1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2017. március 29., szerda

MIGRÁNSOK ÉS UTAZÓK BUDÁN ANNO 1715

300 évvel ezelőtt nagy bevándorlási hullám indult meg a török alól immár tartósan felszabadított területek felé. Rákóczi szabadságharca után a harcokban feldúlt és elnéptelenedett földekre a hazai főnemesség adókedvezményekkel csábítgatta a német bevándorlókat olyannyira,hogy a német földesurak hamarosan "elengedési pénzt" voltak kénytelenek kérni a hazájukat az új Kánaán miatt elhagyó telepesek miatt. A mai divatos kifejezéssel "migránsok" az úgynevezett Ulmer Schachtel típusú dereglyékkel úsztattak le a Dunán, a rácok pedig délről jöttek menekülve a török elől.




A német, s vele a tót és részben a rác telepítés történetét részletesen csak úgy mondhatnánk el, ha minden egyes nagybirtokos ily telepítő munkájával külön foglalkozhatnánk. Ehelyett legyen elég néhány nevezetesebb telepítést megemlítenem. A budai hegyek sváb falvai régi települések, Pilisvörösvár német lakóit 1692-ben a Majthényiek hozták be, Budakeszit 1718-ban gróf Zichy Péter, Törökbálintot 1701–2-ben a jezsuiták telepítették. Dunaharaszti Ráday-telepítés.



 A csepeli német falvakat Savoyai Eugén telepíti be, részben még 1706-ban, a Rákóczi-felkelés alatt, részben utóbb; Budafok lakóit is ő hozza 1714-ben Breisgauból. Tétény, Torbágy németjeit több birtokos: Rudnyánszky, Sándor, Szily, Hadik stb. hozatta be. Buda és Pest körül ötven évnél tovább tart a telepítő munka, Grassalkovich Antal Soroksárt 1742-ben, Örkényt 1750-ben, Gödöllőt 1753–4-ben ülteti meg. Hartát Ráday Pál gróf 1723-ban protestáns emigránsokkal népesíti be. Fejér megye vérteshegységbeli német falvait a 20-as években telepítik be a földesurak: Esterházy, Zichy, Bajzáth, Brunszwick, Rosty urak, a jezsuita és pálos rendek.


KÖLTEMÉNY A BETELEPÜLÉSI IDŐKBŐL


A Duna csak folyik és folyik

éjjel-nappal a tenger felé.
Hullám hullámot von maga után
de egyet sem látsz már.
Minden tavaszon visszatérnek a fecskék,
a gólya is megérkezik,
de akik Magyarországra mentek,
soha vissza nem térnek.

Magyarország a leggazdagabb ország,
sok bor és búza terem ott.
így mondták Günzburgban,
a hajók már készen állnak,
ott sok hal és vad és szárnyas van
és végtelen a legelő.
Aki most költözik Magyarországra,
arany idők várnak arra.

A kedvesem is szerencsét próbált,
de nem csak úgy kedvtelésből,
és mielőtt az orgona harmadszor nyílik,
feleségül veszlek, - mondta.
Hét, hét hosszú esztendő telt el,
bárcsak lehetnék a kedvesemmel,
de senki nem tudja, hol a sírja.

(ismeretlen szerző)


Ebben a zűrzavaros időben utazott át az országon  egy angol, aki történetesen a bécsi angol követségen titkárként dolgozott

CLEMENTS SIMON

UTAZÁSA HAZÁNKBAN

I715-BEN. 

Ezen fölötte érdekes útleirásnak eredetijét a British Museuniban őrizik az Egerton-féle gyűjteményben (a'2167. sz. a.). Szerzőjéről csak annyit sikerült megtudnom, hogy 1710-ben a hóbortos
Lord Peterborough kiséretében Londonból Bécsbe utazott. A lord legutolsó életírójának véleménye szerint e diplomatiai küldetésnek fő czélja volt őt az országból eltávolítani.
A kézirat három részből áll. melyeknek csak másodika érdekel bennünket ez alkalommal. Ennek czíme :
«A Journal of my travails into Lower Hungary, Sclavonia, Croatia, Friuli, Carniola and Stiria in Ye Year
1715.»
Mint látni fogjuk, Clements minden hol híven följegyzi, hogy miféle bor terem az illető vidéken és azért nincsen kizárva a lehetőség, hogy ő üzleti dolgokban utazta be hazánkat.

Ennyit bevezetésül. — Bécsből julius 19-én, egy pénteki napon indult el utazónk, dél tájban, még pedig hajón, melyen Budáig tette meg az utat. Még aznap este 9 órakor eljutott Pozsonyig és az út hossza az ő becslése szerint 10 német «league» volt, melyből 15 esik egy földrajzi fokra s ő azért a német league-t négy angol mérföldnek számítja, mert ezekből meg 60 esik egy fokra, csakhogy tengeri • mérföld. Száraz úton azonban — írja tovább — csak alig 9 (német) league
volt a távolság.





Pozsony egy régi kettős fallal és árokkal volt az ő idejében körülvéve : külvárosai pedig terjedelmesebbek voltak mint a város és szintén fallal voltak körülvéve. Megemlíti a régi várat, melybe csak egyetlen egy, a hegy oldalában tekergő úton lehetett bejutni. és melyben a magyar koronát őrizték, melylyel a császárt (így !) megkoronázták. A diétát vagy országgyűlést szintén itt tartották.
Voll körülbelül 1500 háza és a Dunán egy 750 lépésnyi hosszú hídja, mely 72 hajón nyugodott. Egv rövidebb és csak 12 hajón nyugvó hídja pedig a Folyó egy mellékágán vezetett át. Sok protestáns volt a lakosok közt és a vidékén is, kiknek meg volt engedve, hogy-nyilvános hivatalokat viseljenek (who are admitted into magistracy)
és nagy gyülekező házuk (értsd istentisztelet tartására) volt a külvárosokban és három lelkészük. Sok bor terem itt; azok, melyeket megízleltem, simák voltak, de nem erősek.
Julius 20-án délutáni 1 órakor tovább utazott és nemsokára a Csallóközhöz (the island of Schutt) érkezett. Tavaly— írja — egy 3 angol mérföld hosszú új ágat ástak itt. Az apróbb szigetek vízparti növényzettel, fűzesekkel és bokrokkal vannak ellepve, de a nagyobbakon sok ember lakik; mint értesítették 72 város és falu van rajta, legelőkkel és mocsaras vidékkel : a talaj jó. Az úri népség (we) a hajón maradt, a szolganépség közül azonban többen nagy tüzet raktak a parton. Utasainkat végtelenül gyötörte- a sok szúnyog. Ez már a rendes panasz a legtöbb utazó részéről.
Julius 21-én reggeli négy órakor tovább indultak és nemsokára egy «Ashaw» nevű falúhoz értek, melynek volt temploma és 30—40 szegényes háza. Itt partra szálltak és azt találták, hogy a faluban egy kapitány és 22 katona volt beszállásolva. Este 5-kor Komáromhoz érkeztek, mely
 utazónk becslése szerint 60 angol mfdre van Pozsonytól. Komárom egy nyílt hely (open place) — írja •— vagy citv (amint nevezik) a Csallóköz legvégén, mintegy 300 vagy -100 házzal és egy erős várral, melyet a török ostromolt volt, de soha be nem vett. Itt maradtak az éjszakára.
 Szőlő, az itt nincs

Julius 22-én 8 órakor tovább indultak, de déltájban oly erősen kezdett fújni a szél, hogy négy óra hosszat kénytelenek valának egy «Scheuter» (az írás nem igen olvasható) nevű német falunál megállapodni. így történt azután, hogv már esti 8 órára járt az idő, midőn Esztergom alá «rtek, hol megháltak. mérföldre innen feküdt Buda, a folyam déli oldalán, hova este 5 órakor érkeztek meg. 

Buda három részből áll — így szól a leírás
. — Ezek egyike, a főrész, egy meredek sziklás magaslaton van és egy jó fél mérföld hosszú és egy negyed mérföldnél valamivel keskenyebb. A nyugoti végén van négy utczája, de a keleti végén két utczára szűkül össze és a legvégén csak egyetlen egy bő utczája van, mely a kastélyba vezet, melyet a várostól erős, magas fal választ el. Átkelve egy lágas udvaron vagy fegyvertéren (place of arms) egy második falhoz jutunk, széles árokkal. Egy- második ilyen udvar pedig egy harmadik falhoz vezet, a melyben a kastély legbensőbb lakosztálya (ye inmost appartment) van elhelyezve. Ezelőtt a magyar királyok székhelye volt, de jelenleg csak impozáns (stately) épületeknek romjai és túlságosan erős falak láthatók. A város két fallal, némely helyen hárommal is, van bekerítve, melyek bámulatos vastagságúak és az egész város oly erősen van megvédve a természettől és mesterséges módon, hogy az egész helyet egy nagy erősségnek lehet tekinteni, de egy magas begy túlszárnyalja, melynek tetején egy régi erőd van romokban egy ágyúlövésnyire Budavárának keleti végétől. A lemenet a vizivárosba igen meredek ; e városrész a Duna mellett terül el egy mérföldnyire és hosszú kerülőben fallal van bekerítve, mely a Dunától a felső-városig terjed. 

A ráczváros a völgyet foglalja el és a hegyoldalt a keleti oldalon ; talán valami 1500 vagy 2000 nyomorúlt, sárral tapasztott és szalmával födött viskóból áll, de oly sűrű a lakossága, hogy mint mondják 20,000 lélekre rúg, kik közt van néhány vagyonos ember is. A ráczok mindig elkülönítve élnek a magyaroktól és németektől és két vagy három család lakik egy-egy ilyen házikóban, hogy zavarons időben mindig készen legyenek kihurczolkodi. Van még egy negyedik város is, Pest, a folyam túlsó oldalán, melylyel egy röpülő-hidon közlekednek. Két hosszú hajó vagy bárka össze van kötve, melyeken egy minlegy 50 láb széles és ugyanolyan hosszú padozat van elhelyezve, melyen egyszerre 300 vagy 400 embert lehet átszállítani. Ez az alkotmány egy legalább is hosszú vastag kötéllel egy horgonyhoz van erősítve és az áram ereje, két kormányrúd segélyével, a hidat áttereli a folyó -egyik partjától a másikra minden evezés nélkül. Pest talán egy mérföld hosszú és ugyanolyan széles és magas fallal van bekerítve. 


Budát a török 1529-ben elfoglalta és azután valami nyolcz izben ostromolták, de sikertelenül, míg végre a szövetséges keresztény hadsereg visszafoglalta azt 1686-ban igen erélyes ostrom és elhatározott védelem után, mely 12 hétig tartott s melynek folyamában egy templom kivételével majdnem minden épület elpusztult és majdnem az egész őrséget és lakosságot kardélre hányták. Az épületek közül sokat kijavítottak, de csak keveset fejeztek be egészen, úgy hogy a felső városban csak valami 180-ról lehet azt állítani, hogy lakik valaki bennük. Az erődítmények, a külső fal kivételével, romokban maradtak azóta a mostan folyó (1715.) évig, midőn a jelenlegi kormányzó, Regal tábornok parancsot kapott, hogy az egészet befejeztesse és azért most tel. jes erélylyel folytattatja a munkálatokat. A városban nincsen jó víz, s azért a Dunából és némi távolságban található forrásokból födözik a szükségletet. Vannak itt meleg fürdők, melyeknek legkiválóbbját Császár-fürdőnek hívják és a nyugoti végén fekszik. Több szakaszra van osztva, melyekben különböző fokú a hőség, különben a berendezés és bűz épp olyanok mint nálunk Angliában, de a hőség valamivel nagyobb. Mintegy nyíllövésre a Császár-fürdőtől és épp oly távolságra a Dunától Van egy nagy tócsa (pond) a sziklák tövében, mely bő mennyiségben szolgáltatja a vizet, mely egy négy pár kővel dolgozó malmot hajt. A víz sohasem fagy meg, még a malomnál sem. Ezen fürdőnek átellenében van két sziget, mindkettejük hőforrásokkal.

 Utazónk ezután leírja a hegyeket, szőlőket s megemlíti, hogy kedvező évadokban jóminőségű vörösbor terem itt, mely nagyon emlékeztet a bordeauxi borra (Ye French clarit) és melynek akóját (körülbelül 15 gallonját) 3, 4 egész 5 forintért lehet vásárolni, de az utolsó három esztendőben a szüret oly rossz volt, hogy utazónk alig tudott ivásra alkalmas bort találni



A folyam túlsó oldala egy rengeteg nagy, száraz lapálynak képezi határát ; de Pest kivételével kevés ház van rajta és csak egyetlen kis falu : különben alig lehet látni valahol egy cserjét, fát vagy épületet. A Duna Budánál igen mély és egy jó negyedmérföld széles ; több nagy lakott sziget van a folyam mentében, fölül is, alul is. 

Több török mecset áll még mináretjeikkel az alsó-városban és Pesten. Szerző ezután megmagyarázza, hogy mi az a mináret és milyen, és hozzá teszi, hogy nagyon hasonlít a londoni «Monument»-re (mely, mint tudjuk, az 1666-iki borzasztó tűzvész emlékére épült). Összesen 18 napig maradt szerzőnk Budán, hol lovakat vásárolt az útnak folytatására.


CLEMENTS SIMON
Angol dimplomata és közgazdász 1654?-1730?
1711-14 között Bécsben követségi titkár, az utazás alatt titkos megbízatása valőszínüleg a borpiacok feltérkpezése



   A  magyar bornak ezidőben nagy keletje volt. Egy élelmes angol  közgazdász  hasznot is hajt ,fedezi utazása költségeit


2017. március 28., kedd

GYÁRFÁS ENDRE:PEST-BUDAI HIEDELMEK

A hiedelmek zöme az egész nép vagy több nép tudatában nagyon hasonló, vagy éppenséggel azonos. Alaprétegük még az őskorból, az emberi gondolkozás gyerekkorából származik. Van azonban egy sajátos válfajuk, mely egy-egy földrajzi hely — folyó, hegy, barlang, erdő — múltjához és mindenkori jelenéhez fűződik. 
A gellérthegyi boszorkányünnepek hiedelme is közéjük tartozik. Kérdés azonban, hogy a különös, magányos, sziklás hegyről terjedt-e el a hátborzongató hír, vagy pedig a néphitben már ősidők óta élő babona talált itt konkrét helyet, amelyre rátapadhat. Arról van szó ugyanis, hogy a legtöbb nép hitvilágában él egy magányos hegy, ahol a földöntúli lények — istenek, rossz szellemek, ördögök, boszorkányok — varázslatos tetteket visznek végbe.
Finnugor rokonaink, a manysik és a chantik például magas, szép fekvésű dombokat választottak áldozóhelyül, különösen kedvelték a sziklákat. A honfoglaláskori pogány magyarokról tudjuk, hogy az új hazában több hegyen rendeztek áldozati ünnepélyeket: az Ikva-parti Egykőn (ma Hegykővé torzult az eredeti Egykő „szentkő" jelentésű neve), Tokaj hegyén, Erdélyben az Ördögoltáron stb. A Gellérthegyen (akkoriban még Pesti hegynek illetve Újhegynek hívták) mindezt megtalálták. Valószínű, hogy itt is pogány ünnepség zajlott éppen, amikor a hittérítő Gellért püspök váratlan megjelenése felbőszítette a csoportot és kiváltotta belőlük a történelmi gyilkosságot. Adataink vannak arról, hogy az Árpád-korban a tiltott ősi vallás hívei a Gellérthegy barlangjaiban folytatták a keresztény polgárok számára rejtélyes, „ördögi" szertartásaikat.
Több évszázad telt el azután, hogy Kálmán király törvénybe foglalta: „boszorkányok pedig nincsenek", de a Gellérthegyhez fűződő boszorkányszombatok hiedelme nem pusztult el, sőt, szívóssága megdöbbentő arányban tárul elénk a XVII —XVIII. századi magyar boszorkánypörökben. Pedig akkorra a hegy már nem számított „kies helynek": tövében fürdők, tetején a törökök „GüzElias"erődje, oldalában a Ráczváros a cserzőműhelyekkel, mind a civilizáció eredménye volt. 1682. január 24-én az egyik híres debreceni boszorkánypörben a vádlottak padjára került Dániel Kovácsné és Csókási Györgyné, „Szentgellért hegyére járó, bűjös-bájos, ódó-kötő, másokat megrontó, boszorkány, parázna személyek, orvok is." Vörös Ilona úgy vallott 1741-ben Pakson, hogy az ördögök mátkája volt, fekete varjú és holló képében járt hozzá a gonosz, így hívta a Gellérthegyre. Almási Szalai János prédikátor 1794-ben Kassán kiadott könyvében ezt írja: „A boszorkányokról, kan ördögökről azt mondják, hogy ezek az embert meg nyergelik és a' Szent Gellért hegyére vagy ők tudják hova lovagolnak ..."
Mikor jártak a „boszorkányok" a Gellérthegyre, és tulajdonképpen mit csináltak ott? A néphit szerint Szent György, Pünkösd és Luca napján indultak a kopár hegytetőre, közlekedési eszközük macska, gyermek, deák vagy férfiember háta volt, leginkább azonban szalmaszálon, seprűn, lóvá varázsolt szalmakötegen utaznak. (Mellesleg: innen a „lóvá tenni" kifejezés.) A hegyen aztán táncoltak, mint a forgószél és fajtalankodtak az ördögökkel.
     Vajon ez a különös ceremónia kizárólag a pogány magyarság áldozásaiból származnék ?
Dömötör Sándor kitűnő tanulmányában (Szent Gellért hegye és a boszorkányok; 1940) így summázza a tudományos véleményeket:
„Valószínű, hogy felülről szivárgott lefelé a boszorkányokra vonatkozó hiedelmek egy része, azonban tagadhatatlan, hogy keveredett olyan elemekkel, amelyek élő, a pogánykorból fennmaradt magyar hagyományok lehettek."
Mit jelent az, hogy „felülről szivárgott lefelé" ?
Kálmdnchey Zoltán rajza
Ki mondta?...
Ki mondta, hogy nincsenek ördögök ? Ő nem ismerte az ocsmány dögöt, a szörnyű némbert, a gellérthegyi üstök rühes szakácsnőjét, aki lába közé kapván az éjszakát, a fellegekig riszálja magát? Én ismerem. Kihányta a pokol, frissen-ásott sírom fölött guggol, s még itt is, túl a lét határain, kénkö-bűzzel fertőzi álmaim.
Benjámin László
Ezen Dömötör azt érti, hogy a széphistóriákból, népkönyvekből, legendákból, prédikációból, és nem utolsó sorban a magyarok között letelepedett nyugati népcsoportok hiedelemkincséből. A boszorkányhit ugyanis, és különösen a hegyi boszorkánymulatságok babonája más népeknél is rendkívül elevenen élt. A németországi Harzhegységben például a furcsa alakú, sziklás Brokkensberghez fűződtek az effajta hiedelmek. Goethe Faustjában is itt játszódik (ez a Vénuszhegy) a „Valpurgis éj". Számos egyéb irodalmi és zenei alkotás dolgozta fel ezt a témát; (csak egy példa: Musszorgszkij műve, az „Egy éj a kopár hegyen"). A magas hegyek benépesítése isteni vagy ördögi lényekkel még régebbi, mint maga a boszorkányfogalom. A görögök istenei az Olymposzon, múzsái a Parnasszoszon laktak. A népmesék gyakori szereplője a „nagy hegyi szellem". Nem lehetetlen, hogy a mózesi Szinai hegyének és a krisztusi Olajfák hegyének legendája is erről az ősrégi hitről ágazott.
De térjünk vissza az ismerős Gellérthegyre! A Harz-iBrockensbergés a Gellérthegy analógiája nem erőltetett, már csak azért sem, mert a Budán letelepedett svábok sokáig Blocksbergnek nevezték a mi hegyünket. (Az igaziBrockensberg
is ezt a nevet kapta az újkorban.)
A gellérthegyi boszorkányünnep tehát, mint magyar változat, szervesen illeszkedik a nemzetközihiedelemkincsbe. Egyes vidékeinken a név függetlenné vált magától a hegytől: Gellérthegynek nevezik a helybéli magaslatot is, ahol a falusi boszorkányok gyűléseznek. Nem kellett minden gyűlést Pest-Budán tartani.
A legmakacsabb hiedelmek is elsorvadnak egyszer, ha a tudomány még makacsabb. Ez esetben még nagy tudományra sem volt szükség, csak arra, hogy az ember állandóan szemmel tartsa a Gellérthegyet. Felépült a Citadella, majd a villák, a vendéglők, az utak, jött a villany. . . és ki hisz ma már a budapesti „valpurgis-éjben" ? Legalább is abban, ami a Gellérthegyen zajlik.
Szelíd hegyünk azonban nemcsak boszorkányokat szült a babonás agyakban, hanem más fantazmagóriákat is. Gaál György 1804-ben ezt írja „Furkáts Tamás levelei" címmel kiadott könyvében:
„Budán közönségesen azt beszéllik, hogy a' Szent Gellért hegye nem sokára tüzet fog okádni és azért az emberek már olly félelembe vágynák, hogy a' Hidat a' Dunából már kivették, ne talántán a' Híd-is, mivel a'hegytül nem igen messzire áll, megégjen, és ezáltal a' Duna-is megpörkölődjön." (Közli: Trócsányi Zoltán Régi világ, furcsa világ című művében.)
Ez a hiedelem nyilván onnan ered, hogy a polgárok olvastak vagy hallottak valamit a híres, távoli tűzhányókról, tudták, hogy azok is ilyen magányos, csapott tetejű hegyek. Természetesen a Gellérthegy a tudomány szerint sohasem lehetett vulkán.
Még egy hagyományt említek a Gellérttel kapcsolatban. A budai hegyek mögött meghúzódó Tök községben még ma is mesélik az öregek, hogy a Gellérthegy tetején „felvetődött" a pénz. „Úgy lángolt, mint mikor a szalmakazal ég. Találtak is sok pénzt, akik a hegy hátulját kivágták." Ez annak a nemzetközileg elterjedt babonának helyi alkalmazása, mely szerint a kóbor láng, a lidérc megmutatja, hol rejtőzik a földbe ásott kincs. Így magyarázhatta otthon egy-két Budára járó töki vásáros a gellérthegyi kőbányászatot.
A gellérthegyi boszorkányhiedelem jó témát adott Csók Istvánnak „ Vámpírok" című kompozíciójához (Petrás István felv.)
Tökön iegyezte fel Loschdorfer Anna 1935-ben azt is, hogy egy öregasszony megkente a hónalját és elszállt a János-hegyre. „Az Istennek ami állatya van, az mind ott vót. Bőgtek a bikák, a tehenek bömbőtek, az oroszlányok ordétottak, a kakasok kukorétottak. A boszorkányok meg táncótak." Ez persze nem más, mint a gellérthegyi színjáték, és valószínűleg azért szerepel a János-hegy, mert Tökről ez a látható legmagasabb pont.
Ami a pénzfelvető lidércet illeti, Budapest földrajzi helyei közül nemcsak a Gellértet, hanem a Rákos-patakot is meglátogatta. Kalina Julianna gyűjtötte Rákoskeresztúron a következő „receptet": végy egy fekete tyúk tojását, kösd át selyemkendővel, három hétig tartsd a hónod alatt, és lidérc kel ki belőle, mely sok pénzt visz neked. Egy ember így is tett, de tíz nap után a tojás már égette a bőrét, ő meg félt, hogy idejekorán kikel a lidérc és elpusztítja. "
Most az olyan babonák felett tartolt rövid seregszemlét, amelyek az emberi tudat legrégibb rétegéből származnak, és a világon majdnem mindenütt elterjedtek. Azért „pestbudaiak", mert valamilyen helybeli esemény alkalmával, vagy helybeli objektum kapcsán pattantak elő az emlékezetből és léptek a tettek mezejére.
A régiek azt hitték, hogy ha valakit felakasztanak, az szerencsétlenség. Van benne valami. De abban már semmi, hogy a szerencsétlenség beleivódik a bitófába is, és akinek a házában akárcsak egy forgácsa is van a bitónak, attól ez a megszállott forgács távol tartja az egyéb szerencsétlenséget. 1843-ban Pesten egy kivégzett katona akasztófáját a nézők forgácsokra törték és hazavitték. Még korábban, 1830-ban így panaszkodik a Nemzeti Újság:
„Nem lehet kiűzni a pesti népből azt a babonát, hogy a kivégzettek ruhái, körmei stb. szerencsét hoznak. Kivégzés után ez jó üzletet jelent a hóhérlegényeknek."
Szendrey Zsigmond említi, hogy 1795-ben, Martinovicsék kivégzésekor felrohant a tönkhöz egy fiatal lány, és egy kortyot ivott őz Pá! véréből. E borzalmas babona szerint a kivégzettek vére epilepsziát gyógyít.
A „távoltartás" hiedelemcsaládjába tartozik az az eset is, amely 1792-ben zajlott le néhány budai templom előtt. Nagyszombaton mise után máglyákat gyújtottak, s amikor a fa csaknem szénné égett, kijött a pap egyházi öltözetben, mormolt valamit és megáldotta a „néma szenet". A nép széthordta és hazavitte a faszéndarabkákat, mert azt tartotta, hogy a villám nem üt olyan házba, ahol ilyet őriznek, ős-pogány babona a keresztény egyház áldásával! (Közli: Trócsányi Zoltán fent idézett könyvében.)
Tűzről és fáról szól az a pesti hír, amit a múlt század utolsó évében közöltek a lapok. A Kerepesi Temetőben egy férfi korhadt fakeresztet lopott. A bíróságon ezt vallotta: „Tetszik tudni, mint afféle munkásnak, nagyon keserves az életem. Még a száraz kenyérre valót se tudom megkeresni. Elpanaszoltam a bajom egy öregasszonynak, aki azt tanácsolta, hogy Szent György napján éjfélkor menjek ki a temetőbe s hozzak magamnak onnét két fejfát. Ezeket otthon gyújtsam meg, és ha parázzsá égtek, ugorjak rajtuk keresztül. Akkor semmi bajom sem lesz többé. Kapok gazdag feleséget, akivel boldogan fogok élni." A szentivánéji tűzugrás ősi mágiás szokása így élt tovább valahol egy
Karpfenstein utcai ház harmadik emeletén.
• Az egyház és főleg a jezsuita rend általában — néhány kivétellel — igyekezett irtani a pogány babonákat. De gondoskodott utánpótlásukról is. Se szeri, se száma a pest-budai keresztény kegyhelyeknek, melyek a betegeket „gyógyították". Szent Ignác vize, Xavéri Szt. Ferenc ereklyéje, a Gellért-kápolnt, Máriaremete — mind megannyi
csodahely volt. Ezenközben az óbudai füvesasszonyok is segítettek a szenteknek, hogy kevesebben szoruljanak kórházi kezelésre.
A modern nagyváros sem ment a szomszédba egy kis babonaságért. A kereskedővilágban — ahol a szerencse sokat számított — például újraéledt a vasnak és az újholdat idéző vaspatkónak őskori babonája. A vas szerencséthozó szerepe már a vaskorszakban kialakult, mert a vas megvédte az embert a külső csapásoktól. Az is misztikussá avatta, hogy tűzben született. Később ördögűző erőt tulajdonítottak neki, a patkónak meg gyógy- és védőerőt. Úgy látszik, tudták ezt a Dob utca 3-ban és a 16-ban is, amikor hetven évvel ezelőtt vaspatkó, szereltek az üzletek két szélső ajtajába. A Károly körút (ma Tanács krt) 6-ban a kapuszorítónak volt patkó alakja. Aki keres, ma is talál.
A Kőmíves Kelemen balladából ismert óbabilon építőáldozat enyhe maradékát is napfényre tárta néhány régi ház lebontása: csirkecsontokat találtak a habarcsban. A hidakról szóló babonát Arany János építette bele Hídavatás c. költeményébe.
Befejezésül, röviden megemlítenék néhány divatos „modern" babonát. Főleg tárgyakhoz fűződnek, helyesebben „bigyókhoz" — műanyag vagy szőrállatkák, bojtok, figurák ezek — melyek a héber Kabala nevet viselik. Autósok és vizsgázók nagy-nagy szeretettel óvják őket. Általában a mai pesti babonaság a közlekedők és vizsgázók közül szedi legtöbb áldozatát. No meg a lottózók és totózók közül.
E! kell azonban ismernünk, hogy az utóbbi évtizedekben nagyon sok babona, hiedelem ment ki a pesti szokásból, illetve adta át a helyét szelídebbeknek, játékosabbaknak. Bizony így van. Kopogjuk le!

De csak fán, és alulról felfelé, háromszor.

forrás: Budapest folyóirat 1966 június

2017. március 27., hétfő

MOST MÁR BIZTOSAN LESZ KIEGYEZÉS




Hakatok pesti korcsmáros hirdetése Ferencz József közelgő megkoronázása alkalmából:

Nyári vendéglő a Gellérthegyen 3000 rózsa- dió- és akácfa csemete  beülteésével, tágas kocsiszin, istálló és három szoba bérlési lehetőséggel

Érdeklődés és sürgönycím Mihálkovits János ügyvéd Sütő utcai címére

Forrás: Budapest Hirlap 1867 április 21

Nem kétséges, ezek után a kiegyezés megtartatik. 

És lőn!


2017. március 25., szombat

RÉGI TABÁNI HÁZAK NYOMÁBAN

Az Uj Idők  1895 és 1949 között híres szépirodalmi ,művészeti és kritikai folyórat volt, a művelt polgárság mértékadó lapja.Ennek ellenére az alábbi írásban hemzsegnek  az akkortájt népszerű , de sokszor máig ható akaratlan , vagy szándékos ferdítése, tévedések (vastagon szedve)



RÉGI TABÁNI HÁZAK

Új Idők 1928 november 25


Régi tabáni házak. Török ház a Fehérsas-téren, melynek felső kis ablakai az egykori hárem felső kis ablakai voltak


Az amatőr fotografusoknak évtizedek óta elcsépelt témája a Tabán, amelynek zegzugos utcái, omladozó házai közt alig van már olyan motivum, amit nem örökítettek meg több-kevesebb művészi sikerrel. Ujabban aztán más szempontból beszéltek sokat a régi Buda ez ittfelejtett városrészéről s napirendre került a lebontásának a kérdése. Modern városban csakugyan alig képzelhető el, hogy megmaradjon a város szívében, az egyik legszebb helyen egy ilyen sötét külváros egészségtelen viskóival, piszkával, nyomorával, de a Tabán egyelőre mégis diadalmaskodott, tovább áll változatlanul a helyén s ki tudja, mikor terem elő az a sok millió, ami az eltüntetéséhez keltene.
De akár megunta az ember Tabánt, akár felháborodik a létezésén, nem szabad elfelejteni, hogy az élő multat találjuk meg benne s ha a históriai emlékeik után kutatunk utcáin, nagyon sok olyasmit fedezhetünk fel, amit érdemes megnézni s amiért talán kár is tenne, ha örökre eltűnne, mert nem tehet múzeumba átmenteni. Nem a szószerinti műemlékekre gondolunk -— Tabánban aránylag nagyon kevés ilyen akad, — hanem azokra a látszólag egészen jelentéktelen dolgokra, amikből első pillanatra nem is sejti a mai ember, hogy milyen érdekes históriai adatokat rejtenek magukban.
Összegyűjtöttünk néhány ilyen fényképet és adatot s azt hisszük, elég érdekesek lesznek és eléggé indokolttá teszik, hogy egyszer megint előhozakodunk tabáni fotográfiákkal. Nem is kell hozzájuk egyéb, mint hogy pár szóval megadjuk hozzájuk a magyarázatot.
A Tabán elnevezés tudvalevőleg török eredetű. Tabán talpat jelent, s a budai hegy lábánál elterülő külvárost nevezték el eképpen. Azóta sokszor elpusztult, leégett ez a városrész, még a mai nemzedék is emlékszik a Szarvas-tér táblájára, melyen azt olvastuk, hogy 

„Erzherzog Joseph rief aus der Asche 
her(József fóherceg romjaiból építtette újjá)


Régi tabáni házak. A Hadnagy-utca 14. számú háza, amelyben Casanova lakott budai tartózkodása alkalmával 

Azért mégis megmaradt a török világ emléke ma is néhány tabáni házban, ha ezek a házak szinte moderneknek látszanak is. Egy pár magasan tevő kis ablak árulja el, hogy valamikor hárem volt ezekben a házakban, mert tudvalevő, hogy a török háremablakok mind magasan, az utca felett valtak, hogy kívülről ne lehessen belátni. 



Régi tabáni házak. Ma is meglévő régi kirakatablak a Fehérsas-utcában (1928)

A tabáni háremablakok alatt már alacsony, európai ablakok, ajtók, boltajtók vannak, de imitt-amott változatlanul megvannak a hárem apró ablakai is, ma már mint padlásablakok.
Tabánban sok helyütt látunk boltíves ajtót az utcára. Néhol végkép befalazva, másutt ma is lelakatolt vasajtóval elzárva. Ezek a. bolthajtásos ajtók nyelvtörténeti adatot árulnak el
 Valamikor „üzlethelyiségek" voltak itt, sőt általában minden üzletnek ilyen volt a bejárata s innen eredt a „bolt" elnevezés. Tabánba kell elmenni, hogy az ember rájöjjön erre az apró érdekességre, pedig aligha jut sszébe máskülönben az; a kérdés, hogy miért hivjuk éppen boltnak a boltot.
Még egy ilyen szóeredet magyarázatát leljük meg Tabánban, még pedig a „kirakat"-ét. Amikor még nem voltak üveges portálok, redőnnyel lezárható „kirakatok", a boltos az egyik ablakába rakta ki minden reggel az áruit. Egy ilyen régi kirakat ma is teljes épségben megvan Tabánban. Két ajtószárny csukódik az ablakra, mely ma már egy lakószoba csipkefüggönyös ablaka s csak a kirakó deszka hiányzik, hová reggelenként kirakta a 'boltos a portékáit, hogy estére beszedje s bezárja rá a súlyos ajtókat.
A Fehérsas-tér közepén két és félméter magas, dísztelen kőoszlopot találunk, aminek első pillanatban semmi különös értelmét nem látjuk. 




Az 1853-ban a Fehérsas-téren felállított utolsó budai pellengér 

Ez Budapestnek egyetlen, még a helyén álló pellengérje,* melyet nem is olyan nagyon régen, 1853-ban állítottak fel itt. A pellengérre állítás büntetése már régen divatját multa. Szinte középkori emléknek véli a mai ember s íme, hetvenöt évvel ezelőtt még pellengért állítottak fel Budán. 
A pesti emberek szeretnek eljárni a budai korcsmákba s a Tabán egyik legkedveltebb helye volt sokáig az Albekker. Ma már nem Albekkeré a korcsma, de bizonyára sokan emlékeznek még rá s mindenki abban a tudatban ejtette ki a nevét, hogv az sváb név. Hát nem, az öreg Albekker török eredetű** volt. Eredeti török neve Albekr s ez svábosodott el az idők folyamán. Az őse nyilván itt maradt a török világból' s annyira dgyaurosodott, hogy ivadékai korcsmát nyitottak, bort mértek és ittak, megfelejtkezvén a próféta szesztilalmáról.
Az Al'bekker-ház kapuja maga is érdemes a megtekintésre. Széles, magas kapu, még a háztetőt is magasabbra kellett ívelni fölötte s ha körülnézünk Tabánban, valóban minden kis háznál i,s rengeteg nagy kaput találunk. Ennek is van magyarázata. Azért kellett nagy kapu, hogy beférjen a .szénás szekér. Tabán őslakói ugyanis mind kisgazdák, szőlőbirtokosok voltak s nagy szekereken hordták be házukba a termést. 




Régi tabáni házak. A szarvas-dombormű Szebeny Antal-tér 1. számú házának kapuja felett. Ezen a helyen állt valamikor Mátyás király vadászainak háza 


A Szebeny Antal-tér l-es számú házának kapuja felett finom domborművet látunk, mely kopók iizte szarvast ábrázol. Ez a szarvas emlékeztet arra, hogy ezelőtt Szarvas-térnek nevezték ezt a helyet. Ezen a helyen volt ugyanis Mátyás király vadászainak háza, itt tartották a kopófalkát s a Várkert ma is meglevő' kis kapuján járt ki Mátyás király, mikor vadászni indult a budai hegyekbe. A sváb világban „Zum Hirschen" volt a neve ennek a háznak s itt volt a Szarvas-pék, ki annak idején oly híres lett szarvaskiflijeivel. (A „szarvas" két x alakban egymáshoz ragasztott kifli volt.)
A meredek Hadnagy-utca elején vau egy részben egyemeletes, duplatetős ház, mely a dupla tetőn kívül semmi különösebbet nem árul el. Pedig talán megérdemelné, hogy egy kis emléktáblával jelöljék meg, mert ebben a házban lakott valamikor Casanova.*** A világhíres kalandorról kevesen tudják, hogy nem a nőcsábítás volt a főfoglalkozása, hanem egészen mais. Hamiskártyás és hivatásos kém volt s mint. ilyen járta be. a világot, minden skrupulus nélkül követve el a romantikus lovaghoz egyáltalán ;iem illő cselekedeteket. Emlékirataiban minden szépítgetés nélkül írja is le kalandjait s az ő leírásából tudjuk azt, hogy itt járt Budán, ahol csúnyán meg is járta. A magyar urak nagyon szigorúan vették a haniiskártyázást s a tabáni sváb legények még szigorúbban látták el Casanova baját, mikor házigazdájának leányát próbálta elcsábítani. Más országokban pár viadallal intézték el vele az ilyen kényes ügyeket, Budán azonban a lovagiasság minden szabályainak ellenére bicskával s Casanova úgy volt kénytelen szaladni Budáról, hogy bokájában magával vitte egy bicska betört pengéjét.



Sztrókay Kálmán 


* az 1853-ban felállított kőoszlop egyszerűen  az akkoriban ott működő piacon egy olajmécses tartója volt

** Az Albecker név igenis német eredetű,a név viselői Diósdon letelepedett bevándorlók .Albecker Antal nyugdíjba vonulása után a bontásig veje ,Schreil Győző vitte tovább a vendéglőt

*** Casanova soha nem járt  a Tabánban,a tévedés Kárpáti Aurél egy írása nyomán terjedt el széles körben





TABÁNI HÉTKÖZNAP