TABÁN HELYTÖRTÉNETI FOTÓTÁR

Tisztelt Olvasó!

A boldog emlékezetű és  az önkormányzat által méltatlan módon bezárt Tabán Múzeum Lenkei András  térképész által közzétett archív fotógyűjteménye hónapok óta elérhetetlen  a neten. Évekkel ezelőtt nem a legjobb minőségben, de sikerült a képanyagot (többszáz fénykép!) számozott sorrendben lementeni  a sorozatos ismétlések mellőzésével. A képanyagot olyannyira fontosnak tartjuk, hogy ezúton közzétesszük.

SZERKESZTÉS ALATT

további képek 

a

TABÁNI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY

fotótárában

TABÁN: VIRÁG-KÖZ BONTÁS ELŐTT

(HALOTTAK NAPJA 2..RÉSZ ANNO1933)

Most,  midőn  Budapest  első  kerületének  egy  régi  városrésze,  a  megöregedett Tabán,  vagy  másként  »Rácváros» nemsokára eltűnik a bontó csákányok csapásai alatt,  időszerű  annak  öreg  temetőjében bolyongva,  az  elmúlásról,  a  letűnt  t'rténelm időkről  elmerengeni.  Hiszen  lehet, hogy  a  vén  Tabán  nem  ér  meg  több  halottaknapját ..

Pusztul  ez  a  régi,  több  mint  kétszáz éves  temetőhely  is,  mint  az  anyaváros Tabán,  amelynek rég elhunyt  polgárai  itt  alusszák örök álmaikat. Síremlékei, életeknek és haláloknak emez elcsendesült,  kővé merevedett  maradványai  jórészt  kidőltek és darabokban hevernek, a már legtöbb esetben  nem  is  domboruló,  hanem  besüppedő sírok  füvei  között.

A  török  hódoltság  után  a  városba  telepített  katholikus  rácok  és  svábok  a  mai Németvölgy körül levő kurd temetőhelynck a  Tabán  felé  eső  szomszéd  területén  alapították még  ezt  a temetőt; mig  a  görög- hitű rácok a templomukhoz közelebb fekvő, a mai  Kereszt-tér  helyére  temetkeztek.Végigbolyongva  a  temetőben,  sok történeti  emlék  elevenedik  meg  lelki  szemeink előtt, midőn az ósdi formájú feketés-szürke, mohlepte  sírkövek,  legtöbbször  ma  már előttünk szinte érthetetlen feliratait silabizáljuk.  Elsősorban  feltűnik,  hogy  a  régi sírkövek  feliratai  majdnem  mind  német vagy rác nyelvűek.  Magyar feliratok csak a múlt  század negyvenes éveiből váló sírköveken kezdenek feltűnni, eleinte csak szórványosan.  Mindez  szomorú bizonyítéka  a magyar  türelmességnek  és  a  német  uralomnak.

A  legrégibb  síremléke  a  tabáni temetőnek egy érdekes Rákóczi-korabeli kökereszt 1730-ból.  (1. számú  ábra.) 

Egy  másik különös  formájú  kőkereszt  1789-ből  való. (2. számú ábra.) 

A harmadik képen 1800- ból  mutatunk  be  egy  német  feliratú  sírkövet.  

A  negyedik  kép  latin  betűs  rác feliratú siremlék 1801 -ből. (4: számú ábra.)

   

Két kiváló régi magyar író is itt alussza ' örök álmát; Virág Benedek, aki 1830-bán halt  meg  5.  számú  ábra)  és  DöbrenteI
Gábor  akit  1851 -ben  temettek  el  ebben  a temetőben.  (6.  száma  ábra.)  Ugyancsak itt  nyugszanak  az  1849-ben  Budavár bevételénél hősi halált  halt honvédek is.

Lassankint  mindez  csak  emlék  marad. Az  öreg  halottak  helyet  fognak  adni  a fiatal  élőknek.... 

Kis Ujság, 1933. október (46. évfolyam, 225-248. szám)1933-10-29 / 247. szám

HALOTTAK NAPJA

Már a tabáni temetőben is omladoznak a síremlékek.

Az élet hajszás forgatagában halottak napján elzarándokolunk a virágos temetőkbe, de még az elmúlás emlékező gyászünnepén is alig gondol valaki a régi temetőkre, ahol már nem áldoz a kegyelet az egykor szeretettek emlékének. Ide már nem visznek virágot halottak napján a besüppedt sírokra és kidőlt, összeborult síremlékek között, a kőre vésett betűk is alig beszélnek az elköltözőttekről.



A festői Tabán régi temetőjébe már nem temetkeznek és az őszi hervadás barna avarján csak a sétálók, magányos kóborlók lépteinek ropogása veri fel a csendet. Mig be nem telik a temető, virágosak azok sirjai, akik nem vetették el életük rendjét illanó káprázatokért, a hirnév tö/iskoszorujáért, hanem szabályszerű polgárok voltak. A halottak országát is ugy fogták rendszerbe, mint az életüket, és anyakönyvi hivatalok, irodák és dolgos alkalmazottak tartják rendben a kísérteties tartományt. Ha azonban az enyészet lesz ur a halottak országában: leomlanak a kőfalak, kidőlnek a kerítések meg a fejfák, sír-kövek és. ha a hozzátartozók is elkerülnek innen, elpusztulnak a .^úág nélkül maradt «Írok.

Budavár bevételér* elesett hősei, a szabadságharc névtelen vértanúi itt nyugosznak a hosszú, vasráccsal bekerített sirdomb alatt. Az emlékoszlop betűi hirdetik: „Itt nyugosznak az 1849-ik évi május 21-én a Budavár bevételénél elesett vitéz honvédek porai. Áldás emlékükre.'

1 A névtelen honvédek sírjával szemközt már kidőlt sírkövek borulnak • egymás felé, a fák tövében és a sírbolt mögött a 40-es és 50-es_, de leginkább a 60-as és 70-es évek halottainak sírjai közt szegényesen öltözött asszony tűzre való száraz ágakat szed, piacra sietnek át a temetőn és baromfiak zavarják meg rikkantasakkal a ligeti csöndet.

 „Itt nyugszik Jezertsek Lukáts, élt 33 évet, meghalt Budavár bevételénél',

olvassuk a sírfeliratot. Német feliratok között itt találjuk annak a budai lakosnak a sirját, akiben a polgárosultság érzése olyan erős lehetett, hogy tán azért vésték a sírkövére: 
„Itt nyugszik Bogisits József
 Budai Polgár 1866)...'.' 
Az egyik sirkő elé hatalmas vasmacskát állítottak, rajta e felírás:

„Sanfte Ruhe",

 Egy hajóstiszt nyugszik ott

Virág Benedek sírköve is itt áll. Alois Wittelsberg er sirján Mária-szobor áll, 1830-ból. Ennél is régibb a vasból készült, különös, csupa rozsda emlék a koponya fölé préselt rövid felírással:

 „Familien-Gruftc des Philips Müller 1829."

Az Avar-utca épiileteivrl szemben ciryll-betiis felírások, mögöttük egyik kövön különös név:

Aha Kyka (1801—1888).

Itt-ott a szétmállott, szertetöredezett síremlékekből felhalmozott kövek és a Csörsz-utca oldalán emelkedő bérházakat csak az úttest választja el a szélső síroktól...

Pesti Hirlap 1926 október 31

GYEREKEK A SZOMSZÉDBÓL...ANNO 1925

A TABÁNBAN MINDEN CSENDES..........

Foto: Új Idők 1930/1

—   A   Tabánban   minden csendes.

Egy  idő óta mind  gyakrabban  utálom  Pestet,  ezt  a  szennyes balparti  várost,  amelynek  egyenes  utcáin,  gőgös házaiban  és lélektelen  zajában az élet  minden önzését, fenekedését  vigasztalanul  megörökölve  látom. Azért járok a kelleténél is elfogódottabb áhítattal  új rezidenciám, a Tabán girbe-gurba utcáin és  elálmodozom,  milyen jó  lenne a  töredezett  vakulatú, öreg  házak  valamelyikében elrejtőzni minden  rontás,  minden  hidegség  elől.  Elsüppedni  a szeretet kályhás melegében; arcok között, amelyek nem  fájnak  és  nem  emlékeztetnek a  dobott  sors, a reszkető bizonytalanság köves udvaraira, Az arcokból  magamba  mosolyogtatni  a  régi  békét-,  a nagy és szomorú változások ólomlevegöjét elhessegettetni valakivel és ezt a valakit is átmenteni ide a  zűrös  napok, a  pesti  éjszakák  romantikájába sápadt  ábrándok  falanszteréből.  És  fájdalmasan kószálok egy beteg  káprázatból  felhörgő  megtérés után,  belelopva magam  a szegényes,  tökéletlen Nirvánába.  A  Tabánban  minden  csöndes.  A  csalárdul  enyhe januári  alkony  tavasziasan  pirul 

a vár  fenséges  néma  ablakain.  De  a  groteszkül csámpázó  Ma  idenyújtóztatta  már  rikító  megtestesülését.  Levegőtlen  ablakaival,  vörös,  meztelen ormótlanságávál  ékelődik  a  Vár  és  a  Naphegy közé az  új  épület,  amelyet a nép jólétének  hivatott  atyja  állított  maradandónak   vélt  emlékül. Íme,  az  új  piramis,  amely  mint  Pandora  szelencéje zárja,  magába  a  benne  és  körülötte  nyüzsgő bajokat.  Már  megindult  a Ma minden 'torz ösztönösségévet  a  vetélkedés  a  félszeg  téglatömb  belsejéért, a  hajlékért, amelyet  ki  kell marni, a dülledtszemű  lehetőségek  karmaiból,  amelyért  csalni, alázkodni, kálváriát járni nem is oly nagy ár. Az épület  hallgat és a villamos  többnyire lassít,  mikor  az  eléberótt  deszka fal mellett  elcsikorog.  De nemsokára már bele zajlik a csendes Tabánba  egy darab  rekedthangú  Pest  és  a  Három Kapás  ,,szeparéját“ clözönli  a  népjóléti  piramis  arisztokráciája ...

A Bethlen ház ma

Forrás:

Szózat, 1925. január (7. évfolyam, 1-25. szám)1925-01-10 / 7. szám (főszerkesztő:Bajcsy Zsilinszky Endre)

KÖDBEN ÚSZÓ TABÁN 1930 TELÉN

A kép jobbszélén mintha a Komló utca 36  rémlene fel a ködből..már amennyire az esti homályban kivehető....

ÁLMODÓ TABÁN ANNO1923

Az  álmodó  Tabán

Szarvas tér villamossal (Zórád Ernő)

Budapest a fáradt és bizony elég korhadt lelkű kontinens  legfiatalabb metropolisa. Alig néhány  évtizede,  hogy  nagystílűvé, világvárossá kezdett növekedni, öreg emberek még jól emlékeznek  azokra  az  időkre,  amikor a mai központi  vásárcsarnok  előtti  teret, a csarnok környékét és helyét dunaviz, nádas foglalta el, melyben  vígan  kuruttyolt  a  gondtalan  békahad.  Ahol  ma  Kőbánya  házai  sorakoznak, ott szőlőkertekben  rigó  fuvolázott.  Azóta  igazi amerikai tempóban  formálódott át  Pest  ábrázata, a barátságos családi házak, vidékies külsejű,  de  joviális  levegőjű  vendégfogadók  helyett  hideg  bérkaszárnyák  és  ragyogó  ablakú hotelpaloták  merednek az  ég felé s mindezzel, együtt  észrevétlenül  eltűnt  az  a  sok  patriarchális vonás, mely a hajdani rozoga Pestet jellemezte. Manapság pénzláz, üzlet, gseff, börzézés és  egy  nemzetközi  embertípus  gajdolása uralkodik a magyar fővároson.

A  Múlt,  a  muzsikáló  óra  halk  zengésétől, levendulaillatu  imakönyvek   zizegésétöl,  rokolyát  pergető  nénikék  meséjétől,  béna  honvédek kvaterkázásától, magyar daloktól és  álmoktól drága múlt, mint szerény Hamupipőke, a csillogás, lárma világából a szerény öreg Budára  szorult  s  bár már itt is vígan futkos  a csengő villamos és a  modern kor mind kisebb területet hagy érintetlen az addigi mivoltában, még áll az  ódon  Tabán, zsalugáteros  házaival s  az  emeletes  épületek  bolthajtásai,  eperfás ósdi udvarai még abból a korból valók, midőn Himfy  lángoló  versezetein  ábrándoztak  szépszemű honleányaink s egy kecskeméti születésű ifjú  Bánk  bán  jambusait  csiszolgatta.  Girbegurba  utcák  ütött-kopott  házaira  esik  itt  a Holdnak, ez örök sárgaságban  szenvedő  pufók égi  vándornak  az éjjeli  pillantása,  midőn  a Gellérthegy madárdalos, buja lombsörénye  fölött a Tabánra kukkant s ha volna füle, sokszor ma  is  megneszelné  a spinét  halk  zenéjét, a citera ezüstös pattogását, harmonika vontatott szavát, mely mind  a  falánk  Kronosz  kegyelméből megmaradt örökség apáinktól.

A  Tabánnak  talán  legérdekesebb  részlete a  Szarvas-tér.  mely a  14-es  és  53-as  villamos- vonal  elágazásánál  kezdődik.  Forró  napsugara májusi délután ömlik el a térség fölött. A villamossínek mentén  hosszan  elnyúló  emeletes  ház  kiszögellő  kicsi  erkélyének  vaskorlátján két érctábla is hirdeti, hogy az ezernyole- száztizben  kiütött  rettentő  tűzvész  után,  mely itt és a környéken négyszáz házat hamvasztott el. Ez  épületet Albrecht  főherceg  emeltette. A közelében  sárga  kétemeletes  ház  homlokzatán kezdetleges korinthusi levelek esipkéi büszkélkednek.  A  ház udvara  oly parányi,  hogy egy kézikocsival  sem  lehetne  megfordulná   benne. Kérdjük az öreg nénikét, aki a házmesterlakás ajtaján kukucskál ki, mikorból való az épület.

—  A  kuruckorszakból  való  —  feleli  némi tűnődés után.

Badovinsky fényképész díszes homlokzatúlakóháza a Kereszt téren

A  szomszédos  házak  is  külsőleg   jobbára sárgák, a falakon primitív díszek, figurák s a belsejük regényesen rozoga, régi szagú, az ember  képzelete,  hip-hop,  visszaugrik  nyolcvan- száz  évet  legalább  amikor  dilizsánsz  csengője énekelt a házkapu előtt.

A házmesterek, persze, meglepő  pontossággal  jelzik a ház korát.

— Előbb  volt  meg, mint  Napoleon...  úgy mondják, Thököliuek  egy tisztje  építette.- így a házmesterek nyomozó történeti tanúsága.

Szarvas ház udvara

 Az aranyszarvas jelkép a bejárat felett

De leginkább megállítja a vizsgálódót a Szarvas-tér 1. szám alatti ház. A boltíves kapu fölött  a  falon  dombormű:  menekülő  szarvas, melyet két vadászeb  szorongat.

Az  udvara tágas,  egyik  szögletében  betemetett; régi  kút.  A folyosói  alacsonyak,  a  kis  szobák  mind  bolthajtásosak.  Az  udvaron  hatalmas  eperfa  terebélye.

—  - Ez a ház, amint itt áll — mondja a házmester —Mátyás  király  vadászkastélya  volt. Minden a régi időből való, amit bizonyít az is, hogy a  padlás már igen  rossz  karban  van,  a gerendákat úgy kiette a szú, ahogy csak ötszáz év alatt  tudja megenni. A padláson még meg is vannak Mátyás király kandallóinak cserepei.

Elgondolkozik, szippant a pipájából és fel- sóhajt.

— Jó  idő  volt  az  még, uram.  Nem  került háromezer koronába a  borjúhús.

Ebben  teljes  mértékben  igazat  adok  neki,  nem  úgy, mint  a  ház  eredetének megállapításában.  Mert  a  Szarvas-tér  típusa  szerint  ezek az  épületek  mind  a  száztízenhárom   év  előtti nagy tűzvész utánról valók. Egyébként könyvtárainkban,  az  Országos  Levéltárban  sincsen, nyoma  eredetük  rendkivüliségének.  A  legendák  és  regék  azonban  színes  virágként  kihajtanak a tabáni polgárok lelkében s az egyszerű házmesteranyóka, meg az élemedett házmester, az udvaron játszó kölykök és  kis leányok fantáziája soha meg nem történt káprázatos jelenetekkel,   tündöklő   gúnyáju   leventékkel és aranyköntösű  dámákkal  népesíti  be  a  kopott falak  tűtokzatos  ölét.

A  Tabánban  még ma  is  álmodnak  az emberek.

Szebeni Antal tér  anno (Szarvas tér) távlati képe, jobbra a Szarvas ház,közápen az Albrecht főherceg emeltette erkélyes ház az 1810-es tűzvészre emlékeztető vaskorláttal

Csűrös  Zoltán.

Szózat 1923 május27

HARANGHY JENŐ:TABÁN, HADNAGY UTCA

Haranghy Jenő tősgyökeres debreceni család sarja. A Haranghyaknak 1630-ban nemesi címet adományozott II. Ferdinánd, mivel Haranghy Miklós a törökök elleni harcban hűségesen és vitéz módon szolgált.

Haranghy Jenő 1894-ben született Debrecenben. A Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre, az Iparművészeti Iskolában Helbing Ferenc (későbbi apósa) növendéke volt, de művészettörténetet is hallgatott a budapesti egyetemen. Tanulmányútjain bejárta szinte egész Európát.

Rajzolt, mozaikokat, gobelineket és üvegtáblákat tervezett, freskókat festett. A második világháború kitörésekor propaganda plakátokat is készített, ám a német megszállás és a nyilas hatalomátvételt követően letartóztatták, mert nem tett Szálasinak hűségesküt. A háború után pedig az ÁVH börtönözte be. 1947-ben felmentették a népellenes bűntettek vádja alól. Az egészségét megviselték a történtek, 1951-ben, életének 57. évében elhunyt.

EGY HÁZASSÁG MINDENNAPJAI

Svábhegyi szüret
Vinkó József írása a Magyar Konyhában

Pénteken a Jókai kertben Saly Noémi Laborfalvi Rózának, Tóth József faszobrász pedig Jókainak öltözve vonult fel a hagyományos svábhegyi szüreten. Jókai felesége a XIX. század elismert színésznője az utókor számára az ideális feleség példaképe volt. Vagy mégsem?

Rivalda és konyha. A végzet asszonya és kappant kopasztó szakácsné. Hajnalban disznót etetett, kofákkal alkudozott, majd megvizsgálta a piruló kalácsokat, beleszurkált a sistergő hurka-félékbe, kikészítette a derelyesarkantyút, a habszedőt, spékelni tanította a szobalányt. Este Gertrudis királynőnek öltözött, akinek mélyen zengő hangjáról Széchenyi István azt mondta: „A legszebb muzsika, amit hallottam valaha.” E kettős szerep volt Laborfalvi Róza élete. Legalábbis a varázsos pillanat óta, amikor 1848. március 15-én este a Nemzeti Színház színpadán levette saját kebléről a nemzeti színű kokárdát és a színpadra felrohanó fiatal jurátus szíve fölé tűzte. Aztán csak nézte a földbe gyökerezett Jókai Mórt mélán, édesen, rejtelmesen.

Jókai a Svábhegyen

A férfi sorsa a nő. A nő sorsa a férfi.
Napok múlva már főznie kellett. Jókai meghívta legjobb barátait, s Róza tudta, hogy Petőfi ellenzi házasságukat. A régi női bölcsesség motoszkált fejecskéjében. „Etesd a bestiát!” A költőt szakácsművészetével akarta lenyűgözni. Kipuhatolta a gyengéjét: a friss bélszínt három nappal a vendégség előtt erősen befűszerezte és bepácolta. Aztán a nagy napon arany-vörös, bódító illatú ráklevest, kapros kappant, sós túrógombócot (ezt akkor úgy hívták: rest asszony derelyéje), rummal és tejszínnel meglocsolt jégbe hűtött dinnyét tálalt fel. Az ebéd mindenkit elvarázsolt. Jókai érezte, hogy itt a kulináris pillanat, felállt, s elcsukló hangon bejelentette házassági szándékukat.

A kertjére mindíg büszke volt

Petőfi azonban kákabélű poéta volt. Nem lehetett a hasával lekenyerezni. (Nem volt neki.) Dühödten kiviharzott, majd levélben értesítette az idős Jókainét, hogy hebehurgya fia egy nyolc (mások szerint tizenkét) évvel idősebb „vén személyt” akar feleségül venni.

Ám Jókai ekkor már tudta, hogy gyomrát és szívét Rózára bízhatja. „Miért házasodnak a férfiak? – kérdezte – Tán a mézes hetek gyönyöreiért? Bizony nem! Hanem az otthonért… Meleg szoba? Nyugalmas ágy? Ezt mind kapni másutt is. Csak a tűzhelyt nem kapni meg sehol.”

Úgyhogy szegény Róza főzött egész életében. A nyári, svábhegyi szüreteken szabad tűzön pompás birkapörkölteket, nyárson lassan piruló csirkéket (amik fölött maga Jókai forgatta a zsírtól csöpögő szalonnadarabokat), bent a konyhában pedig rotyogó, pöfögő töltött káposztát orjával, dagadóval, ahogy az ura szerette.


Csakhogy Laborfalvi Róza hangulatszakács volt. Hol harminc ezüstforintot (egy-egy novella árát) is kidobta az ablakon - ilyenkor fácán, tengeri rák és bordeaux-i került terítékre – hol meg ádáz spórolásba kezdett és egy hatosból (tíz krajcárból) kihozta az ebédet. Bohém színészháztartás volt ez. Haszontalan luxuskacatok hevertek mindenfelé, a legszükségesebb dolgok meg hiányoztak. Az író idegeit sokszor a konyhai csatatér is megviselte. A zongorán ecetesüvegek álltak, a sárga selyemdíványon paradicsomot érleltek, a csirkecsontot, citromhéjat a szekreter fiókjaiba dobálták, a svábhegyi villa pompás szalonjában szabadon mászkáltak a tyúkok, libák. Jókainé még malacot is nevelt, amit este bevitt a hálószobába, selyempaplannal bevackolta és tejeskávéba mártogatott zsemlyével etette. Télen az egész állatseregletet (a teheneket, a két lovat, a hízót, a hat kutyát, a baromfiudvart) leterelték a Svábhegyről Pestre, a Stáció (ma Baross) utcai házba.

A Stáció utcai Jókai ház udvara

 Feltehetően egy ilyen költözés alkalmával róhatta fel Jókai a következő sorokat: „A szerelem oltárán elhamvadnak a lángok, de a tűzhely vonzereje örökké tart. Minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője: egy csöndes válóper.”
Válásról azonban szó sem esett. Amikor az íróban (annak ellenére, hogy időközben reszketeg papucsférj lett belőle) felhorgadtak az indulatok, Róza szó nélkül feltűrte ruhája ujját, odaállt a kondér mellé és ura elé tette azt a bizonyos tál ételt.

Svábhegyi szüret

A görögolvasó angyalbakanccsal (a híres bableves), vagy a kapros túrós lepény mindig bevált.

Aztán ott volt Laborfalvi Róza vásárló mániája: 14 szoba tele minden lim-lommal, antik bútorokkal és képekkel. Minden sifonéron ecetes üvegek. Egyszer eszébe jutott, hogy kirakatja a folyosót velencei mozaikkal. Ki is rakatta iszonyú pénzen. Azután a mozaikon lugzó kádak állottak és annyi lim-lom, hogy senki arra nem járhatott, hanem az udvar felől kellett kerülni, olykor a sárban. Ez a költekezés persze elnyelte Jókai keresetét. Ehhez jött a Várady-féle harmincezer forintos váltó. Így Jókai éjjel-nappal írt.

A házaspárt alakító Tóth József és Saly Noémi ,a Kadarka kör tagjai

Hargitai Beáta alkotása





2013.10.03. | Vinkó József

SVÁBHEGY, PÉNTEK 13. - AKKOR SZÜRET !!

A Kadarka Kör háttérben maradó főnökének (Buza Péter kadarnagy) szervezését dícséri, hogy a baljós előjelű dátum dacára mosolygósra sikeredett az idei svábhegyi szüret a Jókai kertben.

Az eseményre a borúlátók várakozása ellenére tömegek gyülekeztek a füvön sorjázó sörpadokon Jókai öreg tölgyfája alatt, olyannyira, hogy pótszékeket kellett szervírozni.  Az esemény különben is egy fergeteges színházi sikerdarab élményére hajazott. A hetedik alkalommal sorra kerülő rendezvényre maguk az előadók is -átérezve  a pillanat nagyságát- izgatottan készültek. 

Laborfalvi Róza (Saly Noémi kadarnagysád) lebegő slafrokkal libegett fel s alá, félhalkan biflázva  az ünnepséget  megtisztelő államtitkárok nevét. 

Jókai Móric (Tóth József kadarnagy) az agg írófejedelem üvegajtó mögé rejtett inkognitójából kukucskált ki a nagyérdeműre szerepe szerint. 

Végül kisütött a nap, a fel-feltámadó forgószél is ámulva csendesedett  le, midőn Róza asszony érces tenorja  felcsendült a hirtelen beállott csendben:

-Móricz , drága Móriczom (így cz-vel) hol vagyol?-

És az agg mesemondó viseltes brokát köntösében (mintegy kilépve a százéves svábhegyi fényképből) előcsoszogott és hitvese  segítségével felbotorkált a világot jelentő deszkákra.

Ezek után már rutinosan ment minden. Üdvözölve lettek vendéglátók, hivatalos vendégek és a nézőtér, bekonferáltattak a fellépők.

Táncra perdültek a zsámbéki néptánccsoport tagjai, anyányi és nagyanyányi süldőlányok énekeltek, iskolai népi tánckar tanulói ejtették tudásukkal bámulatba a lelkesen tapsoló nézősereget. 

Süldőlányok kórusa........

Hiányosságként említem, hogy a jelenlévők közt szerényen üldögélő  81 éves Csukás Pista bácsi üdvözlése a bemutatkozásnál elmaradt, pedig mekkora poén lett volna a nagy mesemondó tölgyfája alatt köszönteni korunk mesemondóját, a gyerekek kedvencét, Süsü a sárkány szülőapját.....

Csukás István a nézők között

Közben  a színpad elé tett taposókádban gumicsizmás tűzről pattant menyecske mutatta be a szőlőpréselés kezdő fázisait. 

az a bizonyos csókaszőlővel kevert kadar

megtaposva

a tűzrőlpattant menyecske által

Róza asszony, az urát lelkesen támogató hitves  ezalatt  bársonyos hangon belebúgta a mikrofonba miheztartás végett:

Úgy kellett hozatnunk a szüretre a szőlőt, mert Móricz termése (már ami az ideiből megmaradt) hetekkel ezelőtt beérett, le kellett szednünk, kadarkával és némi csókaszőlővel pótoltuk.

    (A csókaszőlő manapság igen ritka, és értékes nedűje a kadarka előtt még nagy területeket uralt magyarhonban)

Pereg a műsor:

a konferanszié is majdnem táncra perdül 

jobban megy a taposás is....

A rövid, de velős műsor végeztével  Móricz és Róza asszony vezetésével elindult a processzió, a vidám, hagyományőrző szüreti felvonulás.  Útközben  a vonulók gyűrűjében  csoszogó roskatag írófejedelemnek  a riporter (Nemes Tamás kadarnagy) orra alá dugta a mikrofont:

-Mikor Ferencz József  őcsászári felsége a kertészeti kiállításon rákérdezett, melyik művére a legbüszkébb, mit felelt a császárnak?-

Becsapós kérdés -gondolta az író- hiszen mégse mondhatja hogy -a Kőszívű emeber fiai-. Talán az -Új földesúr - lenne a jó válasz....!

Hirtelen ötlettel átvágta a gordiuszi csomót:

Felség , a legbüszkébb a gyümölcsöskertemre  vagyok....

Látszott az agg mesemondót megformáló Tóth József kadarnagyon, a hosszú szereplés teljesen kiszárítja gégéjét, megváltó kadarka után epedez, de hálisten' ennek is eljött az ideje, mert nemsokára a tömeg  elérte a sátrakat, felbomlott a szigorú menetalakzat és minden résztvevő, vendéglátó és vendég egyaránt- rávetette magát a felhalmozott zsíroskenyerekre és Csontó Sándor kadarnagy szervírozta  vörösboros poharakra. 

  Jókai  találkozása Csukás Pista bácsival: 

 -  Pifta, ifol-e muftot? -

Amíg  az előtérben a kiváncsiskodók Jókai uram szakállát vizsgálgatták -valódi e ?- 

háttérben Tauner Tibor óbudai nótafa már köszörülte torkát hogy eldalolja a Kadarka kör himnuszát és rázendített a zenekar:

Imígyen zajlott az idei svábhegyi szüreti mulatság, csak Jókai bronzszobra sóhajtozott a közeli iskola előtt:

Hej , ha én is köztetek lehetnék!


kassius