1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2017. június 25., vasárnap

EGY BUDAI KOCSMÁROS EMLÉKE

Egy budai koesmáros halálára -

Gerstl Ferenc- 1854-1921-

újságcikk anno 1921


A régi pest-budai napok eltűntek  s lassankint utánuk mennek a régi emberek is. Szinte mindennap eltávozik közülök valaki;  a  temetőben  szaporodnok  a fejfák  s lassanként már csak a budai szölőlombok között bolyong az emlékezés. Gerstli  bácsi  is  búcsút  mondott   ennek  a   világnak, amint a gyászjelentés hivatalosan megállapítja, Gerstl Ferenc  magánzó,  volt  tabáni vendéglős, 67 éves korában elhunyt.  Tegnap  délután temették a farkasréti temetőben.  Az elhunytban  Gerstl Ferenc  Czakó utcai  vendéglős édesapját gyászolja.
Aki szereli a törpe budai házakat, a  tavaszt,  az augusztusi napfényben  piruló szőlőhegyeket,  a  hűvös borpincék mélyét, a naphegyi verandákat és a hegyek tüzes levél,  annak nem kell bemutatni  Gerstl bácsit. Ismerte őt egész Buda és egész Pest. Valaha  a  Kör utcában volt az ősi házikója és korcsmája, majd a lebontott kis ház szűk udvarából átköltözött a Nap-hegyre a Czakó utca  s  Naphegy-utca  sarkára,  ott  volt  évekig a korcsmája.  A háborús években azonban becsukta a boltot, majd később fia ugyanott újból megnyitotta.
A  pest-budai  múlt legendáinak  mosolygó,  örökké vidám  Falstaffja volt  Gerstli bácsi.  Budapest  multjához épp úgy hozzátartozik, mint a Szikszay, az Angol királyné és a régi Bátori. Nélküle nem tökéletes az öreg Buda története.
Magyar Elek a régi Pest-Buda romantikus történetirója, aki művészi kegyelettel mentette meg a jövendő számára ennek a városnak elmúlt életét „Pesti históriáiban" igy emlékezik meg  Gerstli bácsiról:

„Gerstl bácsi nem  tartozott azok  közé  a modern pesti kocsmárosok közé, akik kálváriát járnak, amikor a maguk borából kell inniok. Kéretlenül is a vendégekkel  tartott: ha már másnak is juttatni kell a kincsből, legalább kivegye belőle a részét ő is.  Becézte, dédelgette a borát, minden  literért külön ment le a pincébe, jól tudta, hogy a budai bor hamar megtörik, ha odabent áll a söntés kannáiban. „Wie   Mülch"  — mondta áhítattal és  szeretettel  simogatta  a  literes  üveget, amit .az imént töltött meg a pincében,  hébérrel szíván föl a hordóit, a sasadi szőlő 1901-es termését, a híres „ánzert."  „Ich   möcht  allé  selber  trinken" — folytatta az őszinte vallomást;  határozottan  fájdalom  rezgett  a hangjában, amiért oly gyarló az ember, hogy időnként mégis csak szünetet kell tartani a borocska élvezetében. 


Minden évjáratnak ismerte a lelkét, az egyik sima, szelíd mint a tej, de azért csupa vulkanikus tűz, a másik, az a vörös, még a filokszéra előtti időkből — a vesszejének ősét Mátyás király telepítette a Sashegy lejtőjére Burgundiából — az valóságos orvosság: „Wie Medizin", konstatálta, miközben hűvösebb estéiken forralt állapotban citrommal, szegfűszeggel, fahéjjal fűszerezve, egy kis teával megszaprítva szürcsölgette influenzának s egyéb alattomos nyavalyáknak ellenszeréül. Ilyenkor szaporábban pislogott különös rövid szemhéjaival, ezer ránc támadt a halántéka körül meg az alacsonv, hátradőlt homlokán; sűrű tüskével benőtt arcán valami csodálatos túlvilág! boldogság fénye ragyogott 


 Vendéglőbelső

_ Tágas, szép kertjében sorra járta az asztalokat, kibicelt egy kicsit a preferánszot játszó tabáni atyafiaknak, az alsózó pésti uraknak, mindenütt koccintott s ha szombat este eljött citerájáva! a görög-utcai hentes, gitárjával az aranykakas-utcai grájzleros, harmonikájával a szarvas téri pékmester, együtt voltak a budai „Grinzingerek", megalakult a műkedvelő „sramlizenckar**. Gerstl bácsi pajkos stancnikat énekelt idegen fülnek érthetetlen budai sváb dialektusában. A hold teliszájjal mosolygott, az öreg Gellérthegy- is (sok száz pislogó mécses-szemével olyan volt, mint egy óriás karácsony-fa), láthatóan odafigyelt a pajzán mulatságra, A szőke Lujzi, á barna Ilus, az öreg sváb szőlősgazda magyar leányai, — a szemükben az „Ánzer" és a „Medlein" egyesül! tüze lobogott — pironkodva hordták a csillapító szódavizet".

Régen volt, talán nem is volt. Gerslii bácsi örökre eltávozott. S amint a Pesti históriák szomorúan megállapítja:
— A Tabánt nemsokára egészen elsöprik a Krisztinábán, Újlakon és Óbudán is mind több a modern elem, ősszel és télen hiába várják a régi emebrek, hogy kidugják a kis házakra a saját termésű mustot és heurigert jelentő boróka-bokrétát vagy gyaluforgácsot, a rác ürmös, a frissen sült csája (rác húsos rétesféle) lassan egészen a legendák birodalmába tűnik.



Magyarország, 1921. június (28. évfolyam, 117-141. szám)1921-06-29 / 141. szám

2017. június 23., péntek

TABÁNI ÁLOM, VAGY KORRUPCIÓ?? A BETHLEN UDVAR......ANNO 1925........



TABÁNI ÁLOM

Augusztus elsejére beköltözhetővé lesz az Attila-köruti százlakásos állami bérpalota.

— Saját tudósítónktól.

'  Az  állami  kislakásépitő   akció,   amely már évek  óta egyre  nagyobb  lendülettel  és egyre intenzivebben    folyik,   rövidesen újabb  néhány  száz  lakással  fog  enyhíteni a  la'káskrizisen.   Egy-két   hónap   múlva ugyanis  már  beköltözhetővé  lesznek  a  legutóbb  épített  állami  lakások,   amelyeknek elkészültét  oly  hatalmas  érdeklődés  előzte meg a  közönség körében.  Ezek az építkezések  ugyanis  már  nemcsak  szükséglakásokat  produkáltak,  hanem  stabil,  kényelmes, állandó  lakásokat  is.



A  legjelentősebb  állami  építkezés az  Attila-köruti  hatalmas   bérpalota  a legrövidebb  időn  belül  válik  beköltözhetővé,    valamennyi   újabban    épitett állami  bérház  közül.
Az  Attila-köruti  bérpalotát,  mint  emlékezetes.  körülbelül  még az  elmúlt  év  közepén  kezdték  épiteni.  Az  alapozási  munkálatokhoz  1924  augusztus  közepén   fogtak hozzá  s  ezek  a  munkálatok  még  a  téli hónapok  beállta  előtt  be  is   fejeződtek.   Az alapozási  munkálatok  beefejeztéve]  azután hozzákezdtek a bérház fölépítéséhez, amellvel  néhánv  héttel  ezelőtt  teljesen   elkészültek.  A  belső  házberendezési  munkálatok is befejeződtek már ugv.  hogy az   Attila-köruti   bérpalotát    augusztus elsején    már    átadhatják    lakóiknak, összesen   száz   lakás   lesz  az   Attila- köruti  hatalmas   állami   bérpalotában, amelv  négv  utcára  nvilik.  A  belső  fronton lévő  főbejárata  fölött  már  kivésték  ezt  a fölirást:

GRÓF   BETHLEN   ISTVÁN-UDVAR*

A  hatemeletes  bérház mindegyük emeletén van  egv-ecv  saroklakás,   amelv  négy gvönvörü  szobából,  előszobából,  haliból és mellékhelyiségekből  áll. A  többi  lakás  két- háramszobás.   Az  összes   lakások mind  a legmodernebben  vannak  berendezve A  Attila-köruti  bérpalota  lakásai  iránt már  a  mult évben  óriási  volt  az érdeklődés,  amely  azóta  csak  egyre  fokozódott.  A  népjóléti  minisztériumban   két helyütt  is  jegyezték  a  beérkező  igényléseket.    Információnk    szerint  közei 2000   igénylő   jelentkezett   az   Attila- köruti  100  lakásra.
A népjóléti  minisztériumban  már   kijelölték  a  száz  lakás  boldog   tulajdonosait, akik   augusztus   elsején   beköltözhetnek. Döntés történt már  a  bérpalota  lakásainak béreire  vonatkozóan   Mivel  az  államnak igen  ielentős  kiadásai  voltak,   az  Attila- köruti   bérházban   ezúttal   a   házbérek ugyan olyan  nívón  fognak  mozogni,   mint a  hasonló  két-.*  három-   és   négyszobás többi  lakások  augusztusi   házbérei.   Mint informáltak  bennünket a  lakások  bére  a  jobb  belvárosi  lakások  béreivel  lesz  azonos.
'A lakásokon  kívül hatalmas  tágas,  szépen felszerelt  üzlethelgiségek   is  vannak  az  állami  bérházban.   Az  üzlethelgiségek  közül is  többet kiadtak  már.
A  lakásépítő  akció  legújabb  eredményeihez  tartoznak  a  Munkácsy-utcai  és  a  Hunyadi-utcai lakások is.  Ezek  az őszi hónapokban  válnak  beköltözhetőkké.


8 Órai Ujság, 1925. június (11. évfolyam, 123-143. szám)1925-06-07 / 126. szám


Előtérben a 8 évig ég létező legendás Holvilág utca

KORRPCIÓ VAGY HOZZÁ NEM ÉRTÉS? 


Holnap  dönt a bíróság  a  bizonyítás kiegészítése felett
(Saját  tudósítónktól.)

Azoknak a  támadásoknak során, amelyeket  a Magyarság  c.ujság  P e tric h e v ic h -H o r v á th  Emil  báró  népjóléti államtitkár  ellen  intézett,  a  Bethlen-udvar felépítésével  kapcsolatban T u r y  Lajos  hírlapíró is cikket írt a Magyarság ez évi július 31-iki  számában „A   B e th le n -u d v a r   17     m illiá rd    h e ly e tt  42 m illiá rd    k o ro n á b a    k e r ü lt“ címen. Cikkében durva  támadást intéz Petri- chevich-Horváth Emil báró ellen és részletesen foglalkozva a Bethlen-udvar építési költségeivel,  többek  között  azt  írta  az  államtitkárról, hogyha  nem ö lenne az építési akció vezetője,  akkor  ebből  a  pénzből,  amelyből eddig kétezer  lakást  építettek,  ötezer  lakást lehetett  volna  építeni.  Megemlíti  a  cikkben azt  is,  hogy S zö r é n y i-R e is c h l  Ferenc  idejében  egészen máskép  folytak az  ügyek, mert dacára  annak,  hogy  Szörényi-Reischl  kezén milliárdok  fordultak  meg,  ő  mégsem  vett egy tucat bérházat.
Sajtó    útjá n    e lk ö v e te tt   rágalmazás   vétsége címén    indúlt   m e g    T u r y    L a jo s   ellen a cikk miatt az eljárás  

és  a  büntetőtörvényszék öreg-tanácsa  mára tűzte ki ez ügyben  az első  tárgyalást,  amelyen P e tric h e v ic h -H o r- v á th   E m il  báró  népjóléti  á llamtitkár   is  m e gjelent .  A  közvádat Baróthy Pál dr.  kir.  főügyész  képviselte.

A vádirat ismertetése után az elnök  mindenekelőtt azt a kérdést intézi a vádlotthoz, m it   a k a r t 
 me g írn i    tu la jd o n k é pp e n    P e tric h e v ic h -H o rv á th    á lla m titk á r r ó l?
— Azt akartam  megírni  —  válaszolja a vádlott,  —  hogy  a  Bethlen-udvar  sokkal többe  került  az  államnak, mint  amennyibe szabad lett volna kerülnie
.
A  BETHLEN-UDVAR  ÜGYE.

E ln ö k   :  De  milyennek  akarta  ön  feltüntetni az építkezés kapcsán az államtitkár úr tevékenységét?
—  En  —  válaszolja  a  vádlott  —- alig é r in te tte m    c ik k e m b e n   a z   á lla m titk á r   úr   személyét ,   n e m     is    ö    ellen e    irá n y u lt   c ik k e m ,h a n e m c sak  az  állami é p ítk e z é s e k   re ndszere ellen .
E ln ö k : De hiszen ö  n  maga  írja itt cikkében,  hogy  17—18  milliárdba  kerülhetett volna csak  az építkezés, mégis  42  milliárd- ba kerül. Itt  v a la m i  h ib a   v a n   a  k ré ta    k ö rü l. Ön  írta  meg,  hogy  Petrichevich-Horváth államtitkár  vezetése  mellett  sokkal  többe került,  mint amennyibe kerülnie szabad lett volna  és  hogy  egészen  másképpen'  festene ez  az  építkezés,  ha  lelkiismeretes  vezetés mellett  más  vezetők  alatt történt volna.
— Ismétlem — válaszolja a vádlott —, én azt tartom, hogy Petrichevich-Horváth államtitkár felelős azért, hogy 25 mil'liárddal többe került  a  Bethlen-udvar  építkezése  az  államnak.
— De mire célzott ön — folytatja a kérdéseket az elnök — azzal  a  kijelentésével, hogy  Szőnyi-Reischl  Ferenc  nem  vett  12 bérházat?  Hát h a   R c isc h l   n e m    v e tt,   akkor  k i    v e tt  ö n   szerint?
Tury vádlott: Bővebb  mondanivalóm   e részletnél  nincs.............
— S zó v a l megtagadja  a v a llo m á st ?  — kérdi az elnök.
,  — Nem tagadom meg -— feleli a vádlott —, d e  n e m   ó h a jto k   erre  v á la s zo ln i. Én csak azt mondhatom,  hogy  az  államtitkár  úr  nevét ezzel  a  részlettel/;,kapcsolatban  meg  sem említettem,  nem  tudom  tehát,  hogy  mi  okból állítja a  vádhatóság,  hogy én  az  államtitkár  urat  értettem  az  alatt,  mint  aki  egy tucat  házat  vásárolt?
—- Mit értett az alatt —- folytatja a'kérdé- seekt az elnök — hogy ha az államtitkár úr nem lenne az építkezések élén, akkor kétezer lakás árából ötezer lakást  lehetett volna építeni?  Mi az értelme ön  szerint ennék?
— Az — válaszolja most Tury —-valahogy én nem tartottam tisztakezű embernek az államtitkár urat. De ki kell jelentenem mégis, ezen a helyen, hogy én   n e m   a  Bethlen udvar  építkezésésévell   k a p cso la tb a n    á llíto tta m    e zt   róla.
E ln ö k : De  hiszen az ön  által  írottakból éppen ezt lehet kivenni!
— Én, — válaszolja a vádlott —* azt értettem itt,  hogy  ha  az  illető,  aki  a  vezetéssel meg van bízva,  szakértelemmel rendelkezett volna és  gondosan  járt volna  el,  akkor  a költségek  feléből felépíthették volna a  Bethlen udvart.
Elnök : Mondja meg hát végre, kire   értetette ezeket,   h a   n e m   a z  á lla m titk á r    úrra?
T u r y  vádlott:  Az  államtitkár  ur  több  Ízben kijelentette már,  hogy ő nem vett  részt az építkezési ügyek intézésében, ő nem volt azoknak vezetője,  neki,  mint  államtitkárnak csak  revíziós  hatásköre  volt.  Ismétlem,  tehát  nem é rte m ,   m ié rt   v o n a tkoztatj  a  a   v á d h a tó sá g   m é g is  ő reá   a z  én   általa m   mondottakat? Nem is állíthattam az államtitkár úrról ezeket,  hiszen  köztudomású,  hogy  neki nincs  egy  tucat  háza.  Állítom  azonban  azt, hogy  megfelelő  vezetés,  gondosság  és  lelkiismeretesség mellett  nem  került  volna  17 milliárdnál  többe  a  Bethlen udvar.
Ez  utóbbit  bizonyítani  is  kívánom,  nem kívánom  bizonyítani  azonban  azt,  hogy  a 25  milliárdot  az államtitkár  úr vágta  volna zsebre,  mert hiszen ezt nem is állítottam.
E ln ö k :  Lássa,  pedig  a  cikknek  olyan  a beállítása.  Szóval,  ön  azt  mondotta  most, hogy Petrichevich-Horváth Emil báró államtitkár  működése  folytán,  meg  nem  felelő vezetése  és  gondatlansága  miatt  szenvedett az  állam  25  milliárd korona  kárt.
Igen — ezt  állítom,  mondja  a vádlott --- és ezt kívánom bizonyítani. hogy  Petrichevich-Horváth   államtitkárnak nem volt meg  a  szakértelme  és  gondtalanul járt el. Fenntartom ezzel szemben a vádiratban foglaltakat, hogy az inkriminált cikk tartalma igenis  minden  magyarul  olvasó  ember  előtt nem más,  minthogy a  Bethlen-udvar építkezése  17 milliárd helyett 42 milliárdba került, 25 milliárd tehát elszámolatlanul a levegőben lóg.

8 Órai Ujság, 1925. október (11. évfolyam, 220-246. szám)1925-10-29 / 244. szám

A szitu ismerős, annyi különbséggel, hogy a Bethlen udvar határidőre elkészült és nem stadion!


2017. június 19., hétfő

POLITIKUS KOCSMÁROS ÉS AZ Ő BORKÖLTEMÉNYE



MÁJUSI BOR

Mondhatom. kellemes látvány így május évadján a kétfülű födeles mélyöblű ezüst tál. benne a hatalmas merítőkánál. Mán akkor is tetszett nekem , mikor egyezer a régi pesti turfon ott láttam a bírói páholy aljábam. amint arra várakozott, hogy ki nyeri meg az Asszonyságok diját s ezzel őt, a domborműves, cirádás ötvösmunkát, ... . .

Később még inkább tetszett, mikor Tatán láttam a' tó partján, ahol ama néhai való. nevezetes és'különc várúr »Count Nicky« vendégei voltunk mindnyájan. akik a nagytribünöo foglaltunk helyet. Itt már vidáman és izgatóan gyöngyözött benne a rózsaszínű "boule".

Tom, a félszemű angol komornyik töltögette 'a poharakba a Moet & Chandon Grand Vin Brut Impcrial-jával tüzesített csodálatyos italt.

Feltűnt a pompázó tál, vagy annak mása a bécsi Derby-napon, a Freudenauban. Sacher büféjében s megjelent Napagedlben, ahova tavaszi yearling árverésre utaztunk a levantino Baltazzi Arisztidhez, aki igen ravaszul kitaJálta. hogy az aukció előtt fejedelmi lönccsel és mámorosító italokkal kell vásárló kedvre hangolni az istállótulajdonosokat. 




Aztán viszont láttam itt, Budán a Krisztinavárosban, egy kiskocsmában, mely a »Politischer Greislar« címet viselte s melynek gazdája, a rövidnyakú, vörös ábrázatú, kövérkés Gürsch apó volt. A tál itt már csak porcelánból készült, nyilván levesestálnak szánták a gyárban, de a májusi bor. melyet Gürsch apó elegyített benne különböző ingredienciákból, sikerrel versenyzett a tatai, a bécsi és a napagedli bólé remekekkel. 




Bevallom, sokszor figyeltem, mikor az öreg a bólét csinálta s konstatáltam, hogy szakértelem dolgában ez egyszerű budai sváb nem maradt alatta a félszemű Tomnak, sem a Sacher fehérsapkás cuktászának. Elnéztem hogyan rakosgatta az öblös tálba a gondosan kiválogatott, pirosló szamócaszemeket, szórta rá a törött cukrot, egy pohárka Cóurvoisier konyakot, két stamperli Cóintreáu-féle Triple Sec-et öntött hegyébe. 





Azután fél liter rubincsillogású sashegyi vörösbor következett, melyet egy liter fehérbor követett, abból a gellerthegyi rizlingből, melyet még Kerkápolyi Károly termelt.'Mindezekre egy csipetnyi, ingerlően fűszeres, fehérvirágú Waldmeistert • (Asperula Adorata = szagos erdei müge) hintett s csak ezután keirült sorra Pommery & Greno forrongó, lelkesítő gyártmánya, mely az »Old England« márkát viselte. Most gyorsan rátette a födelet Gürsch apó, apróra tört jégbe állította s egy óra hosszat senki se nyúlhatott hozaá» még akkor sem, ha a záróra veszedelme fenyegetett. Gürsch apó kiváló szakember és becsületes férfiú volt. Ennyi ideig kéli érnie. a májusi bornak, mondotta, majd, óra multával, áhítattal tette az asztalra s a törzsvendégek áhítattal koccinották vele az első poharat. Tőle tanultam, bogy nem szabad túl sok cukrot tenni bele, mert a szirup csak kompótlónek való s a pálinkaféléket is módjával kell használni, mert hát itt nem puncsról, hanem májusi borról vagyon szó. 


Gürsch apó a »Politischer Greislerrel« együtt elmúlt, de
jó szívvel ajánlom önöknek. Hölgyeim és Uraim, hogy tartsák be a receptjét. ha jó májusi bort akarnak inni. Sashegyi vöröset ugyan aligha tudnak szerezni!, gellérthegyi fehéret, pedig egészen bizonyosan nem. de jó lesz helyettük az egri Bikavér és a jófajta. hegyen termelt rizling.


Májusi éjszakákon csendül a bólésoohár,az első szomjúságé ; a második -az élvezeté, a harmadik a mámoré, a negyedik...

2017. június 15., csütörtök

MIKOR JÁRT KRÚDY UTOLJÁRA A TABÁNBAN?


Olvasói kérdés
János Seregélyesi

Krúdy Óbudán,otthon aludt el, de érdekes lenne tudni, mikor járt utoljára a Tabánban.?


Válasz:

Krúdy bizonyára behatóan ismerte a Tabánt, főleg annak vendéglőiben, borméréseiben fordult elő. Ismereteink szerint látogatta a kacskaringós Aranykakas utcában Dick nénit, törzsvendég volt Bojcsics Simon Szarvas téri rác kocsmájában, a Három Hetes-ben, de sírig tartó barátságot a  Mély Pince  fehérhajú zsidó kocsmárosával kötött.
  Krtausz Poldi , kocsmáros
Mikor a kocsmáros 1918-ban tizedesként leszerelve visszatért a román frontról és a zsámbéki svábság zsidó ellenes érzelmei elől családjával a Tabánig menekült , hogy itt béreljen vendéglőt, találkozott a titkos kocsmát kereső Krúdyval  aki Bródy Sándor társaságában szimatolt jó bor után.

 Állítólag Zórád Géza festő hívta fel az írók figyelmét az eldugott  új bormérésre-nem is teljesen önzetlenül-.

 Így akarta megállapodás szerint letudni a kocsmával fennálló tetemes  étel és ital számláit. Krausz Poldi ugyanis  rajongott Krúdyért. Sírig tartó barátok lettek.

 Krúdy bizonyíthatóan két  évvel halála előtt 1931 május 21-én még járt a tabáni Mély Pincében. Ekkor írta   híres bejegyzését:

„Bizonyítvány
Ezennel bizonyítom, hogy Krausz Poldi Mély Pincéhez címzett vendéglőjében életem szép napjait és éjszakáit töltöttem.
Krúdy Gyula Budapest, 1931. május 21.“




Élete utolsó évében megromlott egészségi állapota miatt    nem nagyon mozdult ki Óbudáról, (főleg a közeli Kéhlit látogatta) de hű kocsmárosa nem  hagyta cserben. Tabán ment Krúdyhoz. .Még a kórházba is "orvosságos üvegben" becsempészett egy üveg jófajta csopakit, melyet  az ágy szélén ülve közösen ittak meg.1933 máju18-án Poldi levett kalappal kísérte a nagy írót a végső pihenőhelyre és Várkonyi Titusz   írása tanusítja, hogy 1956 őszi haláláig minden évben elzarándokolt a sírhoz, azon keseregve, hogy ilyen nagy írónak miért nem állít a főváros méltó  síremléket?


ZÓRÁD GÉZA: IMA A GELLÉRTHEGYI STÁCIÓNÁL