Garády Sándor neves régész 1931-1941 között ásatásokat végzett többek között Arpád-kori templomok vonatkozásában a Gellérthegy lábánál és Békásmegyeren . Utóbbi helyen feltárta a romjaiban még látszó un. Puszta-templomot:
http://epa.oszk.hu/02000/02007/00015/pdf/EPA2007_bp_regisegei_15_1950_437-450.pdf,
A Rudas fürdő török-kori maradványainak környezetében- és számunkra ez a lelet az érdekesbb- pedig vélhetően azt a XT-XII.századi templomot tárta fel, amelyet Gellért püspök tiszteletére vértanúsága helyén emeltek. E templom helye még ma is vita tárgya, a régész összefoglalójában meggyőző bizonyítékokat tár a nyilvánosság elé , de minden kétséget kizáró bizonyosságot nem sikerült szereznie, mivel a gyógyfürdő előtti téren az akkoriban (1930-as évek )nagyon forgalmas ivókút, az ú.n.Attila-forrás környékét kellett volna hosszú ideig bolygatnia.
Még a Gellért-legendában szereplő kőre- melyről a püspük vérét nem lehetett lemosni -is talált magyarázatot. Manapság mód nyílna az ásatás folytatására, a kút megszűnt, a területen egy kerthelyiség és egy autóparkoló van csupán:
De adjuk át a szót a régésznek:
(a kevéssé közérthető utalásokat és ásatási ,helyzetponti kifejezéseket elhagytam,)
"
a Rudas-fürdőnél.
Az 1937. év tavaszán a Rudas-fürdő átalakítási munkái során az épület északi oldala mellett és magában az épületben is régi falak kerültek napvilágra.(…..)A munkálatokat április hó 16-ától május hó 13-áig és május hó 24-étől június hó 3-áig végeztük el a lehető legnehezebb körülmények között, mert egyrészt az átalakítási munkálatokat, másrészt az ivógyógymódot és fürdőt használó közönséget nem zavarhattuk meg. Azonfölül egyéb akadályok (különféle kábel-, gáz-, víz-és gőzvezetékek, csatornák) tették még nehezebbé a kutató munkát és akadályozták a feltárást gyakran éppen ott, ahol arra a régészeti kutatás szempontjából leginkább szükség lett volna.
Mindamellett sikerült az ásatások első szakaszában a Rudas-fürdő épülete alá nyúló, észak-déli irányban terjeszkedő épület falait részben kiásnunk. (---)Vannak, akik úgy vélik, hogy Frangepán György kalocsai érsek palotája állott a Rudas-fürdő helyén s abból építette volna Szokoli Musztafa budai pasa a törökös kényelemmel és ízléssel berendezett úgynevezett »Zöld oszlopú fürdőt«. Ennek maradványa a Rudas gőzfürdő ma is fennálló kupolás épületrésze. Ez a vélemény azonban Wernher György ide vonatkozó megjegyzésének téves értelmezésén alapszik. A Buda visszafoglalása után működött budai császári igazgatóság (adminisztráció) vezetője Wernher kamarai felügyelő szerint e tájon lett volna a királyné fürdője. Egészen határozottan tehát nem állíthatjuk, hogy a kiásott falmaradványok milyen célt szolgáltak. Inkább látszik valószínűnek, hogy a fürdőhöz csatlakozó dervismecset lehetett. A fentebb említett két fal között különböző régi (…)és újabbkori falmaradványok kerültek elő, sőt egy régi csatorna darabja is, ezeknek korát azonban csupán a habarcs és téglamaradványok után bajos pontosabban meghatározni.
Épp úgy lehetnek közép-, mint török koriak is. E falmaradványok szomszédságában, tőlük északra az Erzsébethíd felé egy másik épület maradványai kerültek elő. (….)
Sajnos, hogy különböző akadályok (fák, bokrok, lámpák, út, csatorna stb.) és az ásatás időtartamának korlátozása miatt is az építmény falait sem teljesen, sem elég mélyen kiásni nem lehetett. De a kiásott részek összekötve éppen elegendő tájékoztatást nyújtanak arra, hogy itt egy egyhajós, egyenes záródásos szentélyű, kisebbszerü templom maradványaira, helyesebben alapfalaira bukkantunk. A hajó belső szélessége az alapfalak után ítélve 8-13 m, belső hossza kereken 10 m, a szentélyé 5.0-5.5 5-5 m lehetett. A hajó és a szentély faiazata nincsen egymással kötésben, tehát mind a kettő külön-külön épült. A hajó déli oldalán egy szintén külön épült toldalék fal maradványára akadtunk Ennek déli falát a már említett csatorna építése alkalmával távolithatták el, csak a sarok volt még megállapítható, a keleti fal teljes kiásását a bitumenes út, illetve a rajta közlekedő fürdőközönségre való tekintet akadályozta.
Valószínűleg itt volt a templom bejárata s ez a toldalék az előcsarnok lehetett. A helyszínrajzból látható, hogy azt, helyesebben annak déli falát keresztezi az először megtalált dél-északi hosszanti épület fala. Éppen a fentebb ismertetett oknál fogva nem állapíthattuk meg melyiknek a fala volt felül és melyiké alul. Mindenesetre már eddig is bizonyítékul szolgál arra, hogy a templom és az épület nem lehettek összetartozó építmények, hanem egymást kizárták. A legvalószínűbb föltevés, hogy a templom a régibb, az utóbb említett épület az újabb és hogy amikor ez épült, a templom már nem állhatott fenn épségében.
A szentély déli falához szintén csatlakozott valamilyen toldalék, de sajátságosan 45°-ú szögnek megfelelően megtört fallal. Itt is a csatorna tette lehetetlenné a további kutatást. Ezen a falon egy ajtó vagy ablaknyílás is volt, középkori téglákkal körülfalazva és egy pontnál egy római folyókának fölhasználva. Ez a folyóka azonban valószínűleg később készülhetett, mert ez épületrésszel kapcsolatban bajos elképzelni
rendeltetését.
Ez a toldalék talán a sekrestye lehetett. A hajó északi falának külső oldalán egy 2.70 mh osszú, mintegy 0.30 m széles kiugrás van Ebből bejáratra lehetne következtetni, bár szokatlan, hogy ilyen aránylag kisméretű templomnak mind a két hosszoldalán lett volna bejáratas, amellett nem is szemben egymással. Lehet ugyan arra is következtetni, hogy ez a két bejárat nem egyidőben volt használatban. Valószínűnek tartjuk, hogy a templom nyugati oldalán éppen a sziklaomlások veszélyére tekintettel nem is volt bejárat.
A XXI.sz. kutatógödörben (ld a helyszínrajzot) talált pillérszerű nyúlványból következtetve a templomnak alighanem karzata is volt. Mindenesetre kár, hogy a nyugati falat az ott elvonuló út és villamoskábel miatt nem lehetett teljesen föltárni. így érdekes részletek maradtak felderítetlenek. A szentély keleti sarkain egy-egy átlósirányú, a szentély falával 135-fokú szöget bezáró támpillérre akadtunk. A déli támpillért újabb időben egy csatornaépítés alkalmával megcsonkították, az északi azonban teljesnek látszik, bár az ott elvezető bitumenes út miatt azt sem áshattuk ki teljesen. Ennek a pillérnek oldalai a végük felé 45° elhajlással kiszélesednek, majd derékszögben megtörve elkeskenyedvén valószínűleg élben végződnek.
Egyelőre nem tudunk rá példát, hogy ilyen kiképzésű támpillérek korban összeegyeztethetők-e a Rudas-fürdő területén talált, kerubot ábrázoló a XI.századból származónak vélt homlokzatdísszel. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a templom és a hajó nincsenek kötésben egymással, hanem érintkezőfalaik tompán illeszkednek, föltehető, hogy a hajó előbb épült, mint a mostani szentély és annak helyén eredetileg egy kisebb, talán félkör alakú foglalt helyet. Ezt persze csak a szentély területének teljes fölásásával lehetne eldönteni.
Az alapmélységek, már ahol ez az akadályozó körülmények folytán megállapítható volt, nagyon eltérőek. Míg a hajó nyugati falánál a mai talajszinttől 1.30 m-re, a Duna 0 pontjától 7.98 m-re már elértük az alapot, »^«-pontnál a hajó és a szentély fala találkozásánál a hajó alapját a mai talajszinttől 2.86 m-re, a Duna 0 pontja felett 5.34 m-re a szentély alapját 5.11 m-re találtuk meg. A hajó fala azonban a szentélytől 0.60 m-re lépcsősen a szentély alapjáig ért. A szentély keleti falánál hely hiánya miatt a fal alapjáig nem tudtunk leásni. így »L^ pontnál a Duna 0 pontja felett + 5-74 m-re még nem értük el az alapfeneket. A fentiekből arra lehet következtetni, ami különben természetes is, hogy itt az eredeti talajszintnek a Duna felé erősen lejtősnek kellett lenni. Erre mutat, hogy a hajó és a szentély északi fala csatlakozásánál a falak külső oldala, ameddig leáshattunk, simára faragott kövekből van falazva és a fal felületén hiányzik az alapgödrök oldalfalain észlelhető habarcs kitöltés. A. templom falai 1.25—1.50mszélesek, sőt a szentély keleti alapfala 1.85mszéles, tehát a templom méreteihez viszonyítva erősek. Legnagyobb részt travertin(édesvízi) mészkőből dunakavicsos habarccsal vannak falazva, benne itt-ott egyes téglák.
A templom hossztengelye a mágneses kelet-nyugati iránytól 19°-kal tér el dél felé. Ez aránylag nem is sok. így például a Szent István építette székesfehérvári bazilikáé 28°-kal, a vele közel egykorú veszprémi székes-egyházé 32°-kal, a zsámbéki kolostortemplomé meg éppen 40°-kal tér el a kelet-nyugati iránytól.Egy különössége a szentélynek, hogy a diadalív nyílása a templom tengelyéhez viszonyítva nem részarányosán van elhelyezve, hanem -legalább is az alapfalakban — mintegy 35 cm-rel délfelé eltolódott.
Lehetséges azonban, hogy a fölmenő falaknál ezt a rendellenességet már kiküszöbölték. Nem lehetetlen, hogy a szentély fölött torony emelkedett. Ezt annyival is inkább föltételezhetjük, mert egyebütt toronynak a nyomára nem akadunk és mert az eléggé tekintélyes falméretek mellett a tám-pilléréknek alig volna jogosultságuk.
Olyan középkori templomunk, helyesebben annak maradványa több van Nagymagyarországon, amelynek egyenes záródású a szentélye, sőt ezek éppen a régebbiek közé tartoznak. Tornyos szentélyről azonban csak egyről van tudomásunk. Ez a békásmegyeri úgynevezett Puszta-templom. Ma a tornya már nem látható, mert időközben elpusztult, helyesebben elpusztították a békásmegyeri svábok. Németországban és Ausztriában több ilyen tornyos szentélyről van tudomásunk.
A templom hajóján belül az északi fal mellett egy csonka, kívül pedig egy majdnem ép tetemet találtunk a fallal párhuzamosan, tehát keletre fekvőn. Azonkívül körülöttük és a hajó többi részén is sok emberi csontot széjjelszórtan. Ugyanitt évekkel előbb, mikor a kertet rendezték, szintén sok emberi csont került elő.Ez arra mutat, hogy itt a templomon belül és kívül temetkeztek.
Temetkezni a középkorban vagy plébánia vagy kolostor templomában szoktak. Kolostorról itt aligha lehet szó, hacsak a szent János lovagok kolostorára, kórházára és Szent Erzsébetről nevezett templomára nem gondolunk.
Az ásatások eredménye azonban nem szól emellett. Eltekintve attól, hogy a tőle délre kiásott épület, amint erről már fentebb megemlékeztünk, későbbi keletű, nélkülözi a kolostoroknál szokásos kerengőt és beosztást.
Különben is a szent János lovagok kórházát és templomát már a töröktől való visszafoglalás után is bizonyára a még fennálló rommaradványok alapján, mindig a volt Sáros-, most Gellért-fürdőnél keresték. Ezért építettek oda újból dögvészes kórházat és templomot is. Sajnos a Sáros-fürdő lebontásakor és a Gellért-fürdő építésekor tudtunkkal senki sem foglalkozott ezzel a kérdéssel és nem figyelt erre. Egy nagyobb méretű súlyos pillérfejezét azonban, amely a Sáros-fürdő lebontása alkalmával elkerülte a megsemmisülést és ma a Halász-bástyái Kőtárban látható, arról tanúskodik, hogy itt középkori épületet joggal tételezhetünk föl. Ha tehát megmaradunk amellett, amit különben eddig is úgy véltünk, hogy a Szent János lovagok kórháza és temploma a mai Gellért-fürdőnél volt, a Rudas-fürdő kertjében kiásott és most ismertetett templomot plébániatemplomnak kell tartanunk. Az egykorú oklevelek Kispesten (ez volt a magyar neve), vagy német néven Kreenfelden (később magyarítva Kelenföldön) csak egy plébániatemplomról emlékeznek meg. Az pedig a szent Gellért-temploma volt. A legenda szerint Gellért püspök Endre és Levente üdvözlésére Székesfehérvárról Diódot (a mai Diósd) érintve megállapításom szerint, amelyre itt részletesen nem terjeszkedhetem ki, az úgynevezett mészárosok útján és a Gellérthegy és Naphegy közti nyergen át (Budaörsi-út tájéka — Hadnagy-utca) érkezett a pesti révhez. Kíséretében voltak Beszteréd, Bődi (Bőldi) és Beneta püspökök és Szónok ispán is nagy sokasággal. Itt találkoztak velük Vatával élükön a fellázadt pogány magyarok, akik szintén Endrét és Leventét várták. A pesti rév jobbparti, mai budai oldalához érve a két sokaság összeütközött, amelynek gyászos következménye volt Szent Gellért, Bődi és Beszteréd püspökök, valamint Szónok ispán és sok keresztény hívő vértanú halála. Ekkor a mai budai oldalon aligha lehetett templom, hiszen azt a pogány magyarok bizonyára feldúlták volna. Másodnapra Szent Gellért holttetemét, amint a legenda határozottan nem is egyszer említi, Pesten (és nem Kispesten) a Boldogasszony-templomban (a mai belvárosi plébániatemplom elődjében) temették el.
Nem lehet tehát elképzelni, hogy ez a Boldogasszony-temploma a jobbparton lehetett volna. Hiszen a pogány sokaság elől Pestre, mint akkor már megerősített helyre, akart menekülni csónakon Szónok ispán is. A pogány lázadók elől tehát röviddel halála után csakis a Duna túlsó partjára, a biztosabb pesti oldalra menthették át Szent Gellért tetemét. Ugyancsak nem lehetett Szent Gellért-temploma a mai tabáni Szent Katalinról elnevezett — plébániatemplom helyén sem, mert ez ellenkeznék a krónikák és Bonfini azon megállapításával, hogy Szent Gellért-temploma azon a helyen állott, ahol őt letaszították és fejét a sziklán összezúzták. Azonfelül a legenda arról beszél, hogy az árvíz nem bírta lemosni Szent Gellért vérének nyomát. Már pedig a tabáni plébániatemplom magaslaton, árvízmentes helyen áll, oda árvíz soha sem érhetett. Mint külön érdekességet említjük fel ehelyütt, hogy a templom hajójának északi fala mellett egy kerek 7 cm hosszú 3 cm széles, 2 cm vastag márgadarabka került elő, amelyen vörös folt van. Olyan, mintha vérrel lenne átitatva. A budai márgánál nem ritka ez a vasoxyd okozta vörös színeződés. Azonban ezen a helyen sehol budai márga nem található, hanem csakis fölötte, a Gellérthegy sziklás oldalán. Tehát onnan kellett valahogyan leesnie vagy legurulnia. Innen magyarázható a legendában említett véres szikladarab is, amely éppen miután csak egyes darab volt, felülről eshetett oda talán éppen Szent Gellért vértanusága alkalmával. Tehát ez a lelet mellékesen szintén bizonyíték arra, hogy ez a hely lehetett a vértanúság helye. A tabáni templom helye tehát éppen a hegytől való nagyobb távolsága miatt már ezért sem jöhet számításba.
Végül meg kell említenem, hogy tabáni ásatásaim során a tabáni templom szentélye alatti kriptában is kutattunk és ottan ásatásaink során csak egy csatorna nyomaira akadtunk.A plébániatemplomban látható — a XII. századból származó —Krisztus-dombormű sem lehet nyomós érv a Szent Gellért-templom
Az ú.n. tabáni Krisztus dombormű
ottléte mellett, mert kis, alig 40 cm-nyi méretei mellett egy ember a kezében távolabbról is könnyen elhozhatta.
Istvánffy leírására sem célszerű ebben a tekintetben hivatkozni, mert Istvánffy vagy 1535-ben, vagy 1538-ban született, tehát aligha láthatta Szent Gellért-templomát, hiszen Buda 1541-ben már végleg a török kezére került és Szent Gellért-temploma helyén ekkor már talán csak üszkös romok állhattak. Különben is Istvánffy egy Korogiról szóló anekdota keretében csak odavetőleg említi a templomot.
Bízvást állíthatjuk tehát, hogy a Rudas-fürdőnél talált templom maradványai a kispesti Szent Gellért-templommal azonosak.
Végezetül a 12. sz. képen az Erzsébet-hídfőn levő révkapitányság ablakából készült fényképfelvételt mutatunk be.
Ez a kép a Rudas-fürdő kertjének egy részlete, a háttérben az Attila-forrás medencéjével, az előtérben pedig az ásatás színhelyének egy részletével. A kitűzőrúd rajta fekszik a templom hajója északi falán. Az előtérben látható gázlámpa a hajó és a szentély északi csatlakozási pontja fölött van, a széksor végén a középtérben álló lámpaoszlop pedig a hajó és a szentély déli csatlakozási pontja fölött. Munkánk végeztével a falmaradványokat be kellett temetnünk. Kívánatos volna, ha már a maradványok teljes föltárására nincsen mód, bár épület ma sem áll a helyén, tehát lényeges akadálya ennek nem volna, hogy úgy, amint az már tervbe volt véve, a templom körvonalai a Rudas-fürdő kertjében kővel láthatóan kirakassanak.A templom körvonalait fentebb a 13. sz.képen láthatjuk."
Végezetül két saját készítésű 3D-s vázlat, hogyan nézhetett ki a szent Gellért templom a régész elképzelése szerint:
Nézet Kelenföld (Dél) felől
Forrás : Garády Sándor: Budapest székesfőváros területén végzett középkori ásatások összefoglaló ismertetése 1931–1941
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése