1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaeum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)
Article and photo copying is prohibited

2017. június 27., kedd

A FÜSTBEMENT PÉK AKIT KRÚDY IS MEGVERSELT



Krúdy Gyulának, mit kerülgessük? a korcsmának levegője éltető, ihlető eleme volt!

Az egykori Tabán dicsekedhetett azzal, hogy egy kis korcsmájában Krúdy kedélye fönntartástalan kibomlott. De csak ebben az egy kis korcsmában, amelyik voltaképpen a leggyatrábbnak volt ítélhető Tabán sok szórakozóhelye közül.

Hiszen volt Tabánnak a Duna-part során éjjel-nappal nyitott kávéháza, mögötte egy kis sikátorban zugszállócskája, amelyik nem volt válogatós a vendégekben. Az Albecker nevű kerthelyiséges vendéglőben híres sramli együttes minden száma kacagási förgeteget kavart. És a közönségnek fele Budapestről rándult át. ......

......Krúdy Gyula megjárta természetesen mindezeket a helyeket. Olyikról ír is beszélyeiben. Ám az ő igazi törzshelye egy igénytelen, látszatra semmi érdekeset nem rejtegető hely volt: a Mély pince.

Ebbe csupa olyan állandó vendég járt, túlnyomólag férfi, akiknek a bor életszükséglete volt, és vele együtt az összeszokott társaság.

A csaplárost Krausz Poldinak hívták. Ez az ember szinte szerelmese volt mesterségének. Talpalt, tűrt, mindent elkövetett, hogy vendégei elégedettségét kivívja, és őket megtartsa. A korhelyek nagyon is sokat számító emberrétegében valóságos fogalommá nőtt a személye.

Ritka esetnek számított is az, hogy a naponta beérkező törzsvendégek valamelyike elmaradt.

Ez történt meg egy napon, amikor is Schrobár nevű sütőmester késett a megjelenésével, nem tudni, mi okból.

De hát a nyomozó hatóság nem buzgólkodott jobban minden titok, minden pletyka kiderítésében különbül,mint a Poldi törzsvendégei.

Betoppant Krúdy Gyula is. Rendelés nélkül is az asztalára tette lityi borát Poldi:

– Na, ülj le hozzám! Mi újság, Poldikám!? – hívta Krúdy, és poharat rakott a csaplár elé is, töltve neki is.

– Ajjaj! – vigyorgott Poldi hamiskásan: – Nagy az újság! Schrobár bácsi nem vágódott még ma be. Ezek sem tudnak még semmit se, hogy: miért? Hacsak nem hoz hírt valaki róla eztán.

– A fenét! – mondta rá Krúdy érdeklődően. És fülelt oda a szomszéd snapszli-négyes handabandázására.

Egyszerre beront a fodrász:

– Na, urak, úrfiak, válogatott cigánylegények! Schrobár bácsi a hatóságon alkuszik valami bírságának az elengedésére vagy mérséklésére. Hogy mi ez? Nem tudtam kiszedni belőle. Csak annyit, hogy: az inasát összepufálta, és most az ipartestületnél két irányban is fog folyni pere. Ő az inasát jelentette föl, az inasa őtet!… Mi?

Még be sem fejezte, benyit az öreg iktató. Megrohanják nyomban: tud-e valamit, mi bírságot sóztak a pékmesterre?

Mire az iktató minden hűhó mellőzésével, ajkpittyesztve mondja: – Egy svábbogár került elő a Schrobár egyik zsemléjéből. Megússza két tízessel a büntetést! Az inasa volt hibás, nem ő. Ki is pofozta!

Ám a társaság erre a tudósításra hahotázni, vitázni kezdett.

Krúdy Gyula pedig imigyen szólt Poldihoz:

– Na, ezt az esetet meg kell énekelni. Most olvastam egy kritikát magamról, hogy: egyetlen költeményt sem követtem el! Hát írok egyet, legyen!… Az öreg Schrobárról!

Máris kutyanyelvet húzott elő zsebéből, és majdnem egyvégtében a következőket firkálta rá:




Sütőmesterünk haragos! 

Egy lityit leönt hamarost! 

Zsemlében svábbogár, 
Ki süti nem jól jár, 
Hullári-hullári-hullári hó! 
Zsemlében svábbogár, 
Ezért nagy bírság jár, 
Mérges az öreg Srobár!
Krúdy maga énekelte el szerzeményét. Még Poldi is lelkesen fújta utána…

TERSÁNSZKY JÓZSI JENŐ
Nagy árnyakról bizalmasan  részlet


Tersánszky diszkrét ember volt. Írásában átkeresztelte a pék nevét, akit igazából Kregárnak hívtak!




Tabáni pékmesterünk több tabáni kocsmát is látogatott pl.
               „A vén eperfához“
címzett Marada -féle vendéglőbe is bekukkantott olykor Zsoli nevű kutyájával
A Hadnagy-utca felső felében, a jobboldalon, félig nyitott kapun surran be az ember egy régi budai udvarra. Néhány asztal a fák alatt. Nyáron vig élet kezdődik délután az udvaron. A rendes kártyapartira pontosan megjelennek partnerek és gibicek egyaránt. Idegenek, pesti vendégek is jönnek, mert itt. Marada bácsinál nagyszerűen lehet vacsorázni.
A citerás közben sváb és pesti nótákat pöeögtet, még dalol is rekedtes hangon. Nyáron egyszer egy pesti társaság tért be Maradához, a citerás, mint mindenkit, őket is hódolattal üdvözölte. A citerás rendületlenül fajta és pengette rendes műsorát, de amikor ahhoz a kupléhoz érkezett, amely Krausz úr Rákóezi-uti kalandjáról szól, az egyik asszony rákiáltott a vele szemben ülő férfire, az urára:
-Ez rólad szól- és napernyőjével fejbevágja az ártatlan Krausz urat.
Télen a kis szobába szorulnak be Marada bácsi vendégeL A kerek asztalnál, a rendes kártyapartinál ott gibicel Marada is, persze, ahogy leül, nyomban elszundikál és édes álmai lehetnek, mert addig világért se ébredne fel, — amig meg nem szomjazik. Akkor kicsoszog s borral tér vissza, pontosan koccint vendégeivel, igyekszik, hogy pótolja, amit szundikálása miatt elmulasztott, pipára gyújt, játékos szomszédját figyelmezteti,- hogy a szerencsét ő hozta neki. Aztán ismét hasán összekulcsolt kezekkel a legnagyobb lelkinyugalammal szundikálni kezd.
Amig Marada bácsi szundikál, addig leánya, Etus kisasszony teszi az asztalra rá bort, amelynek igy sokkal jobb ize van, több fogy, mintha megbabonázta volna valami azt az embert, akinek a kisasszony ad boritalt..
Javában forgatják a harmlnckét levelü bibliát, amikor egy kutya jelenik meg az ajtóban s hosszú szijjon húzza maga után admirális- fehér kosztümös gazdáját, aki még a söntésben van, de már mindenki tudja, hogy kicsoda, krákogó hangját előre küldi:
— Ami jár. az jár . . ,
Igen,-mindenki tudja, megérkezett . Kregár barátunk, a pékmester, akinek tudós kutyája az összes tabáni kocsmákat ismeri, éjfél után jobban eligazodik a tabáni kőkockás utcácskákon, mint gazdája. Igaz, hogy Krégár mester este nem lát, pápaszemét állandóan otthon felejti, ha Zsolt — a közismert Zsolkó — nem lenne, fel se tudná keresni este a rendes törzshelyeket. Zsolinál okosabb kutya nincs a Tabánban, azt is tudja, hogy mikor elég egy-egy kocsmába az ital, hires gazdáját figyeli s amikor másodszor, is el akarná dalolni n Kregár-indulót, akkor a Zsoli kihúzza a kocsmából. Ezúttal azonban nem Kregár mester dalolt, hanem a társaság:

A Dunában úszik egy pék, 

Mert oda belelökték, 
Mert, ami Jár, az jár, 
Zsemlyében svábbogár, — 
Éljen ,a hires K r eg á r! 

Kregár csak ezt az egy sort recsegi: „Ami jár, az jár“, de ő ezt a, félmeszely borra érti és arra a finom -törkölyre, ami csak Maradánál kapható.
— Ami jár, az jár
Zsoli felugrott, gazdájára nézett.
— A szomszédba megyünk, Zsoli, még egy fél meszely borra.
És Zsoli vezette gazdáját a Hadnagy-utcán lefelé, Keresztül a Fehérsas-téren.

Kregár sütőmester boltja a Fehérsas(azelőtt régi Köteles-) téren volt ,lakása meg aHadnagy utca 22-ben

Szózat, 1923. december (5. évfolyam, 273-295. szám)1923-12-25 / 292. szám
BUDAPEST MULAT
Kispolgári örömök Budán — (részlet)



A 160 esztendős kemence


Látogatás Buda legrégibb péküzletében

Mindenki ismeri Budán, a Tabánban, a régi tisztes (lisztes!)

ipar ma már ősz, megöregedett képviselőjét,  Kregár bácsit. Negyven esztendeje árulja a Tabánban a saját- készítményű zsemlyét és kiflit. Ott áll az üzlete a tabáni Fehérsas-téren, többszáz esztendős házban és a bejárat felelt büszkén díszeleg a táblán: 

A régimódi kicsiny üzletben ma alig van élet. Nagynéha jön egy-egy vevő a finom házisütésű süteményekért. Pedig bent a pult mögött egy hajlott hátú anyóka —• Kregár bácsi felesége — magas kora ellenére fürgén tesz-vesz, bár nincs kit kiszolgálni. Hej ! Másként volt ez hajdanában. Alig lehetett bejutni a kis üzletbe, mert az egész Tabán odajárt »Kregár-bácsi» süteményeiért. Akkoriban persze még nem ütötte fel tanyáját a Tabánban az idegenek karavánja s a dolgos és tisztességes iparos házát keresték fel a jó budaiak. Most azonban nagy a konkurrencia. Kregár bácsi százhatvan esztendős két sütőkemencéje nem bírja legyűrni a technika, vívmányait, a modern dagasztógépeket és kemencekolosszusokat. De Kregár bácsi a mostani üzleti morált sem vette át konkurrenseitől. Ő dolgozik tovább a régi világ üzleti tisztességével.

Elgondolkozva,  távolbanéző szemekkel meséli:

— Más világ volt akkor — régen. Szebb is ! A péklegény sora nehéz volt, de talán még úgy is jobb volt. Este hét órakor odaállni a dagasztóteknő mellé és dolgozni reggel hétig — heetenkint két forint ötven krajcárért. De a mai péklegények . . .

Itt már dühbe jött Kregár bácsi.

— Keveset dolgozni, sok pénzt kapni. Ez a mai legény gondja. Reggel négytől dolgozik tizenegyig, azután hazamegy. Nem úgy volt ez régen. Nem volt nekünk legény korunkban még ágyunk sem, mégis elégedettek voltunk. Ezernyolcszáznyolcvanötben, amikor tíz krajcár vacsorapénzzel felemelték a béreket, a boldogság tetőfokára értek a legények.

— Hát még a vándorélet, — folytatja felcsillámló szemmel. — Tizennégy hónapig jártam Magyarországot, Ausztriát, Német- és Olaszországot, miután a főnök kiadta a vándorkönyvemet. Csak azután, ezernyolcszázhetvenkilencben telepedtem le itt Budán, Huszonnyolc éve vagyok én önálló tabáni sütőmester és ötvenkét esztendeje járom a pékség iskoláját.

— Dolgozik még most is a műhelyben? — kérdjük,

— Még csak hatvanöt esztendős vagyok és tudok dolgozni... Csak lenne munka — teszi hozzá elgondolkozva.

— Az én pubikám (huszonhétéves a fiú) különben mindent elvégez helyettem — dicsekszik apai önérzettel — s a leányom is sokat segít .

— A többi gyermekem — mondja rövid szünet után — meghalt. Pedig húsz volt. Az egyik fiam, az utolsók közül, a harctéren esett el. Negyvenhárom éve vagyok nős s ha élek még, hét esztendő múlva megtartjuk az asszonnyal az aranylakodalmat —• vidul fel kissé Kregár bácsi.

— Ugyan' nem érdemes 'ma sokáig élni! — fűzi tovább gondolatait, — mert cudar világ van. A szegény kis péket állandóan büntetéssel sújtják, mert reggel félötkor dagaszt. A négy milliót pedig — mert annyival büntetik — nem tudjuk megfizetni.

Kregár bácsit azonban a jelen mégis érdekli. Most sem pihen. A pékmunkán kivül társadalmi életet is él. Legújabban asztaltársaságot szervez, amelynek tagjai hetenkint egy pengő tagdíjat fizetnek s ezt az összeget szegény gyermekek felruházására fordítják ...

Kregár bácsi, szegény, keresztény kisiparos, de az ő filléreiből mindig jut a még szegényebbnek is.

A mai világban sokan tanulhatnának tőle


Kis Ujság, 1927. április (40. évfolyam, 74-97. szám)1927-04-20 / 90. szám
A 160 esztendős kemence




Kregár uram nem élte meg az aranylakodalmát, két éven belül sírba vitték a modern sütödék meg az eladósódás.De az árverezés már csak özvegyét és gyermekeit sújtotta . Halálával a régivágású pékmesterek szelleme is kifüstölt az elárvult kemence kéményén

Finálé:

2029/1925. sz. Kiskunfélegyházi Egyesült Gőzmalom. Rt.-nak Kregár Ferenc budapesti pékmester ellen indított, majd nevezett halála folytán id. Kregár Ferencné Klein Etel, Réthy Józsefné Kregár Mária, Kregár Ferenc ellen kiterjesztett perében tárgyalás jun. 17-én, a budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságánál. Idézve az ismeretlen örökösök.



Idézés. 2029/1925. vb. szám. A budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága ezennel közhírré teszi, hogy dr. Grosszmann Gyula budapesti ügyvéd állal képviselt Kiskunfélegyházi Egyesült Gőzmalom Rt. felperesnek, dr. Kardos Nándor budapesti ügyvéd állal képviselt Kregár Ferenc pékmester, volt budapesti lakos alperes ellen 1925. évi február hó 4. napján 35,052.000 korona lőke s járulékai iránt indított, majd nevezett elhalálozása folytán id. Krégár Fercncné szül. Klein Etel I. rendű, Rélhly Józsefné szül. Kregár Mária II. rendű s végül Kregár Ferenc sütőmester III. r., valamennyien budapesti I. kér., Hadnagy-utca 22. sz. lakosokra mint ismert, valamint az ismeretlen örökösök IV. rendű alperesekre kiterjesztett perében a kereset tárgyalására határnapul 1929. évi junius hó 17. napjának délutáni 3M óráját ezen tőzsdei választott bíróság élé (Tőzsdeépület, V. kcr., Nádor-utca 25. szám, III. emelet 117—118. sz.) kitűzte. '

A bíróság felhívja ennélfogva az ismeretlen örökösöket, hogy ügyük célszerű védelme iránt a részükre ügygondnokul ezennel kinevezett dr. Virág Zoltán ügyvédet (lakik V., Nádor-utca 30. szám) kellőleg utasítsák, esetleg a kitűzött tárgyalásra személyesen, vagy kellőleg igazolt meghatalmazott állal jelenjenek meg, mert különben ebbeli mulasztásuk következményeit önmaguknak tulajdoníthatják. Budapest, 1929. évi május hó 3. napján. A budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága.


Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 1929. június (63. évfolyam, 122-146. szám)1929-06-07 / 127. szám értesítője

2017. június 26., hétfő

VÁLASZ EGY RÉGI BARÁTNAK........................

Hozzászólás:

Téma: Tabán bontása

dr Seregélyesi János ,réges-régi  ismerős

Érdekes adatok kerültek egymás mellé olvasmányaimban.
Krúdy 1933 május 12-én halt meg. A Tabán bontása 1933 május 13-án kezdődött.
Persze nincs tudomásunk semmiféle összefüggésről. De, valahogy, érdekes.

Tabán Anno:

Igen, érdekes véletlen. Szinte sorsszerű - a nagy író kedvenc városrésze vele megy a halálba.Hajlamos  az emberfia összekapcsolni a tényeket és a fátumot emlegetni.Holott a történések ismeretében nyugodtan álíthatjuk, már az 1890-es években felmerült és a századfordulón el is kezdődött a Tabán bontása.Több lépcsőben-Gellérthegy szabályozása, Erzsébet híd -Hegyalja út kiépítése haraptak ki jelentős részeket és   csak az első világháború akadályozta meg végleges kimúlását. Mire vége lett a háborúnak-jóllenet jelentős kisajátítások történtek- a Közmunkatanács csak 1933 elejére tudta elérni a 100%-os tulajdoni hányadot az ingatlanokban. Ennél többre azonban sem a főváros sem a  tanács nem volt képes, Pedig számtalan terv született a terület hasznosítására, fürdővárostól a modern építményektől gyógyszállóig bezáróan. Tőkehiány miatt és a kirobbani készülő újabb politikai konfliktisokkal a háttérben a kertépítés maradt a domboldalon-az ideiglenesnek indult-végső megoldás.-mind a mai napig.A Közmunkatanács a bulldog szívósságával évtizedek alatt apránként sajátította ki  a házakat és igen 1933 májusában döntött a véső lépés időpontjáról .Információim szerint a csákányok  október 3.-án estek neki végleg a falaknak,1934 végére eltűntek a bontásra ítélt épületek, kő kövön nem maradt. A témáról írtam egy közel 250 oldalas értekezést- ami tulajdonképpen válogatás a korabeli napisajtóból.
Címe: Kő kövön nem marad.Ha találkozunk,  megmutatom. A blogon is van egy-két cikk a témában oldalsáv/bontás cimkénél

Utólag bocsi,hogy a válasz nyilvános .....

Üdv  öreg barátod

Taban-Anno

Bp.2017 június 26

KRÚDY GYULA-KI SÓHAJTOTT?



ÁBRÁND A HAJÓHOZ
Ki sóhajtott?

Talán én, talán ő, tán mindenki, aki az óbudai parton ténfereg, gunnyaszt, kuporog, hányatt fekszik, a kezén jár, a lába. nagy ujját mozgatja, kacíkí módjára ugrik vagy a homokba dugja a fejét, amint ez a viz partján szokásos nyárias alkonyaton, midőn a bécsi gőzhajó fehéren, mint egy álom, püspöki méltósággal és a gazdag ember öntudatosságával elmegy a Dunán. Akinek ádámcsutkája van Óbudán, ilyenkor megmozgatja. Akinek hűtlen szeretője van, az a hajóba szeretne kapaszkodni. Akinek korgó gyomra van, az könnyet nyel. És akinek bármilyen bánata van, az mindaddig nézi az alkony büszke hattyúját, amíg az ünnepélyes eltűnik az összekötő vasúti hid mögött, ahol egy öngyilkos-jelölt már várja a végszót.

Ki sóhajtott?

Talán valaki az erkélyen, akit alulról boldognak látunk,— talán egy divathölgy a szigeten, akiről a lehető megelégedettséget gondolják vadonaluj szürke harisnyái miatt, — talán egy-egy szegény varróleány, aki jegyesével a pesti kikötő ingyenes helyén ül, de még ő is vidornak látszik, — talán mindenki felsóhajtott, aki csendes napszállatnál a Dunát nézi, amikor arra a gőzhajó elhalad; reményteljesen, mintha csupa nászutasok turbékolnának fedélzetén, gazdag emberek keresnék uj gondját a szórakozásnak, redőtlen arcú vőlegények utaznának menyasszonyukhoz és- előkelő úrnők várnák a hajó-székeken a csillagok feltünedezését fejük fölött, mert egyéb szomorúságuk nincs. 


Ki sóhajtott? ;
Talán a kemény rendőr, aki most foglalja el állomását a parti lámpás alatt, talán a rab, akit valahol messze mosl kisérnek börtönébe, talán a kereskedő, aki holtjában úgy gubbaszt, mint az elátkozott, talán a költő, aki a szegénység huszonötfontos ólomgolyóját hordja lábain: és mind utazni szeretne, amikor a gőzhajó kürtje az unalom hangján megszólal és mind vágyakozik túl a Duna kanyarulatain, ahol az esti köd és a lógó felhő bizonyosan egy szebb világot takar, ahol sohasem látott cifra tornyok alatt, színesfedelü házikókban barátságos, a csalódást még nem ismerő emberek laknak, ahol azok a tündéri tájképek sorakoznak, amely képekkel a gyermekek és lábtöröttek álmodnak, ahol kutakból mérik a mézet és a betegek mind meggyógyulnak!
Mindnyájan kalitkába zárt madárnak érezzük magunkat, midőn a piros hajókerekek, mint a ludak lábai verdesik a vizet; midőn lila és rózsaszínű kendőket lengetnek a gőzhajókról a boldogak, akik pár negyedóra múltán már a szomoruság unott városa körül őrködő gyárkéményeket sem látják; midőn felzendül ablakunk alatt a hajókürt, amelyhek hangjában mindazoknak a boldog embereknek a hangját véljük, akik messze nmen megelégedetten és jólakottan sétálgatnak a város kapuinál, akik jószagu kertekben enyhe zenét hallgatnak napi fáradalmaik után, vagy kegyes hölgyeikkel cserélnek jótékony, és andalgó szavakat, midőn belefáradtak a fülemilék fuvolájának hallgatásába.

Mindnyájan epedve nézünk a biztos járású Wien Budapest vagy a Scihönbrunn után, amikor elpáváskodnak ők a nagy Dunán az estében, mint a kivételes lények otthonai, ahol egészséges férfiak és gyengéd nők mindazt elgondolják és átérzik a holdfényben ringatózó Duna fölött, amit valaha költők műveiben olvastak; ahol nincs kolduspanasz a csillagos éjben és gyötrelem nélkül, reményteljesen közeleg az erdők felől a hajnal; ahol csak az eziisthasu potyka ugrándozását figyelik meg a Dunán, nem pedig a bomlott madárijesztőként szálló, szélmalom-karú öngyilkost, aki a hídról alábukik;ahol gyengéd, puha kelmékbe burkoltan, táncos cipellőben, frissen beillatositva és élveteg, piros ajkkal jár az élet, a bankópapiroson nincs sasköröm nyoma, se vakondok-verejték jele, a szónak nincsen rókafogó csapóvasa, se ecet-szaga, a szívnek nincs boronája, csak pihés ágya, a szemnek nincsen kése, a kéznek harapófogója; a lábnak faltörőkosa, a hazugságnak iszapja... ahol azokat a boldog embereket sejtjük eltűnni a folyam távolságában, akikel többé soha sem látunk Pesten. 


Ki sóhajtott? 

 — Mindenki, aki ma este a gőzhajó után nézett..

Krúdy Gyula.





Magyarország, 1921. május (28. évfolyam, 94-116. szám)1921-05-29 / 115. szám

2017. június 25., vasárnap

EGY BUDAI KOCSMÁROS EMLÉKE

Egy budai koesmáros halálára -

Gerstl Ferenc- 1854-1921-

újságcikk anno 1921


A régi pest-budai napok eltűntek  s lassankint utánuk mennek a régi emberek is. Szinte mindennap eltávozik közülök valaki;  a  temetőben  szaporodnok  a fejfák  s lassanként már csak a budai szölőlombok között bolyong az emlékezés. Gerstli  bácsi  is  búcsút  mondott   ennek  a   világnak, amint a gyászjelentés hivatalosan megállapítja, Gerstl Ferenc  magánzó,  volt  tabáni vendéglős, 67 éves korában elhunyt.  Tegnap  délután temették a farkasréti temetőben.  Az elhunytban  Gerstl Ferenc  Czakó utcai  vendéglős édesapját gyászolja.
Aki szereli a törpe budai házakat, a  tavaszt,  az augusztusi napfényben  piruló szőlőhegyeket,  a  hűvös borpincék mélyét, a naphegyi verandákat és a hegyek tüzes levél,  annak nem kell bemutatni  Gerstl bácsit. Ismerte őt egész Buda és egész Pest. Valaha  a  Kör utcában volt az ősi házikója és korcsmája, majd a lebontott kis ház szűk udvarából átköltözött a Nap-hegyre a Czakó utca  s  Naphegy-utca  sarkára,  ott  volt  évekig a korcsmája.  A háborús években azonban becsukta a boltot, majd később fia ugyanott újból megnyitotta.
A  pest-budai  múlt legendáinak  mosolygó,  örökké vidám  Falstaffja volt  Gerstli bácsi.  Budapest  multjához épp úgy hozzátartozik, mint a Szikszay, az Angol királyné és a régi Bátori. Nélküle nem tökéletes az öreg Buda története.
Magyar Elek a régi Pest-Buda romantikus történetirója, aki művészi kegyelettel mentette meg a jövendő számára ennek a városnak elmúlt életét „Pesti históriáiban" igy emlékezik meg  Gerstli bácsiról:

„Gerstl bácsi nem  tartozott azok  közé  a modern pesti kocsmárosok közé, akik kálváriát járnak, amikor a maguk borából kell inniok. Kéretlenül is a vendégekkel  tartott: ha már másnak is juttatni kell a kincsből, legalább kivegye belőle a részét ő is.  Becézte, dédelgette a borát, minden  literért külön ment le a pincébe, jól tudta, hogy a budai bor hamar megtörik, ha odabent áll a söntés kannáiban. „Wie   Mülch"  — mondta áhítattal és  szeretettel  simogatta  a  literes  üveget, amit .az imént töltött meg a pincében,  hébérrel szíván föl a hordóit, a sasadi szőlő 1901-es termését, a híres „ánzert."  „Ich   möcht  allé  selber  trinken" — folytatta az őszinte vallomást;  határozottan  fájdalom  rezgett  a hangjában, amiért oly gyarló az ember, hogy időnként mégis csak szünetet kell tartani a borocska élvezetében. 


Minden évjáratnak ismerte a lelkét, az egyik sima, szelíd mint a tej, de azért csupa vulkanikus tűz, a másik, az a vörös, még a filokszéra előtti időkből — a vesszejének ősét Mátyás király telepítette a Sashegy lejtőjére Burgundiából — az valóságos orvosság: „Wie Medizin", konstatálta, miközben hűvösebb estéiken forralt állapotban citrommal, szegfűszeggel, fahéjjal fűszerezve, egy kis teával megszaprítva szürcsölgette influenzának s egyéb alattomos nyavalyáknak ellenszeréül. Ilyenkor szaporábban pislogott különös rövid szemhéjaival, ezer ránc támadt a halántéka körül meg az alacsonv, hátradőlt homlokán; sűrű tüskével benőtt arcán valami csodálatos túlvilág! boldogság fénye ragyogott 


 Vendéglőbelső

_ Tágas, szép kertjében sorra járta az asztalokat, kibicelt egy kicsit a preferánszot játszó tabáni atyafiaknak, az alsózó pésti uraknak, mindenütt koccintott s ha szombat este eljött citerájáva! a görög-utcai hentes, gitárjával az aranykakas-utcai grájzleros, harmonikájával a szarvas téri pékmester, együtt voltak a budai „Grinzingerek", megalakult a műkedvelő „sramlizenckar**. Gerstl bácsi pajkos stancnikat énekelt idegen fülnek érthetetlen budai sváb dialektusában. A hold teliszájjal mosolygott, az öreg Gellérthegy- is (sok száz pislogó mécses-szemével olyan volt, mint egy óriás karácsony-fa), láthatóan odafigyelt a pajzán mulatságra, A szőke Lujzi, á barna Ilus, az öreg sváb szőlősgazda magyar leányai, — a szemükben az „Ánzer" és a „Medlein" egyesül! tüze lobogott — pironkodva hordták a csillapító szódavizet".

Régen volt, talán nem is volt. Gerslii bácsi örökre eltávozott. S amint a Pesti históriák szomorúan megállapítja:
— A Tabánt nemsokára egészen elsöprik a Krisztinábán, Újlakon és Óbudán is mind több a modern elem, ősszel és télen hiába várják a régi emebrek, hogy kidugják a kis házakra a saját termésű mustot és heurigert jelentő boróka-bokrétát vagy gyaluforgácsot, a rác ürmös, a frissen sült csája (rác húsos rétesféle) lassan egészen a legendák birodalmába tűnik.



Magyarország, 1921. június (28. évfolyam, 117-141. szám)1921-06-29 / 141. szám

2017. június 23., péntek

TABÁNI ÁLOM, VAGY KORRUPCIÓ?? A BETHLEN UDVAR......ANNO 1925........



TABÁNI ÁLOM

Augusztus elsejére beköltözhetővé lesz az Attila-köruti százlakásos állami bérpalota.

— Saját tudósítónktól.

'  Az  állami  kislakásépitő   akció,   amely már évek  óta egyre  nagyobb  lendülettel  és egyre intenzivebben    folyik,   rövidesen újabb  néhány  száz  lakással  fog  enyhíteni a  la'káskrizisen.   Egy-két   hónap   múlva ugyanis  már  beköltözhetővé  lesznek  a  legutóbb  épített  állami  lakások,   amelyeknek elkészültét  oly  hatalmas  érdeklődés  előzte meg a  közönség körében.  Ezek az építkezések  ugyanis  már  nemcsak  szükséglakásokat  produkáltak,  hanem  stabil,  kényelmes, állandó  lakásokat  is.



A  legjelentősebb  állami  építkezés az  Attila-köruti  hatalmas   bérpalota  a legrövidebb  időn  belül  válik  beköltözhetővé,    valamennyi   újabban    épitett állami  bérház  közül.
Az  Attila-köruti  bérpalotát,  mint  emlékezetes.  körülbelül  még az  elmúlt  év  közepén  kezdték  épiteni.  Az  alapozási  munkálatokhoz  1924  augusztus  közepén   fogtak hozzá  s  ezek  a  munkálatok  még  a  téli hónapok  beállta  előtt  be  is   fejeződtek.   Az alapozási  munkálatok  beefejeztéve]  azután hozzákezdtek a bérház fölépítéséhez, amellvel  néhánv  héttel  ezelőtt  teljesen   elkészültek.  A  belső  házberendezési  munkálatok is befejeződtek már ugv.  hogy az   Attila-köruti   bérpalotát    augusztus elsején    már    átadhatják    lakóiknak, összesen   száz   lakás   lesz  az   Attila- köruti  hatalmas   állami   bérpalotában, amelv  négv  utcára  nvilik.  A  belső  fronton lévő  főbejárata  fölött  már  kivésték  ezt  a fölirást:

GRÓF   BETHLEN   ISTVÁN-UDVAR*

A  hatemeletes  bérház mindegyük emeletén van  egv-ecv  saroklakás,   amelv  négy gvönvörü  szobából,  előszobából,  haliból és mellékhelyiségekből  áll. A  többi  lakás  két- háramszobás.   Az  összes   lakások mind  a legmodernebben  vannak  berendezve A  Attila-köruti  bérpalota  lakásai  iránt már  a  mult évben  óriási  volt  az érdeklődés,  amely  azóta  csak  egyre  fokozódott.  A  népjóléti  minisztériumban   két helyütt  is  jegyezték  a  beérkező  igényléseket.    Információnk    szerint  közei 2000   igénylő   jelentkezett   az   Attila- köruti  100  lakásra.
A népjóléti  minisztériumban  már   kijelölték  a  száz  lakás  boldog   tulajdonosait, akik   augusztus   elsején   beköltözhetnek. Döntés történt már  a  bérpalota  lakásainak béreire  vonatkozóan   Mivel  az  államnak igen  ielentős  kiadásai  voltak,   az  Attila- köruti   bérházban   ezúttal   a   házbérek ugyan olyan  nívón  fognak  mozogni,   mint a  hasonló  két-.*  három-   és   négyszobás többi  lakások  augusztusi   házbérei.   Mint informáltak  bennünket a  lakások  bére  a  jobb  belvárosi  lakások  béreivel  lesz  azonos.
'A lakásokon  kívül hatalmas  tágas,  szépen felszerelt  üzlethelgiségek   is  vannak  az  állami  bérházban.   Az  üzlethelgiségek  közül is  többet kiadtak  már.
A  lakásépítő  akció  legújabb  eredményeihez  tartoznak  a  Munkácsy-utcai  és  a  Hunyadi-utcai lakások is.  Ezek  az őszi hónapokban  válnak  beköltözhetőkké.


8 Órai Ujság, 1925. június (11. évfolyam, 123-143. szám)1925-06-07 / 126. szám


Előtérben a 8 évig ég létező legendás Holvilág utca

KORRPCIÓ VAGY HOZZÁ NEM ÉRTÉS? 


Holnap  dönt a bíróság  a  bizonyítás kiegészítése felett
(Saját  tudósítónktól.)

Azoknak a  támadásoknak során, amelyeket  a Magyarság  c.ujság  P e tric h e v ic h -H o r v á th  Emil  báró  népjóléti államtitkár  ellen  intézett,  a  Bethlen-udvar felépítésével  kapcsolatban T u r y  Lajos  hírlapíró is cikket írt a Magyarság ez évi július 31-iki  számában „A   B e th le n -u d v a r   17     m illiá rd    h e ly e tt  42 m illiá rd    k o ro n á b a    k e r ü lt“ címen. Cikkében durva  támadást intéz Petri- chevich-Horváth Emil báró ellen és részletesen foglalkozva a Bethlen-udvar építési költségeivel,  többek  között  azt  írta  az  államtitkárról, hogyha  nem ö lenne az építési akció vezetője,  akkor  ebből  a  pénzből,  amelyből eddig kétezer  lakást  építettek,  ötezer  lakást lehetett  volna  építeni.  Megemlíti  a  cikkben azt  is,  hogy S zö r é n y i-R e is c h l  Ferenc  idejében  egészen máskép  folytak az  ügyek, mert dacára  annak,  hogy  Szörényi-Reischl  kezén milliárdok  fordultak  meg,  ő  mégsem  vett egy tucat bérházat.
Sajtó    útjá n    e lk ö v e te tt   rágalmazás   vétsége címén    indúlt   m e g    T u r y    L a jo s   ellen a cikk miatt az eljárás  

és  a  büntetőtörvényszék öreg-tanácsa  mára tűzte ki ez ügyben  az első  tárgyalást,  amelyen P e tric h e v ic h -H o r- v á th   E m il  báró  népjóléti  á llamtitkár   is  m e gjelent .  A  közvádat Baróthy Pál dr.  kir.  főügyész  képviselte.

A vádirat ismertetése után az elnök  mindenekelőtt azt a kérdést intézi a vádlotthoz, m it   a k a r t 
 me g írn i    tu la jd o n k é pp e n    P e tric h e v ic h -H o rv á th    á lla m titk á r r ó l?
— Azt akartam  megírni  —  válaszolja a vádlott,  —  hogy  a  Bethlen-udvar  sokkal többe  került  az  államnak, mint  amennyibe szabad lett volna kerülnie
.
A  BETHLEN-UDVAR  ÜGYE.

E ln ö k   :  De  milyennek  akarta  ön  feltüntetni az építkezés kapcsán az államtitkár úr tevékenységét?
—  En  —  válaszolja  a  vádlott  —- alig é r in te tte m    c ik k e m b e n   a z   á lla m titk á r   úr   személyét ,   n e m     is    ö    ellen e    irá n y u lt   c ik k e m ,h a n e m c sak  az  állami é p ítk e z é s e k   re ndszere ellen .
E ln ö k : De hiszen ö  n  maga  írja itt cikkében,  hogy  17—18  milliárdba  kerülhetett volna csak  az építkezés, mégis  42  milliárd- ba kerül. Itt  v a la m i  h ib a   v a n   a  k ré ta    k ö rü l. Ön  írta  meg,  hogy  Petrichevich-Horváth államtitkár  vezetése  mellett  sokkal  többe került,  mint amennyibe kerülnie szabad lett volna  és  hogy  egészen  másképpen'  festene ez  az  építkezés,  ha  lelkiismeretes  vezetés mellett  más  vezetők  alatt történt volna.
— Ismétlem — válaszolja a vádlott —, én azt tartom, hogy Petrichevich-Horváth államtitkár felelős azért, hogy 25 mil'liárddal többe került  a  Bethlen-udvar  építkezése  az  államnak.
— De mire célzott ön — folytatja a kérdéseket az elnök — azzal  a  kijelentésével, hogy  Szőnyi-Reischl  Ferenc  nem  vett  12 bérházat?  Hát h a   R c isc h l   n e m    v e tt,   akkor  k i    v e tt  ö n   szerint?
Tury vádlott: Bővebb  mondanivalóm   e részletnél  nincs.............
— S zó v a l megtagadja  a v a llo m á st ?  — kérdi az elnök.
,  — Nem tagadom meg -— feleli a vádlott —, d e  n e m   ó h a jto k   erre  v á la s zo ln i. Én csak azt mondhatom,  hogy  az  államtitkár  úr  nevét ezzel  a  részlettel/;,kapcsolatban  meg  sem említettem,  nem  tudom  tehát,  hogy  mi  okból állítja a  vádhatóság,  hogy én  az  államtitkár  urat  értettem  az  alatt,  mint  aki  egy tucat  házat  vásárolt?
—- Mit értett az alatt —- folytatja a'kérdé- seekt az elnök — hogy ha az államtitkár úr nem lenne az építkezések élén, akkor kétezer lakás árából ötezer lakást  lehetett volna építeni?  Mi az értelme ön  szerint ennék?
— Az — válaszolja most Tury —-valahogy én nem tartottam tisztakezű embernek az államtitkár urat. De ki kell jelentenem mégis, ezen a helyen, hogy én   n e m   a  Bethlen udvar  építkezésésévell   k a p cso la tb a n    á llíto tta m    e zt   róla.
E ln ö k : De  hiszen az ön  által  írottakból éppen ezt lehet kivenni!
— Én, — válaszolja a vádlott —* azt értettem itt,  hogy  ha  az  illető,  aki  a  vezetéssel meg van bízva,  szakértelemmel rendelkezett volna és  gondosan  járt volna  el,  akkor  a költségek  feléből felépíthették volna a  Bethlen udvart.
Elnök : Mondja meg hát végre, kire   értetette ezeket,   h a   n e m   a z  á lla m titk á r    úrra?
T u r y  vádlott:  Az  államtitkár  ur  több  Ízben kijelentette már,  hogy ő nem vett  részt az építkezési ügyek intézésében, ő nem volt azoknak vezetője,  neki,  mint  államtitkárnak csak  revíziós  hatásköre  volt.  Ismétlem,  tehát  nem é rte m ,   m ié rt   v o n a tkoztatj  a  a   v á d h a tó sá g   m é g is  ő reá   a z  én   általa m   mondottakat? Nem is állíthattam az államtitkár úrról ezeket,  hiszen  köztudomású,  hogy  neki nincs  egy  tucat  háza.  Állítom  azonban  azt, hogy  megfelelő  vezetés,  gondosság  és  lelkiismeretesség mellett  nem  került  volna  17 milliárdnál  többe  a  Bethlen udvar.
Ez  utóbbit  bizonyítani  is  kívánom,  nem kívánom  bizonyítani  azonban  azt,  hogy  a 25  milliárdot  az államtitkár  úr vágta  volna zsebre,  mert hiszen ezt nem is állítottam.
E ln ö k :  Lássa,  pedig  a  cikknek  olyan  a beállítása.  Szóval,  ön  azt  mondotta  most, hogy Petrichevich-Horváth Emil báró államtitkár  működése  folytán,  meg  nem  felelő vezetése  és  gondatlansága  miatt  szenvedett az  állam  25  milliárd korona  kárt.
Igen — ezt  állítom,  mondja  a vádlott --- és ezt kívánom bizonyítani. hogy  Petrichevich-Horváth   államtitkárnak nem volt meg  a  szakértelme  és  gondtalanul járt el. Fenntartom ezzel szemben a vádiratban foglaltakat, hogy az inkriminált cikk tartalma igenis  minden  magyarul  olvasó  ember  előtt nem más,  minthogy a  Bethlen-udvar építkezése  17 milliárd helyett 42 milliárdba került, 25 milliárd tehát elszámolatlanul a levegőben lóg.

8 Órai Ujság, 1925. október (11. évfolyam, 220-246. szám)1925-10-29 / 244. szám

A szitu ismerős, annyi különbséggel, hogy a Bethlen udvar határidőre elkészült és nem stadion!


2017. június 19., hétfő

POLITIKUS KOCSMÁROS ÉS AZ Ő BORKÖLTEMÉNYE



MÁJUSI BOR

Mondhatom. kellemes látvány így május évadján a kétfülű födeles mélyöblű ezüst tál. benne a hatalmas merítőkánál. Mán akkor is tetszett nekem , mikor egyezer a régi pesti turfon ott láttam a bírói páholy aljábam. amint arra várakozott, hogy ki nyeri meg az Asszonyságok diját s ezzel őt, a domborműves, cirádás ötvösmunkát, ... . .

Később még inkább tetszett, mikor Tatán láttam a' tó partján, ahol ama néhai való. nevezetes és'különc várúr »Count Nicky« vendégei voltunk mindnyájan. akik a nagytribünöo foglaltunk helyet. Itt már vidáman és izgatóan gyöngyözött benne a rózsaszínű "boule".

Tom, a félszemű angol komornyik töltögette 'a poharakba a Moet & Chandon Grand Vin Brut Impcrial-jával tüzesített csodálatyos italt.

Feltűnt a pompázó tál, vagy annak mása a bécsi Derby-napon, a Freudenauban. Sacher büféjében s megjelent Napagedlben, ahova tavaszi yearling árverésre utaztunk a levantino Baltazzi Arisztidhez, aki igen ravaszul kitaJálta. hogy az aukció előtt fejedelmi lönccsel és mámorosító italokkal kell vásárló kedvre hangolni az istállótulajdonosokat. 




Aztán viszont láttam itt, Budán a Krisztinavárosban, egy kiskocsmában, mely a »Politischer Greislar« címet viselte s melynek gazdája, a rövidnyakú, vörös ábrázatú, kövérkés Gürsch apó volt. A tál itt már csak porcelánból készült, nyilván levesestálnak szánták a gyárban, de a májusi bor. melyet Gürsch apó elegyített benne különböző ingredienciákból, sikerrel versenyzett a tatai, a bécsi és a napagedli bólé remekekkel. 




Bevallom, sokszor figyeltem, mikor az öreg a bólét csinálta s konstatáltam, hogy szakértelem dolgában ez egyszerű budai sváb nem maradt alatta a félszemű Tomnak, sem a Sacher fehérsapkás cuktászának. Elnéztem hogyan rakosgatta az öblös tálba a gondosan kiválogatott, pirosló szamócaszemeket, szórta rá a törött cukrot, egy pohárka Cóurvoisier konyakot, két stamperli Cóintreáu-féle Triple Sec-et öntött hegyébe. 





Azután fél liter rubincsillogású sashegyi vörösbor következett, melyet egy liter fehérbor követett, abból a gellerthegyi rizlingből, melyet még Kerkápolyi Károly termelt.'Mindezekre egy csipetnyi, ingerlően fűszeres, fehérvirágú Waldmeistert • (Asperula Adorata = szagos erdei müge) hintett s csak ezután keirült sorra Pommery & Greno forrongó, lelkesítő gyártmánya, mely az »Old England« márkát viselte. Most gyorsan rátette a födelet Gürsch apó, apróra tört jégbe állította s egy óra hosszat senki se nyúlhatott hozaá» még akkor sem, ha a záróra veszedelme fenyegetett. Gürsch apó kiváló szakember és becsületes férfiú volt. Ennyi ideig kéli érnie. a májusi bornak, mondotta, majd, óra multával, áhítattal tette az asztalra s a törzsvendégek áhítattal koccinották vele az első poharat. Tőle tanultam, bogy nem szabad túl sok cukrot tenni bele, mert a szirup csak kompótlónek való s a pálinkaféléket is módjával kell használni, mert hát itt nem puncsról, hanem májusi borról vagyon szó. 


Gürsch apó a »Politischer Greislerrel« együtt elmúlt, de
jó szívvel ajánlom önöknek. Hölgyeim és Uraim, hogy tartsák be a receptjét. ha jó májusi bort akarnak inni. Sashegyi vöröset ugyan aligha tudnak szerezni!, gellérthegyi fehéret, pedig egészen bizonyosan nem. de jó lesz helyettük az egri Bikavér és a jófajta. hegyen termelt rizling.


Májusi éjszakákon csendül a bólésoohár,az első szomjúságé ; a második -az élvezeté, a harmadik a mámoré, a negyedik...

2017. június 15., csütörtök

MIKOR JÁRT KRÚDY UTOLJÁRA A TABÁNBAN?


Olvasói kérdés
János Seregélyesi

Krúdy Óbudán,otthon aludt el, de érdekes lenne tudni, mikor járt utoljára a Tabánban.?


Válasz:

Krúdy bizonyára behatóan ismerte a Tabánt, főleg annak vendéglőiben, borméréseiben fordult elő. Ismereteink szerint látogatta a kacskaringós Aranykakas utcában Dick nénit, törzsvendég volt Bojcsics Simon Szarvas téri rác kocsmájában, a Három Hetes-ben, de sírig tartó barátságot a  Mély Pince  fehérhajú zsidó kocsmárosával kötött.
  Krtausz Poldi , kocsmáros
Mikor a kocsmáros 1918-ban tizedesként leszerelve visszatért a román frontról és a zsámbéki svábság zsidó ellenes érzelmei elől családjával a Tabánig menekült , hogy itt béreljen vendéglőt, találkozott a titkos kocsmát kereső Krúdyval  aki Bródy Sándor társaságában szimatolt jó bor után.

 Állítólag Zórád Géza festő hívta fel az írók figyelmét az eldugott  új bormérésre-nem is teljesen önzetlenül-.

 Így akarta megállapodás szerint letudni a kocsmával fennálló tetemes  étel és ital számláit. Krausz Poldi ugyanis  rajongott Krúdyért. Sírig tartó barátok lettek.

 Krúdy bizonyíthatóan két  évvel halála előtt 1931 május 21-én még járt a tabáni Mély Pincében. Ekkor írta   híres bejegyzését:

„Bizonyítvány
Ezennel bizonyítom, hogy Krausz Poldi Mély Pincéhez címzett vendéglőjében életem szép napjait és éjszakáit töltöttem.
Krúdy Gyula Budapest, 1931. május 21.“




Élete utolsó évében megromlott egészségi állapota miatt    nem nagyon mozdult ki Óbudáról, (főleg a közeli Kéhlit látogatta) de hű kocsmárosa nem  hagyta cserben. Tabán ment Krúdyhoz. .Még a kórházba is "orvosságos üvegben" becsempészett egy üveg jófajta csopakit, melyet  az ágy szélén ülve közösen ittak meg.1933 máju18-án Poldi levett kalappal kísérte a nagy írót a végső pihenőhelyre és Várkonyi Titusz   írása tanusítja, hogy 1956 őszi haláláig minden évben elzarándokolt a sírhoz, azon keseregve, hogy ilyen nagy írónak miért nem állít a főváros méltó  síremléket?


ZÓRÁD GÉZA: IMA A GELLÉRTHEGYI STÁCIÓNÁL


CITADELLÁTÓL A KIRÁLYI PALOTÁiG -FÖLD ALATTI ÜREGEK A VÁRBAN- A PASA PINCÉJE

Titokzatos  alagutak


Budai vár Mátyás idejében

A  citadellától   a  királyi  palotáig:        A  Szent György-tér  titka  — Földalatti  üregek  a Várban-A  basa  pincéje..


'    Néhány  bogarász  és  barlangkutató  -— igy .szól a hiradás  —  expediciót- tervez,  hogy  természetrajzi szempontból. átkutassa  azt  a  régi   alagulat,   mely  a  gellérthegyi  citadellát  a  királyi  vár   pincéjével összeköti.  A  terv  kétségenkivül  érdekes  és  megejtő, mert  —  hogy  egészen  őszinték  legyünk  —  ki-, tudta eddig,  hogy  a  ciladellát  és  a  királyi,  palotái  titkos alagút  köti  össze?!  A  derék  bar.angkulalók  ezzel  az expediciós  tervvel  mindeneseire  bogarat   tettek   a fantáziálásra  hajló  pesti  ember  fülébe,  Elvégré  is vagy  létezik  az  a  titokzatos  alagút  vagy  sem?.  Ha lélezik:  miért nem  tudtúnk  eddig  róla;  ha -meg  nem létezik:  akkor  miért  akarják  átkutatni  a   bogarászok?  Kifaggattam  az  egyik  bogarászt,  hogy  hol  a titkos  alagút?-  A  bogarász  meghökkent.  .
 —  Az  alagút?  Azt  előbb  meg  kell   találni   —
mondta  titokzatosan.  —  Egyelőre  csak  öreg  budai emberektől  tudjuk,  hogy  van, mert   öreg   budai, aulochtonok  szájhagyományként  örökölték   ezt   a titkot  a  nagyapjuktól.  A  nagyapák   pedig   a   dédapáktól  és  az  ükapáktól  hallották.  Szóval,   az alagut --  van.  csak  meg  kell  találni.



a labirintus térképe

Nosza,  nyakamba  vettem  a  várost.   Beszéltem történelemtudósókkal,  tárgyaltam  geológusokkal.   Kérésiéin  az  alagutat,  de  az  alagútnak  se   híre,   se hamva.
Egyik történettudósunk  bíztatott.   Azt  mondta, hogy  lehet,  hogy valaha  volt  efféle  alagút.  a  Mátyás király  karában.  Antonio Bofini, Beatrix  királyné   felolvasója   „Rerum   Hungáriám   Deca- ies“-ében  említ  ilyesmit;  ott,  ahol  leírja,  hogy  milyen  nagyszerű  volt  Mátyás  király  kastélya  és.milyen  remek  nyaralója.-' BonJini többi   közt   ezeket mondja:
— A vár alatt  a  szomszédos  völgyben gyönyörű kertek  fekszenek  és bennük  márványból  épült  nyaraló.  A  nyaraló  előudvarában  köröskörül   kockás, csigaalaku  oszlopok  érckandelábereket tartanak.  A kertre  néző  részen fedett  csarnok  van.   A  kertben  sűrűn n  összeültetett  fákból  labirintus;   vas hálóból madárház  hazai  és  idegen  madarakkal; titkos  földalatli  utak; rétek; kövekkel  kirakott helyek és halastavak.  Az  emelet és  padlás  fölött  tornyok'  emelkednek,  amelyekben  az  ebédlők  tükör  gyanánt  szolgáló üvegfalaikkal  oly  kellemesek,  hogy   szebbet  már képzelni  sem  lehel.  A  villát  tető   gyanánt,  ezüstlapok  fedik  . . .  .
így  írja  le  Antonio Bonfini.  hogy-  miképpen élt; milyen  miliőben  élt  Mátyás  király.  Amint  Bolíiini Írásából  kitetszik:  a  vár alatt,  a  völgyben-meg „titkos  földalatti  utak”  is  voltak.  De  hogy  ezek  a  titkos  földalatti  utak  épen  megmaradlak  volna  máig: .nem  valószínű  Hiszen  az  idők  során  Mátyásé király- budai palotája is annyira  tönkrement,  hogy mikor a török  kilakarodott   Budavárából;   még   kaszárnya   céljaira  sem  lehetett  használni  a királyi  palotái. Azóta  pedig  ugyan  miért ‘ ‘építettek   volna   titkos alagutat   a   királyi   palota  és  a  citadella  között? Miérl?  A  Habsburgoknak?  Hiszen  a  Habsburg  királyok  huzamosabb  ideig  sohasem  laktak  a,-Várban  . . . 
A  histórikusok  tehát   nem  tudnak  az  alagutról, lássuk  a  geológusokat.   

a labirintus bejárata
Megkérdeztem   egy  geológust.  aki ismer  Budán  minden  sziklát  és  huszonöt   esztendő  óta  figyeli  a  terepet.  Mikor megkérdeztem:  a  geológus  elmélázott:
—  Alagut?  —  mondotta.  :—  Én  is  hallottam róla;  kutattam  is  az  alagút  után, és  fel  is  fedeztem.  I A  geológusnak  megcsidant  a  szeme  a  pápaszem  alatt.
—  Te1 szik  ludni,hogy hol van az  a  titokzatos
alagút?  —  kérdezte  suttogásra  halkitott  hangon.
—  HoI?   '
—  A  bogarászok  fejőben!  — mondta  a  barátom diadalmasan.  —  Ha  csakugyan  létezik  az  az alagút,, arról   nekünk   geológusoknak  is. kellene  tudnunk.Volt  idő.   amikor  mi  is  azt  hittük;  hogy  az  öreg Gellérthegy  gyomrában  csakugyan  van  valami üreg;.úgy esett  a  dolog,  hogy  építkeztek  a Gellért  hegyén. Az  építkezéshez  hatalmas  gödröt  ástak  és.a  gödröt teleöntötték  oltott  mészszel.  Égy  hét  múlva  aztán  eltünt a mész a gödörből.  Hava lett,m erre  lett  a mész?   Kétségtelennek   látszótt,   hogy  a  .Gellert gyomrában  tünt  el  és  az  nyelte el a meszt.  a  Gellérf  gyomrában  üreg van:   akkor  annak  az üregnek  biztosan van  folytatása,  levezetője  is.  Valami  csatorna Vagy alagút .   .  Hozzáláttunk tehát az alagút felkutatásához',  de  néni  találtuk;  ellenben megtaláltuk a  mész  eltűnésének  az okát,  Á mész  a  Gellérthegy  mély sziklarepedéseiben tűnt el , bottal üthettüka  nyomát .  .
Elhallgatott,én pedig elszontyolodtam.
Abbah a pillanatban  úgy éreztem,  hosv  egy Illúzióval vagyok  szegényebb.   Egy  darab  romantika, .   egy kedves.  érekes legenda  foszlott  semmivé.  Pedig  mi pestiek  és  budaiak hinni  szerettük  a  romantikát, a  titokzatost,  -.-szerettük  a meséket.   legendákat, amelyek  izgatják-'a  képzelő tehetségünket.   Milyen nagyszerű  történeteket   tudtunk   volna  hozzáálmodni  ahhoz  a  titokzatos  alaguthoz.  amely  a-királyi  palota  pincéjében  kezdődik  és   elvezet  egészén  a  . citadelláig.   Milyen   pompás: ponyvaregények  születhettek  volna  ezzel  az  alagúttal   kapcsolatban?! ;  Mennyi  gáláns  kaland.   mennyi   színes, izgató  és- érdekes meg sem  történt   história   veszett  kárba?   Pedig, a .publikum-,   a  nagy gyerekek   nagy  tömege  nagyon  szereti  a  .mesét,   amelynek hercegek,  nagyurak  és   egyszerű   polgárkisasszonvok  a  hősei.   Tulajdonképpen  a  szerelem-is-csakúgy szép.  ha -a' romantika  és  a  titokzatosság  aranya papirosába  van  belegöngyölve  és-- ha  a   hőseinek titokzatos  földalatti  folyosókon  kell  éjnek  évadján átbotorkálniok.   -ha; egymásra  akarnak  találni.  De hát a  geológusok  tönkretesznek  minden  illúziót  és nincs  érzékük  a  romantika  iránt...



Tárnok utcai vásár 1908

Az  én .geológusom, ,úgy  látszik,  leolvasta  az  ábrázatámról;  hogy  a magyarázata  számomra  csaló- dás   és   kiábrándulás  és -  Úgy  látszik  —  jóvá akarta  tenni  illúziórombolását.
—  .Nézze,  kérem,  —  mondta  kis  vártaira  — az  a  bizonyos-  titkos  alagút   amit  ön  és a  bogarászok  keresnek:   nincsen, de  van   helyette más,ha akarja
Felvidult; az- arcom.,
,  .  —  Nézze.   hogy  egyebet  ne  mondjak,  itt -vannak  a  budai  sziklapincék.. A  vár.  tele  van  aknázva sziklapincékkel  és  földalatti   üregekkel.   Az  Úri- utcában  és  a   Tárnok-utcában  alig  van  ház;  amely alatt  sziklapince  ne  lenne.   Van  úgy,  hogy-  két -háromm   pinceüreg van egymás  hegyen-hátán.   A  legalsó  pincében  rendesen  talajvíz   tan.   Nyilvánvaló, hogy  ezek  a  pincék  és.  földalatti  üregek  a   törökidőkből .maradtak  és búvóhelyül  szolgáltak.
—  De  van  alagút  is.   Ez  az  alagút'az  ugynevezett  várhegyi  alagútból   vezet  a   Szent  Gvörgy- tér're.   Az aknát még  az  ötvenes években a   várparancsnokság  vágatta,   hogy  rajta a  várbeli  helyőrség  —  ha szükség-  lenne rá  — -a  Szent  Gvörgy- lérrőT lejuthasson  az  alagútba  és-az  alagútból  esetleg  Pestre.   A  várparancsnokság  az  aknában  csigalépcsőt  akart elhelyezni.'  Ezenkívül  az  alagut mellék folyosójában  kutat  akart  ásatni.   melynek  vizét az aknán át  emelték-  volna  föl' a  várba.   Időközben azonban  rájöttek,   hogy  a   menekülés  eme  földalatti útjára  nincs  szükség és gróf Halíer, a magyar-országi  csapatok  főparancsnoka  1860-ban  a  Szent, Györgv-téri  (akkor  Hentzi-térnek   hívták)   titkos alagutat  befalaztatta
-----  Van  azután  még  egy  alagut,  amelyet   alig néhány  esztendeje  hegy  felfedeztünk.  Ez  az  alagút az  Albrecht-ut .elején  kezdődik., mindjárt  a  várhegyi- alagut  Pestre  néző  szája  közelében. 



 Ez  az  Albrecht- úti  alagút  két  méter  magas- és  egy  nem  egészen  egy rnéler széles,  kővel  ellipszis  alakban beboltozott: építmény,  mely  meglehetősen  meredek  vonalban n  visz  a Várba,
Kezdett  érdekelni  a  dolog.
—  Nos  és  hová  visz  az  alagút.?  kérdeztem a  geológust. Hova  visz?  —  mondta.     Hát  mi  fölkúsztunk   az  aléagúton cs  a General kommandó  pincéiébe jutottunk. .- 
 Nos és m it  csináltak  aztán? >
_ Hát  kérem,  a  kommandó   pincéjében  fa volt  hát'  figyelmeztettük  a katonákat,   hogy  vigyázzanak a  fájukra, mert esetleg  megeshetik , hogy az alaguton  át  valami  csirkefogó elhordja.
íme  tehát  ismét  egy  titok,  ismét  egy  alagút amely  a  General kommandó  pincéjébe  vezet.  Vajon ki  épitette"'és  mi végre  építette ezt  az   alagútat?! 




Valaha- több  mint  kétszáz  esztendővel  ezelőtt  az  a ház  volt  az’' utolsó  budai  basa  palotája,  melynek pincéjéből,  alagút  vezet az   Albrecht-utra.   Talán a  basának vollt  szüksége  a  titkos  útra.  vagy  a  — Generálkommandónak?  Kinek  van  ideje  ma  ilyen' titokzatos  problémákkal bíbelődni?


Pásztor  Mihály.

Világ, 1920. április (11. évfolyam, 1920-04-04 / 82. szám




Abdurrahman pasa síremléke a budai várban