még nem voltak üveges portálok, redőnnyel lezárható „kirakatok", a boltos az egyik ablakába rakta ki minden reggel az áruit. Egy ilyen régi kirakat ma is teljes épségben megvan Tabánban. Két ajtószárny csukódik az ablakra, mely ma már egy lakószoba csipkefüggönyös ablaka s csak a kirakó deszka hiányzik, hová reggelenként kirakta a 'boltos a portékáit, hogy estére beszedje s bezárja rá a súlyos ajtókat.
A Fehérsas-tér közepén két és félméter magas, dísztelen kőoszlopot találunk, aminek első pillanatban semmi különös értelmét nem látjuk. 




Az 1853-ban a Fehérsas-téren felállított utolsó budai pellengér 

Ez Budapestnek egyetlen, még a helyén álló pellengérje,* melyet nem is olyan nagyon régen, 1853-ban állítottak fel itt. A pellengérre állítás büntetése már régen divatját multa. Szinte középkori emléknek véli a mai ember s íme, hetvenöt évvel ezelőtt még pellengért állítottak fel Budán. 
A pesti emberek szeretnek eljárni a budai korcsmákba s a Tabán egyik legkedveltebb helye volt sokáig az Albekker. Ma már nem Albekkeré a korcsma, de bizonyára sokan emlékeznek még rá s mindenki abban a tudatban ejtette ki a nevét, hogv az sváb név. Hát nem, az öreg Albekker török eredetű** volt. Eredeti török neve Albekr s ez svábosodott el az idők folyamán. Az őse nyilván itt maradt a török világból' s annyira dgyaurosodott, hogy ivadékai korcsmát nyitottak, bort mértek és ittak, megfelejtkezvén a próféta szesztilalmáról.
Az Al'bekker-ház kapuja maga is érdemes a megtekintésre. Széles, magas kapu, még a háztetőt is magasabbra kellett ívelni fölötte s ha körülnézünk Tabánban, valóban minden kis háznál i,s rengeteg nagy kaput találunk. Ennek is van magyarázata. Azért kellett nagy kapu, hogy beférjen a .szénás szekér. Tabán őslakói ugyanis mind kisgazdák, szőlőbirtokosok voltak s nagy szekereken hordták be házukba a termést. 




Régi tabáni házak. A szarvas-dombormű Szebeny Antal-tér 1. számú házának kapuja felett. Ezen a helyen állt valamikor Mátyás király vadászainak háza 


A Szebeny Antal-tér l-es számú házának kapuja felett finom domborművet látunk, mely kopók iizte szarvast ábrázol. Ez a szarvas emlékeztet arra, hogy ezelőtt Szarvas-térnek nevezték ezt a helyet. Ezen a helyen volt ugyanis Mátyás király vadászainak háza, itt tartották a kopófalkát s a Várkert ma is meglevő' kis kapuján járt ki Mátyás király, mikor vadászni indult a budai hegyekbe. A sváb világban „Zum Hirschen" volt a neve ennek a háznak s itt volt a Szarvas-pék, ki annak idején oly híres lett szarvaskiflijeivel. (A „szarvas" két x alakban egymáshoz ragasztott kifli volt.)
A meredek Hadnagy-utca elején vau egy részben egyemeletes, duplatetős ház, mely a dupla tetőn kívül semmi különösebbet nem árul el. Pedig talán megérdemelné, hogy egy kis emléktáblával jelöljék meg, mert ebben a házban lakott valamikor Casanova.*** A világhíres kalandorról kevesen tudják, hogy nem a nőcsábítás volt a főfoglalkozása, hanem egészen mais. Hamiskártyás és hivatásos kém volt s mint. ilyen járta be. a világot, minden skrupulus nélkül követve el a romantikus lovaghoz egyáltalán ;iem illő cselekedeteket. Emlékirataiban minden szépítgetés nélkül írja is le kalandjait s az ő leírásából tudjuk azt, hogy itt járt Budán, ahol csúnyán meg is járta. A magyar urak nagyon szigorúan vették a haniiskártyázást s a tabáni sváb legények még szigorúbban látták el Casanova baját, mikor házigazdájának leányát próbálta elcsábítani. Más országokban pár viadallal intézték el vele az ilyen kényes ügyeket, Budán azonban a lovagiasság minden szabályainak ellenére bicskával s Casanova úgy volt kénytelen szaladni Budáról, hogy bokájában magával vitte egy bicska betört pengéjét.



Sztrókay Kálmán 


* az 1853-ban felállított kőoszlop egyszerűen  az akkoriban ott működő piacon egy olajmécses tartója volt

** Az Albecker név igenis német eredetű,a név viselői Diósdon letelepedett bevándorlók .Albecker Antal nyugdíjba vonulása után a bontásig veje ,Schreil Győző vitte tovább a vendéglőt

*** Casanova soha nem járt  a Tabánban,a tévedés Kárpáti Aurél egy írása nyomán terjedt el széles körben